Hilda a lúd

A Bummbele család egyik szomszédja, aki elutazott rájuk bízta egyetlen libájukat. Nagyon fura egy jószág volt Hilda. Bent aludt a lakásban egy nagy bebélelt pihe- puha dobozban. Mellette hevert az alom is. Pliccsplaccs a sufnit rendezte be a számára. Már mindenki a lefekvéshez készülődött.
– Menjünk – mondta édesapa.
– Nem megyek : gá- gá- gá – felelte a liba.
– Menjünk – ismételte édesapa.
– Nem megyek – gá- gá- gá – felelte újra a liba.
– Menjünk – mondták neki a nyuszikák is.
– Nem megyek – hajtogatta egyre.
– No, akkor nélküled megyünk – mondták mindannyian és elindultak.
Hilda egyedül maradt és nagyon megsértődött, hogy őt egyedül hagyták. Mérgében hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával, de úgy, hogy a sufniban minden leborult. De ő csak gágogott, ahogy a torkán kifért: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával. Ekkor érkezett oda a róka. A liba hangja és a szaga, no meg a saját korgó gyomra odacsalogatta. Bekopogtatott a sufni ajtaján.
– Jó napot! – köszöntötte a róka.
– Hogy vagy?
– Rosszul – felelte a liba. Unatkozom.
– Gyere ki, játszom veled.
– De jó! Én is szeretnék játszani veled – mondta a Hilda.
– Mindjárt kinyitom az ajtót. Már- már lenyomta a kilincset, a rókának is folyni kezdett a nyála, mancsait dörzsölte örömében, amikor Tacsi éktelen ugatásra kezdett. A hangos ugatásra a gazdi is nyitotta az ajtót. A róka megijedt és még időben eliszkolt.
– Azt már nem! – sziszegte a liba.
– Elzavartad a játszótársam! – Mérgében hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával, de úgy, hogy a sufniban minden leborult. De ő csak gágogott, ahogy a torkán kifért: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával.
– Te oktalan jószág! A róka nem játszani akart veled, hanem megenni!
– Dehogy! Tévedsz! Már miért enne me engem?
– Tacsi otthagyta Hildát és elment aludni, ahogy a gazdi is, hisz minden elcsendesült. Kis idő múlva visszalopakodott a róka. Nagyon ügyelt arra, hogy Tacsi nehogy szagot fogjon és észrevegye.
– Megmutatom neked, hol van a langymeleg, selymes tó- csalogatta a róka újfent. Hildának se kellett kétszer mondani. Kinyitotta az ajtót. Még meg se tudott nyikkanni, amikor a róka lábon ragadta és már nyargalt is vele. Ám Hilda mégis csak erőt vett magán, hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával. A házban mindenki felébredt. Ugrott a gazda, kapta a vasvillát, szaladt Tacsi a róka után. Hamarosan utolérték és kiszabadították a libát, aki nagyon szégyellte magát ostobaságáért. Pliccsplaccs visszavitte a sufniba és rázárta az ajtót kívülről.
– Így ni. Aztán mindenki visszafeküdt és elaludt. Mire felébredtek Hilda gyönyörűen összerámolt és kitakarított a sufniban, majd mindenkitől bocsánatot kért. Elfogadták. Mivel munkanap volt, ezért a szülők dolgozni, a nagyok iskolába, a kicsik óvodába mentek. Amikor az ifjak hazaértek leültek tanulni. Nyafi odament Hildához.
Hilda megkérdezte tőle:
– Tudsz írni?
– Nem tudok.
– Tudsz olvasni?
– Nem tudok.
– Megtanítsalak? – Kérdezte a lúd.
– Hogy tudnál te olvasni!
– Figyelj, itt van ez a mesekönyv. Nyissuk ki. Hilda mesélni kezdett. Egy- szer- volt, hol- nem- volt, volt egy- szer- egy lúd. Úgy hív- ták, hogy Hil- da. Hil-da e- gyik es- te e- gye-dül ma-radt és na-gyon meg-sér-tő-dött, hogy őt e-gye-dül hagy-ták. Mér-gé-ben han-go-san gá-gog-ni kez-dett: gá- gá- gá és e-rő-sen ver-de-sett a szár-nyá-val, de úgy, hogy a suf-ni-ban min-den le-bo-rult. De ő csak gá-go-gott, a-hogy a tor-kán ki-fért: gá- gá- gá és e-rő-sen ver-de-sett a szár-nyá-val. Ek-kor ér-ke-zett o-da a ró-ka. A li-ba hang-ja és a sza-ga, no meg a sa-ját kor-gó gyom-ra o-da-csa-lo-gat-ta. Be-ko-pog-ta-tott a suf-ni aj-ta-ján.
– Te tényleg tudsz olvasni!
– Te csodálatos vagy!- mondta Nyafi és megcirógatta a ludat.

Kérdések: Ha meghallgattad az egész mesét, foglald össze röviden szóban: miről is szólt? Ki, kik voltak a mese főbb szereplői? Voltak-e olyan szavak a mesében, amelyeket nem ismertél? Ha tetszett, ha megjegyezted, próbáld meg újra mesélni Te is! Mi a mese tanulsága?