Himnusz az Éjszakához /Novalis nyomán/

"Mindig vissza kell térjen a reggel? Sosem ér véget földi hatalma? Boldogtalan sürgés-forgás emészti el a szárnyas Éjszaka mennyei jöttét. Sosem fog örökkön égni a Szerelem titkos áldozata? A világossághoz mérték idejét; viszont időtlen és határtalan az Éjszaka uralma. – Örökké tart az álom. Áldott álom – ne túl kevésszer boldogítsd az Éjnek áldozókat."

A furfangos Nappal vajon önnön akaratából zárja össze fényes szárnyait az alkony piros-arany káprázatában s ajándék gyanánt simítja végig utoljára a Földet, az arcokat égető karjaival – vagy Te vagy az Sötét Éj, aki hűsítő lepleddel a hegyek mögé, folyók alá, emlékek mélyébe kergeted, hogy ott gyönyörködjék hitvány szépségében?

Fél. Saját múlását rettegi, s irigyli az örökkévalóságod; mert ha kihuny a fénye, könnyű koronája lehullik fejéről s egyenest öledbe zuhan, hogy újonnan koronázzon meg a világ; s ne csupán létünk Királynője légy ezentúl, hanem a bánatot feledtető Királyunk is.

Még messze ez a nap. De krónikások írják álmaikban történetét, s szerelmesek olvassák a Csillagok Könyvében. Elrejtetted titkaidat a rezdülés minden pillanatában: istennők fátylának fodrai között pihen, a virágok szirmának hajlataiban s az emberek szemében is megbújik egy szál a Rejtelem drága szövetéből.

Így dereng elő kedves arcod is szeretett Éj – a Hold fehérsége mögé lopódzva s onnan lesve lépéseinket. A Földet kábulatba ejted álom-esszenciád nyugtató bűbájával. Ilyenkor előosonsz néha, és szelíd anyai csókot lehelsz homlokunkra, hogy a Nappal vakító ragyogását könnyebb legyen elviselni gyöngédséged emlékével. Majd ismét eltűnsz, a Mindenség mélységeibe húzódva vigyázod álmainkat. A Sötétség oly édes lépted nyomán.

Homályodban olykor feltűnik egy-egy ezüstös rajzolatú madár; ők mind oda szállnak, a jövő labirintusában bolyongva keresik hatalmad szent lángját, hogy elégjenek benne, s majdan az Új Kor kezdetén újjászülessenek. Eképp keringeted nemes Éjszaka bánatunkat s minden örömünket; de mikor nem fogod többé átengedni életünket a Hajnal fájdalmas könnyeinek és álmunk végtelen s szép lesz; akkor alázatos főhajtással fogunk Téged köszönteni Szárnyas Trónodon.