feldobtam az érmét, és te néztél velem szemben, éles voltál, mint a borotva penge. nem találtam a hangokat, olyan volt neked beszélni, mintha a levegőbe mondanám a szavakat, mint egy kósza lélek, féltem.
talán te még jobban félsz, hideg kezemben tartom a rezgéseket. dől a világ, elájult a testem, szétváltam magamtól, ragasztónak nézlek az éjben.
fénylik a hold, mikor hunyorítok, talán csak sírni kellene, erőltetni kellene, lemosni a sminket a tenyeremben tartani a vizet, tisztán, forrón, mint kettőnket.
a csendben nem láttam meg, meddig tartott az álmom, és meddig a te rémálmod. szomjas vagyok rád, az alkoholra, szomjas a felejtésre, hogy átöleljen a mélység. megtalálni a szívverésemet tebenned, vagy a lüktető fejfájásban, mikor forognak a színek és a napok, akár a tengerbe fulladás.
nem kaptam oxigént. igent pumpáltam a vérembe, befújtam magam vonzással, de nem tehetek többet, nem lehetek több. csak az időd. a megérintett, relatív órakattogás, a lassú simogatás a testeden, elkésett mosoly, gyorsan guruló sós könny.
6 hozzászólás
Szia, tökre jó, egy szín egy villanás egy kép. Nézed a fotót és asszociálsz, megpróbálod kitalálni, miről is szól. Csak a címe nem jön be, mert a "definiálni" (meghatározni) szó valahogy nem illik ide, nehezen lehet logikailag összehozni valamivel, akármivel, ami történik! Üdv: én
Szép estét!
Azt kell, hogy írjam, hogy egyre inkább olyanok számomra az írásaid, mint a levegő.
🙂
Üdvözletem!
Szia!
Táguló univerzumom egyik felettébb tetszetős csillaga vagy… Épp majszoltam, feljöttem, megnéztem mit írtál… Megállt a számban a falat… zsíros az ujjam, (kézzel eszegetek épp holmi sülteket… majd kimosom a klaviatúrát…) szeretem a szememmel falt, nem definiálható falatjaidat vacsora mellé… mesebeli, ahogyan marják elméd, szíved, anyagát az élet szenvedélyes lúgjai, savjai… ahogy fuldokolsz, mint egy szeretetre éhes vákuum… Ahogy sorsod, álmaid, képzelményeid által kimaratod ólomvilág-testedből a lélek aranyát… Nem fényezlek, csupán sütkérezek írásaidban… sodródom szavaid tengerén, mint egy üres hajó… snape-este volt, hála érte! 🙂
Kedves Bödön!
Köszönöm a kritikát, a cím nekem is nagyon nehéz volt, én sem voltam biztos benne, jó-e ez… de örülök, hogy leírtad, mit láttál bele. Én emlékeket próbáltam feldolgozni 🙂
Kedves eferesz!
Wow… levegő, ez alatt pontosan nem tudom, mit értesz, de köszönöm szépen.
Kedves Gabe!
El vagyok ájulva, és megtisztelsz… örülök, hogy hatni tudok. Zavarba hozol a sok szép szavaddal :))
Kedves Dorothy!
Valóban nagyon jó az írásod, remeknek tartanám, egy kivétellel. Sosem fogom megérteni, miért nem tetszik a magyar helyesírásban az, hogy a mondatokat nagybetűvel kell kezdeni. Pedig a magyar írás a talán a leg-legek közé tartozik. Azért ezt gondold meg, tudom: modern, de mégsem helyes…
Tartalmához viszont szívből gratulálok.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata,
köszönöm, amit írtál.
Azért nem használtam itt nagy kezdőbetűket, mert gondolatfoszlányok a szememben, mondhatni, prózavers, szürreális képek. Nem pedig az a hagyományos próza.
Üdv,
Dorka