Hogyan győzte le Zhijan a gonosz Guit?

Hol volt, hol nem, élt egyszer Kínában egy gazdag kereskedő. Volt egy gyönyörű szép lánya Hua. Felesége korán meghalt, így egyedül nevelte. Ő volt a szemefénye, mindent megadott neki. Utazásaiból mindig hozott valamit a lányának. Fáradtan hazaérkező apját Hua apró kis meglepetésekkel fogadta. Hol finom süteménnyel, hol hárfamuzsikával, hol gyönyörű énekszóval örvendeztette meg.
Az egyik alkalommal apja egy kis facsemetét hozott és így szólt:
– Kedves gyermekem! Ültesd el a kertünkbe ezt a fácskát! Egy vénséges apótól kaptam ajándékba, mert segítettem neki. Azt mondta, ez a fa különleges. Nem tudom így van-e, vagy sem, majd meglátjuk. Szeretettel adta, hálája jeléül. Ha megerősödik, akkor az egyik ágacskájából készíts talizmánt! Ezt annak az ifjúnak add majd, akit férjedül választasz! De vigyázz a fára, ne hogy baj érje!

Hua úgy tett, ahogy apja mondta. Volt egy csodálatos kertjük, ott a fő helyre ültette. Gondozta, locsolta, ápolta, és hogy minél előbb termőre forduljon, énekelt, vagy muzsikált neki. A kertben állt egy kis pagoda, előtte tavacska, benne szépséges lótuszok. Hua szeretett itt sétálni, olvasgatni. Gyakran csónakázott a tavon, csodálta a szépséges lótuszvirágokat.
Egy nap észrevette, hogy a fácska levelein barnás foltok virítanak. Azonnal elhívatta a leghíresebb kertészt, aki hamar megtalálta a fa kártevőjét, egy csúnya kéregrágó ormányosbogarat. A fakérgébe fúrta magát, és ott élősködött, szívta a fácska nedveit. Azonnal kiszedte, és egy üvegcsébe zárta, és a lánynak adta. Hua ápolgatta, óvta, vigyázta a fát. Amikor kis fa teljesen meggyógyult az egyik ágából faragott egy sárkány alakú talizmánt.

Telt – múlt az idő. Hua eladósorba került. A fa is termőre fordult. Csodálatos őszibarackok csüngtek az ágain. Gyümölcsei attól voltak különlegesek, hogy az egyik oldala piroslott, a másik fele halványabb színű volt. Mindennap evett Hua egy zamatos barackot, amitől még szebb lett. Bőre olyan hamvas lett, mint az őszibarack, szája piros, mint a cseresznye, haja fekete, mint az ében. Híre ment, hogy milyen szépséges lány lakik Niu kereskedő házában.

Egy nap egy ifjú kopogtatott be. A fiú, akit Zhijannak hívtak, lánykérőbe jött, mert hallott a lány szépségéről, jóságáról, kedvességéről. Hua, most is a kertben múlatta az időt, hárfán játszott és énekelt hozzá. Niu a kertbe kísérte Zhijant. A fiú csak nézte a lányt, hallgatta az énekét, s egyből beleszeretett. Amikor befejezte a dalt Hua, odalépett hozzá és bemutatkozott. A lány, amikor meghallotta, hogy miért jött a legény, elpirult. Beszélgettek, csónakáztak a tavon. Niu a partról figyelte őket. „Szép pár lennének!”- gondolta. Mivel a lánynak is tetszett az ifjú, megegyeztek, hogy másnap is tiszteletét teszi a kereskedő házában. Így is lett. Egy hétig mindennap meglátogatta a lányt, egymásba szerettek. A hetedik napon Zhijan megkérte Niutól a lánya kezét. Mivel a kereskedőnek sem volt ellenére a dolog, beleegyezett. Hua az általa készített talizmánt odaadta jegyesének.

– Óvjon téged minden bajtól! – mondta.
Ekkor sötét felhő takarta el az eget, s ott termett egy rémséges démon. Megragadta a lányt, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Zhijan először azt sem tudta mi tévő legyen. Megszorította a talizmánt, és azt kívánta legyen itt Tiáma, a jóságos sárkány. Az azon nyomban ott is termett. Mindent elmesélt neki. Ő egyből tudta, hogy csak a gonosz Gui rabolhatta el a lányt. Elmesélte Zhijannak, hogy ő lopta el a sárkányok ékkövét is, és ő is a nyomára akar bukkanni.
– Fogjunk össze kedves Zhijan! Együtt képesek leszünk legyőzni a gonoszt, és visszaszerezni a kedvesedet és a sárkányok ékkövét! Azt a rút bogarat, amit Hua egy fiolában őriz, vedd elő, törd porrá, majd cseppents rá három cseppet ebből a kígyókönnyből! Ezzel, ha lelocsolod Guit, elveszed az erejét. Tudd meg, hogy a kertben lévő barackfa, csodatévő fa! Készíts az ágaiból varázsvesszőt! A gallyakat napfogyatkozás idején kell lemetszened, ami pont holnap lesz. Merítsd a tó vízébe! Ez segítségedre lesz majd a démon legyőzésében. Néhány ágacskát függessz fel a ház kapujára! Ez megvédi az itt lakókat, és Gui többé nem mer idejönni.

Zhijan mindent úgy tett, ahogy Tiáma javasolta. Mikor mindennel elkészült, elindultak. Hosszú utat megtettek, sok embert megkérdeztek, mire rátaláltak Gui barlangjára, aki épp nem volt otthon. A barlangot egy félelmetes háromlábú kutya őrizte. Zhijan rásuhintott a varázsvesszőjével és a kutya kővé változott. Tiáma a barlang előtt maradt őrködni. Zhijan a talizmánját szorítva, beosont. Mikor körülnézett megpillantott egy különleges formájú ládát, amit egy kígyó vigyázott. Mellette egy székhez kötözve ült a kedvese. Egy suhintással levágta a kígyó fejét, akinek még szisszenni sem volt ideje. Huát pedig gyorsan kioldozta. A míves, gyönyörű ládában megtalálta a sárkányok zöld ékkövét, de volt ott achátgyöngy, jádekő, aranykorongok, karkötők, bronz tükör, kristályok….
Zhijan kivette a sárkányok ékkövét, és Huával elindult a kijárat felé. Ekkor hörgést, ordítást hallottak. A barlang előtt a jó Tiáma küzdött a gonosz Guival.
-Zhijan! Locsold le a kígyókönnyes keverékkel!
A fiú így tett. A démon azonnal elengedte a sárkányt, elterült a földön és erőtlenül vergődött. Zhijan rásuhintott a varázsvesszővel, Gui azonnal kővé dermedt. Tiáma megköszönte, hogy megszerezte a sárkányok ékkövét. Zhijan és Hua visszamentek a többi kincsért. Arra gondoltak, hogy az esküvőjük napján megörvendeztetnek minden szegényt. A kincsek árából házakat építtetnek majd a rászorulóknak.
Mikor hazaértek, kihirdették, hogy a barackfák virágzásakor tartják meg esküvőjüket. A hiedelem szerint, aki ilyenkor köt házasságot, az szerencsés és hosszú életű lesz. Niu erre a jeles eseményre meghívta a városka lakóit, hogy együtt örüljenek lánya megmenekülésének és esküvőjének. Az asztalnál Tiáma is helyett kapott, aki egy barackfából készült bölcsőt ajándékozott a fiataloknak. Az ifjú pár és a boldog apa együtt mulatott a városka népével. A fiatalok betartották az ígéretüket. A kincsekből házakat építettek, segítették a szegényeket. Tudták, ha az ember helyes, és jó dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse. Szeretet és megbecsülés vette körül őket egész életükben. Születendő lányukat Barackvirágnak nevezték el. Abban a bölcsőben ringatták, amit Tiáma ajándékozott nekik.
A csodatévő fát nagy becsben tartották. Sokat üldögéltek a fa árnyékában, s amikor Barackvirág nagyobbacska lett, elmesélték neki a kis fa és szerelmük történetét.