Holabög

Északon hideg van és sötét (kivéve, amikor nem), mindenesetre ez a két dolog az, amit nagyon nem szeretnek. Nem is lehet kellemes vidék Niflheim, ahol mindig éjszaka van, vagy a legjobb esetben köd; a folyók is megfagynak, és amúgy befagyott állapotukban hömpölyögnek tovább, ami kétségkívül izgalmasabban hangzik, mint a gleccser. Egyébként a gleccserről sok mindent el lehet mondani, de ha már folyik, akkor ott nagyon nagy baj van, például megérkezett a globális felmelegedés. Ez a szörnyeteg rendszerint együtt jár a másik fenyegetéssel, vagyis azzal, hogy egyre jobban távolodunk a Naptól, amely pár csillió év múlva teljesen kihűl. Röviden, ha ez a kettő egyszerre támad, akkor minden marad a régiben, és kétségtelen, hogy ez a legrosszabb scenario.

Az örök hidegnek van egy párja is az északi mitológiában, mégpedig Mespelheim, az örök tűz, ami olyan szörnyű, hogy itt még szörnyek sem élnek. A kettő közti keskeny határon van az anyagi világ, pengekerítés vagy vasfüggöny helyett, de erről nem érdemes beszélni, enélkül is tele van mindenkinek a hócipője.

Niflheimben sem közönséges jegesmedvék, polárnyulak és (utca)sarki lányok élnek, hanem mindenféle rémség, többnyire óriási méretekben. Még az egészen kis óriások is meghaladják a sokéves átlagot. Túl sok jót a legendák sem tudnak mondani róluk: rútak, csámpásak, agyaruk és a kapanyél kilóg a szájukból, görbe karmaik vannak, gyakran számos fejük, némelyik se emberre, se állatra nem emlékeztet, és legföljebb kivénhedt celebek fogadják ujjongással. Egyesekre rá lehet fogni, hogy eredetileg természetszellemek voltak, mások nem foglalkoztak olyan prózai dolgokkal, mint viharok keltése, szelek fújása, vulkánok ösztönzése a minél gyakoribb tevékenységre, ők csak vannak, még inkább voltak, mert ázok és vánok vállvetve öldösték őket. Nem is érdemel hősmondás, aki legalább egy-két jeges óriást el nem tett láb alól. Ennek ellenére ázok, vánok, óriások, de még az emberek is szívesen házasodtak keresztbe és kasul, ezért a vikingek bölcsen úgy döntöttek, hogy inkább nem kutatják a családfájukat – mondjuk, erre nem is lett volna idejük két komolyabb lerészegedés között.

Viking viszonylatban ez nem azt jelenti, hogy békésen befekszem az asztal alá, vagy szenvedélyesen szorongatom a villanyoszlopot. A berserker a szó szoros értelmében megvadul, és habzó szájjal szaggatja darabokra az ellenséget, legyen az a kocsmában rendszeresített kármentő vagy angolszász paraszt. De újabban annyira drága az alkohol arrafelé, hogy a berserkerség teljesen kiment a divatból.

Ez természetesen nem vonatkozik a niflheimi óriásokra (Jötunn), akik úgyszólván bármit megengedhetnek maguknak, hiszen kisebbségben vannak. Lehet, hogy illiberális vagy unortodox, de a demokrácia értelmezésének is haladnia kell a korral. Az óriások előszeretettel esznek embert, vagy bármit, ami fekszik vagy mozog, és rendkívül vérszomjasak. Némelyik sasszárnyak csapkodásával kelt szelet, mások direkt belevizelnek a forrásokba, nehogy kiszáradjon a tenger, és általában rettentő hangosan ordítanak. Vithblindi egészben halássza ki a bálnákat a jégtáblák közül, Hrimgrimnirnek csak a pofája fagyott be, az viszont fenékig. Bergelmir a hegyek vagy a medvék között üvölt, a legtöbbször maga sem tudja megmondani, hogy hazafelé botorkál-e, vagy vissza a kocsmába. Eggthér jéghárfán játszik, és az olyan is, ahogy elképzeljük. Blothghaddi hajából vér csöpög, Suttungr mézsört vedel, Fornsjot simán csak öreg, vaksin csavargatja a jégcsapokat, hátha valamelyikből whisky csordul. Thruthgelmir az összes többinél hangosabban vonít, Gilling végtelenül buta, és ez csak őt nem zavarja, Leikn-t már régen lekaszabolták; sebaj, annál nagyobb erőbedobással lehet kísérteni. Aurboda sódert hajigál, Alvaldi olyan gazdag, hogy a szolgák mindent és mindenkit megcsinálnak helyette, a szép nevű Sökkmimir a sziklákon mászkál, az még nem derült ki, hogy minek, de talán a sziklák rosszul éreznék magukat, ha nem részesülnének ennyi figyelemben.

Neves és névtelen rémségek népesítik be az egész ködbirodalmat, és a legnagyobb köztük Holabög, a Führer, a Duce és a Kedves Vezető, aki széltében és hosszában egyaránt a legtekintélyesebb, sötét, mint az éjszaka, és senkivel sem házasodik. Egykor egy nagyon érdekes koant kapott a Zen mesteréről, így hangzik: b+ egyedül, és rájött, hogy ezt nem is olyan nehéz megvalósítani. Ordít, bömböl, gonosz, egyszerre ellenszenves és szenvtelen ami önmagában véve is szép teljesítmény. Egyszóval, ha valaki felkiált az északi országokban, Holabög Rém…

… elég valószínű, hogy oldalba bökik: Minek neked a bögre, te vadparaszt? Nem tudsz egyenesen az üvegből szlopálni, mint más rendes emberek?