Holland hazugság 18.

1966. Augusztus 9. kedd

Két év után, már egy hete itt vannak ismét Magyarországon a hollandok!
Még a tél végén, amikor megírták a hírt, hogy nyáron jönnek, újra felbolydult az egész család. Ila megint aggódni kezdett, hogy kiderül a lányokról a hazugság.
Mamuska mindig figyelmeztetett mindenkit, hogy vékonyra vágja a kenyeret, és ne vajazza-zsírozza meg vastagon, mert mit fognak szólni a hollandok ehhez a pazarláshoz.
Mariska reménykedett, hogy valahogy kiderül a holland hazugság, és visszakapják Jutkát az anyja karmai közül.
Zsuzsa abban reménykedett, hogy most nem a bátyjáéknak hoznak egy bőrönd ruhát a hollandok, hiszen őket már tavalyelőtt alaposan felöltöztették, hanem a lányoknak, komolyabb dolgokat, amiket jó pénzért el lehet majd adni.
Janit nem érdekelte az egész, el volt foglalva a munkahelyi újításáért kapott pénzen vett első televízió készülékkel. Szörnyen büszkén cipelte haza a dög nehéz, „Tavasz” márkájú Videoton készüléket és a végtelenségig állítgatta a hozzá tartozó szobaantennát. A dipol szalagot a szobájuk minden pontján elhelyezte, végül úgy döntött, hogy az ablak fölé, a függönykarnisra erősíti spárgák segítségével, mert ott találta a legjobbnak a vételt.
Bár a család többi tagja eddig nem volt szívesen látott vendég a szobájukban, most mindenkit meghívott tévét nézni.
Az esti adásra megtelt a szobájuk a többiekkel, bármi is volt a műsor, áhítattal nézték a kis fekete-fehér képernyőt. Ami elé Jani hamarosan egy háromszínű üveglapot ragasztott. Az üveg alja zöld volt, mint a fű, a közepe narancssárga, a teteje kék volt, mint az ég. Így barkácsolt „színes tévét” a fekete-fehér készülékből. Innentől minden bemondónak, riporternek, riportalanynak kék haja volt, és zöld ruhában látszott a képernyőn.
A közös tévénézés kissé összébb kovácsolta a családot. Bár Mamuska nem mindig értette, hogy ki kicsoda a nézett filmben, és a „Ki miben tudós” műsor alatt el-elbóbiskolt, de senki ki nem hagyta volna az esti tévézést. Csak hétfői adásszüneti nap estéjét nem töltötték együtt.

Pepi a hollandokkal való hosszas levelezés után szobát foglalt nekik egy éjszakára abban a szállodában, ahol dolgozott.
Pepi egészségi állapota, hála a Hollandiából küldött gyógyszereknek, már annyira megjavult, hogy mindennap be tudott járni a munkahelyére, és már nem liftkezelőként, hanem a londinerek főnökeként kereste a kenyerét. Mellékesen ő volt a szállodában a tűzvédelmi felelős, és nagyon büszke volt rá, hogy kitüntetéssel vizsgázott le tűzvédelemből.
Ila mindenkinek eldicsekedett az oklevéllel, amit a férje kapott.
Őszintén hálás volt a hollandoknak, amiért a segítségükkel Pepi kigyógyult az őt felemészteni készülő tüdőbajból. Éppen ezért időnként tüzes vasként égette a szégyen, a hazugság miatt, amivel megszerezték a pártfogásukat, és a nem kevés áldozat miatt, amiket értük hoztak ezek az idegen emberek. Ha néha hangot adott ennek, Zsuzsa rögtön lehurrogta:
– Ugyan! Ezeknek a bőrük alatt is pénz van! Most is lovas túrára jönnek a legkisebb lányukkal. Mibe kerül az, mit gondolsz?

Ezúttal ugyanis Ansz és Kész a legkisebb lányukkal, a kis Anettel jött Magyarországra. Egy Country Cross-ra fizettek be az IBUSZ-nál, amelynek keretében – a méntelepeken megszállva – lóháton járják végig az ország balatoni régióját. A túra utáni napot töltik majd Budapesten Iláékkal és a lányokkal, mielőtt visszautaznak Hollandiába.

Jutka és Gabika izgatott várakozásban számolgatták, hogy még hányat alszanak addig, amíg jönnek. Ila ugyanis azt találta ki, hogy a kis Anett kedvéért Vidámparkba viszik a hollandokat.
Nem akart megint Mamuskáék szobájában nyomorogni velük, és az ebéden törni a fejét. Majd esznek a Vidámparkban lángost, sült kolbászt, lacipecsenyét, a gyerekek kaphatnak vattacukrot, nyalókát, fagylaltot. Ott nem kell folyton a társalgással erőlködni, bár szorgalmasan frissítették fel Pepivel a német nyelvtudásukat. El is jutottak addig, hogy már nagyjából el tudták mondani a hollandoknak, amit ők szerettek volna, de – mint később kiderült – csak üggyel-bajjal, hellyel-közzel értették meg azt, amit a vendégek válaszoltak, vagy mondtak.

Így amikor ma eljött a várva várt nap, a szállodájuk előtt találkoztak a holland családból Ansszal és a kis Anettel.
Ila csak félig-meddig értette, amit Anszék nagy lelkesedéssel elmeséltek a lovas túráról, amin részt vettek. A gyönyörű lovakat, meg a varázslatos tájat még csak értette, de amit a szállásokról mondtak, már nem nagyon sikerült megértenie.
A lovaglás köré szervezett romantikus programok lelkes elmesélésből már csak egy-egy szót tudott lefordítani magának. Mivel ilyeneken soha nem vett részt, és nem is hallott róluk, még talán magyarul sem lett volna világos a számára, hogy pontosan mit is jelenthet a kalocsai vacsora, ahol kalocsai népviseletbe öltözött lányok sütötték a csárdában a balatoni halat. A szalonna parti, ami esti szalonnasütést jelentett a tábortűznél a külföldi vendégek számára, vagy a népviseletbe öltözött csikósok leírása, akik a lovagolni nem annyira tudó vendégek lovait vezették a kantárjuknál fogva a túra alatt.
Pont így volt a látnivalókkal is, amiről Anszék részletesen beszámoltak, hiszen ő soha nem járt ezeken a helyeken.
Csak lelkesen mosolygott és bólogatott, amíg a Benczúr utcai szállodából elértek a Városligetbe, a Vidámparkhoz. Néha megkockáztatott egy-egy „nagyszerűt”, vagy „jót”, vagy „érdekest” – németül, azt gondolva, hogy ezekkel nem lőhet mellé, Anszék lelkes előadását hallva.

Kész a szállodában maradt, nem akart rész venni a vidámparki kiránduláson.
Éppen elég volt neki a lovas túrán elkísérni a feleségét meg a kislányát. Ő a balesete miatt nem tudott lóra ülni, így a túrázók csomagjait szállító buszon ült, a többi – lovagolni nem tudó, vagy nem merő – kísérővel együtt.
Pepi dolgozott aznap, mert ő sem tartotta fontosnak, hogy ott legyen a Vidámparkban, no meg így kevesebbe került, mintha ő is ott lett volna.
Éppen elég gondja volt azzal, hogy a hollandok már előre jelezték, aznap estére a szállodába meghívják vacsorára őket.
A gyerekeknek nem szólt a meghívás, csak a felnőtteknek, de nem csak neki meg Ilának, hanem Zsuzsának is, meg Janinak is. Akikről úgy tudták a hollandok, hogy az ő gyerekeik felnevelésében segítenek. Mivel az előző látogatásukkor nem találkoztak Zsuzsáékkal, most őket is szerették volna megismerni, és kifejezni nagyrabecsülésüket azért, amit tesznek.
Zsuzsa persze örömmel kapott a meghíváson, hogy egy elegáns szállodában vacsorázhat, más költségén, de Jani kemény dió volt. Mivel ő nem tudott a holland hazugságról, nem is értette, hogy ők mit keresnek egy ilyen vacsorán, miért akarják meghívni őket is. Zsuzsa összehordott neki fűt, fát, hogy leplezze az igazságot, hiszen Mamuskát és Mariskát nem hívták meg a hollandok, így nem mondhatták, hogy a meghívás minden felnőttnek szól. Végül még a sírást is bevetette, hogy egyszer mehetnének el egy elegáns helyre, és Jani vonakodása miatt lemarad róla. Ila és Pepi is rettentően szorgalmazta, hogy el kell menniük erre a vacsorára, mert nekik fontos, hogy tovább támogassák őket a hollandok. Ennyit igazán megtehetnek a kedvükért, hogy eleget tesznek a meghívásnak, ha már ennyire ragaszkodnak hozzá Anszék.
Végül Jani beadta a derekát, de ezzel újabb bonyodalom fenyegetett. Jani ugyan egy kukkot sem tudott németül, de mi lesz akkor, ha mégis rájön a holland hazugságra, és leleplezi őket.
Nem is mertek gondolni a következményekre, ha kiderülne, hogy Jutka és Gabika nem Iláék kislányai…

A gyerekeknek nem fájt a feje ezek miatt a dolgok miatt, mert nem is tudtak róla. Boldogan álltak be a nagy Vidámpark kapuja előtti, gyorsan haladó sorba, és alig várták, hogy bejussanak a kapun. Bedobták a belépő díjat egy perselybe, ettől a négyrekeszes forgó ajtó egy negyednyit elfordult, egy személyt beengedve.
Vidáman ugrándoztak a ropogó sárga kavicson befelé a parkba, ahová Ila ugyan már néhányszor elvitte Jutkát, de eddig mindig választania kellett, hogy a szűkös keretet mire fordítják, mi lesz az a néhány játék, amire felül a sok közül.
Gabika Jutkával volt már párszor a Vidámparkban, a vasárnapi kötelező ebéd utáni sétájuk alatt, de főleg télen, mert akkor nem kellett a Park kapujánál belépő díjat fizetni. Bár télen kevés játék működött, de fél áron lehetett felülni rájuk, no meg nem is voltak akkor olyan sokan, mint most nyáron.

Folyt. Köv.