Ennek a könyvnek a megszületése 2019. tavaszán kezdődött, amikor Hollandiában jártam.
Az idegenvezetőnk hosszadalmasan és alaposan ismertette Hollandia földrajzát, éjhajlatát, történelemét, államszervezetét, közigazgatását, gazdaságát, népességét. Amikor a holland emberekről beszélt, azon a tréfás mondáson keresztül mutatta be a takarékosságot, mint a rájuk nagyon jellemző tulajdonságot, hogy:
„ Kik a skótok? Akiket a hollandok elüldöztek mérhetetlen pazarlásuk miatt!”
Ez az aforizma volt az, ami felidézte bennem ezt a történetet, amelyben a hollandok hihetetlen takarékossága eltörpül a lenyűgöző nagylelkűségük mellett.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
" amelyben a hollandok hihetetlen takarékossága eltörpül a lenyűgöző nagylelkűségük mellett"
…nagyon szép tulaajdonság!
Ismétélten köszönet az élményért,.mind a 29 részért!
Szép estét:sailor
Kedves Tengerész!
A hollandok lenyűgöző nagylelkűsége nem csak ennek a regénynek a témája, mindjárt felteszem az utószót, amiben bővebben írok erről.
Köszönet az olvasásáért, a hozzászólásaidért mind a 29 résznél!
Judit
Kedves Judit!
Ezek szerint a skótok sem olyan skótok, mint ahogy hisszük? Hiszen, a hollandok, akik annyit segítettek önzetlenül, egy teljesen idegen magyar családnak sem nevezhetők skótnak.
Nem értem miért Előszó, talán inkább Utószónak kellett volna aposztrofálnod, ha már a végére hagytad. Egyébként, nehéz szívvel vettem tudomásul, hogy tényleg vége.
Ida
Kedves Ida!
Mindjárt a regényt kezdtem el feltenni, az előszó így a végére maradt.
De van utószó is a történethez.
Judit
Szia Judit! Nagyon jellemző! Az angolokról is vannak hasonló tapasztalatok, kimennek egy percre a szobából, s leoltják a lámpát, majd visszatérve újra felkapcsolják! Hogy lehet így élni? De aztán látod őket a tengerparton, pl. Olaszországban, nagy autókkal, lakókocsival. Kiszállnak és bemennek egy elegáns étterembe, míg mi szalámis zsömlét eszünk mellettük a járdaszélén ücsörögve! Üdv: én
Szia Laci!
Gyerekkoromban folyton rám is rám szóltak, hogy oltsam le a villanyt, ha kimegyek egy helyiségből. Úgy megszoktam, hogy azóta is rá áll a kezem, ha csak egy percre megyek ki.
Lehet, hogy én is azért jutottam el Olaszországba? 😉
Judit
Kedves Judit!
Nagyszerű írás! Nagyon tetszett! Gratulálok!
Sajnálom, hogy vége.
Várom a következőt!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen!
Mostanában nem hiszem, hogy ilyen hosszú alkotással jelentkezem.
A rövidebbeknél is várlak!
Judit