Holland hazugság Utószó.

Amikor a történetet elkezdtem írni, és az első fejezeteket odaadtam kritikai olvasásra a barátaimnak, többektől hallottam, hogy az ő nagymamájuk/nagynénjük/nagybátyjuk/valamilyen rokonuk, gyerekként néhány évet Hollandiában töltött egy családnál, akikkel azután – ameddig csak lehetetett – tartották a kapcsolatot még a hazatérésüket követően is.

Kíváncsi lettem ennek a hátterére, és nagyon érdekes múltbeli emlékekre bukkantam, ami talán nem csak nekem volt ismeretlen eddig, hanem mások számára is az.
A holland – magyar történelmi kapcsolatokról a Hollandiai Magyar Szövetség honlapján olvastam:
http://www.federatio.org/tort.html
A kapcsolat a Reformációval kezdődött, és sok szálon egyre erősödött.

Számomra ennek a legszebb, legmegkapóbb része, a hollandiai gyermekmentő vonatok története, amelyek az első világháború után /1920 elejétől/ indultak, a háborúban árván maradt, vagy mérhetetlen és kilátástalan nyomorban élő magyar gyerekekkel Hollandiába.
Ott holland családok várták, és fogadták be a gyerekeket, megmenekítve őket a nyomortól, a túlélést és egy méltóbb élet lehetőségét adva nekik. A holland családok, sok esetben, nem csak a befogadott gyermekekről, hanem azok otthon maradt családjáról is igyekeztek gondoskodni.

Lassan kihal az a korosztály, amelyik még hallott a gyermekmentő vonatok történetéről, amelyet többnyire csak azok ismerik, akiknek a családjában – vagy ismerőseik körében – volt olyan személy, aki az első vagy a második világháború után ezekkel a vonatokkal érkezett Hollandiába, és onnan hazatért. Az eredeti tervek szerint a gyerekek csak két-három hónapot töltöttek volna Hollandiában, de volt, aki egy évet, vagy annál is többet vendégeskedett a befogadó családnál, sőt voltak olyanok is, akik haza sem tértek.
A második világháború után újra elindultak a gyermekmentő vonatok Hollandiába, de 1948-ban orosz nyomásra véget ért ez a humanitárius akció. Ezért míg az első világháború után, mint egy negyven gyermekmentő vonat indult Magyarországról Hollandiába, addig a második világháború után már csak három.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után is széleskörű – legális és féllegális – segélyezési munkát folytattak a holland református gyülekezetek tagjai Magyarországon és az egész Kárpát-medencében, a magyar református egyház segítségével.
Sok holland család vállalta önként, hogy élelmet, ruhát, gyógyszert küldjön a rászoruló, néha szinte éhező családoknak.
Szeretném, ha a történelemnek ezt a példa adó, nemzetek közötti kapcsolatát, többen megismernék.