Hopp-Kopp

(modern mese)

Hopp úr jól kicsípte magát, épp most hagyja el a bankját. Szembe jön egy ismerős arc, úgy véli, hogy épp oda tart.
– Jó napot, Hopp úr!
– Ismerlek tán? – pedig tudjuk, hogy azonnal szemet szúrt.
– Hogyne! Egy osztályban koptattuk a padot…
– Igazán? Csak nem Kopp?
– Az biza.
– Na, de hát ilyen toprongyosan?
– Ajjaj, a deviza-hitelem bedőlt… Éhkoppot csinált belőlem.
– Nem értem! Mindig nagy matekos voltál, miért is nem gondolkodtál?…
– Hát, a leckét megtanultam! Meglátjuk, ki figyelt jobban.

Évek teltek, Hopp úr nagy szomorún lép ki a bankból. Szembe jön vele… ki is az az ember, csak nem Kopp? Öltönyösen, vasaltan, aktatáskával urasan. A bank ajtajában találkoznak.
– Szervusz pajti!
– Neked, Kopp úr!
– Felvitte Isten a dolgod! A régi barátot meg sem látod?
– Látom én, már hogyne látnám… Tán jólesne, ha meg is szánnám?
– Figyelj barát, tönkre mentem, de én rosszat sosem tettem, mégis mindent elvesztettem.
– Hmm, miért nem gondolkodtál jobban?…
– Ezt mintha hallottam volna…
– Én hallottam tőled pajti, amikor bedőlt a hitelem. Elárverezted a házam. Mit tehettem? Azon lázban világgá mentem, meg sem álltam Amerikáig. S most újra itt!
– Megcsináltad a szerencsédet?
– Véletlen volt, semmi több. Csak a lottón hatos lött. Visszakaptam házam, s hazám, és nem nyugszom, míg mind visszakapja, kit megfosztottál otthonától kaján módon. Ezért vettem meg a bankod.
– Mi, hogy tiéd a bank?… El ne herdáld, az áldóját! A hitelező, ki nem perkált, megérdemli…
– Úgy gondolod? Ó, én balga, ki a bankot neked szánta. Nem akartam bankár lenni, csak a házamat visszakapni. Neked nincs elved, s lelked, a bankot meg sem érdemeled.
– Lélek?… Az mi? Elv?… Ugyan milyen elveid vannak?
– Ne kívánj másnak olyat, amit nem kívánsz magadnak!
– Mily ostoba! Sorsod így lesz mostoha. A bank nem a te kezedbe való. Megkapod a házad, ha az volt a vágyad. Add vissza a bankom, hadd pengetem lantom.
– Álljunk csak meg, ez így nem megy! Menj hát, tanulj, koldulj, éhezz, ha a leckét megtanultad, talán még visszatérhetsz.

Hát így történt, hogy Hopp elment. Leckét tanul, emberséget, lelket szerez, s reménykedik, hogy a bank majd újra az övé lesz.
A bankot Kopp igazgatja. Nincs vagyona, nyaralója, palotája, víkendháza, sem madarásza, sem vadásza, még színháza sem, csupán az a szerény lakóháza, ahol él a családjával. A bedőlt hitelesek több száza, kiknek azóta nincs gyásza, hálásak mind Kopp uramnak, s világszerte híre van a tisztességes Hopp-Kopp Banknak.