Ikariam – mese 2.

– Egy kocsma-manó feljegyzései –

Kinyílik az ajtó és a delta kocsmába új vendég érkezik…………még nem látni tisztán, a mivel csak a kandalló pislákoló fénye ad tájékozódási lehetőséget mind a betérőnek, mind a bent lévőnek.
Csak páran lézengenek……….a vendég Lenabuci határozott léptekkel halad szokásos helye felé……….a sarokban egy medvebőrrel letakart kis padhoz. Azon viszont már ülnek, ketten is…….mélyen elbambulva………..a méz sör hathatós közbenjárásnak köszönhetően.

Lenabuci először mérgesen összehúzza szemöldökét (nem nagy kunszt, hiszen az szinte magától összeér és majd teljesen betakarja helyes kis szemecskéjét), majd hirtelen, mint aki maga is megijed saját haragjától és látva leendő ellenfeleinek semmibe vehető erejét, egyszerűen csak arrébb pöccinti őket, először az egyiket, majd a másikat oly egyszerűen, hogy mindketten a kocsma másik falán landolnak és onnan csúsznak le lassan, mint az a falikép, amelynek elszakad az akasztója………majd csendesen a földre zuttyannak és mintha mi sem történt volna, tovább bámulnak egymásra és önmagukra, majd a méz sörös kriglijükre, amelyből szinte egyetlen csepp sem veszett kárba.

Midőn a Tábornok (Lenabuci) megnyitotta a kocsma ajtót és azonnal abbahagytam a kocsma kriglik mosogatását (éppen ideje volt, mert a nyálam már totál elfogyott…..), pedig GO uram megdorgált, hogy csillogniuk kell, mert megbüntet.

És tudnivaló, hogy a kocsma-manók utálják a büntetéseket…………Lenabuci láttára azonnal lüktetésbe kezd már-már gyógyulóban levő golyóim egyike, majd másika és a fájdalom hatására jobbnak látom, ha beleülök a jeges vödörbe. De mint udvarias vendéglátó azért körbekérdezek mindenkit:

– Kér valaki jeges vizet? – Valahogy nincs nagy keletje……

Lenabuci leül és előveszi pennáját és magával hozott szelencébe mártva írni kezd. Látszik rajta, hogy gondterhelt, mintha elvesztett volna valamit……………de csak ír, csendesen ír….(Én meg csendesen didergek a jeges vödörben tudva tudván, hogy amit keres, az éppen a gyomromban landolt.)

Mikor szóra nyitja a száját:
– Kérek egy mézes málnást dupla ágyassal! – megrettenek, becsukom szemem és mint egy rémálom játszódik le szemem előtt a tegnapi szörnyűség….. de nem, most nincs következmény.
GO uram kiviszi neki a málnás, amelyet Lenabuci a szokásos módon fogyaszt el, szinte rituálé szerint, először megrázza a butykost, ettől az ágyasok belefulladnak a tüzes vízbe és mozdulatlanul lebegnek a folyadék tetején. Kihalássza őket, és hátra sem nézve elhajítja.
(Lüktető fájdalmamnál nagyobb a gyomrom helyén levő nagy üresség, ezért mozdulatlanul tovább süllyedve a jeget már alig tartalmazó vizes bödönben, nyelvemet hirtelen kinyújtva még a levegőben elkapom a kocsma másik részében a levegőben repülő ágyasokat egyesével….. fantasztikus!
Tudvalevő, hogy a tüzes vízben áztatott ágyasnak nincs párja e világon! És mint égi manna oly ritka e vidéken!)

Lenabuci ezután egyesével halássza ki a málnákat a tüzes vízből és ujjacskájával a szájába helyezi, majd hosszas cuppogások után szemét ki sem nyitva – a nyelvecskéjével végig pásztázza a málna szőrös külső részét – lenyeli.

A papiruszra írt betűk szavakká, majd mondatokká válnak és olvashatóvá válik egy újabb levél :

HEREPÖRKÖLT

Drága Uram, most hogy túlélte a töltött húsomat, már készülök a következő étekre, amely bizonyára el fogja nyerni tetszését. De addig is nyársra tűzők egy-két rabszolgát és alájuk gyújtok……….a lecsöpögött zsírját pedig kenyérre kenem és felszolgálom Önnek.

Szóval a fagyasztó verembe vetett kivégzett parittyások heréjét nekiállok hártyáitól megtisztítani. Csak finoman, nehogy a velő megsérüljön és egy cseppje is kárba vesszen…… Ahogy így görgetem ujjaim között a golyócskákat, rá kell h jöjjek nem is biztos, hogy halott parittyásokból kell készíteni. Szerintem élő férfi-állatból tuti ízletesebb…………mit gondol erről Nagy-Jó Uram?
Majd úgy csinálom, hogy hetéráimat kérem fel h asszisztáljanak dr. Mengele felcser és csapata munkájához, bosszút állva az őket ért korábbi férfi-sérelmeken. ………….és mikor a kés behatol a bőrszütyőbe csókot nyomok hálából az adakozó ordító parittyások szájára……………..

Szóval, mikor a hártyák eltűntek, odadobom őket a hagymától és forró zsírtól fortyogó üstbe…………….egy kis közép-Ázsiából származó piros, ízletes, tüzes fűszerrel ízesítem és tengeri sóval megszórom.
Fantasztikus illat tölti be a konyhát………..nincs jobb, mint pörkölt here szaga…………..

Mit gondol erről Nagy-Jó uram?! Csak önmagában a here löttyedt, pöttyedt lesz – mint az életben -, ezért valami különleges finom ál-húsit kell mellé tenni. Ezért – az ötletet Ön adta Nagy-Jó Uram, amikor azt mondta, hogy eszem a zúzáját………….- a gyöngytyúkok zúzáját apróra zúzatom a gőzóriásokkal és a fortyogó üstbe dobom.
Pár perc múlva el is készül és egy csöpp kecsketejből készült tíföllel dúsítom, majd zöldfűszerrel megszóróm és Ámerikából származó édesburgonyával tálalom Ön elé. Hogy jól csússzon és hogy a szerelmi bájital ízét se érezze meg, ezért az étek mellé – mint leendő ágyasa – ágyas-mézes-málnás főzött tüzes vizet szolgálok fel Önnek személyesen Nagy-Jó Uram! …..és már látom is szemem előtt, amikor szájába tömi a fantasztikus domborulatokkal (golyó golyó hátán) rendelkező ételem, míg másik kezével az asztal alatt nadrágjába túrva ellenőrzi és megszámlálja saját golyóit, vajon mind meg van-e?!
És miután rendben talál mindent, kezét elővéve azzal is továbbtömi magába a heréket!

Majd szája erotikus mosolyra húzódik és a bájital hatásától magához húz, zsírtól csöpögő száját számra tapasztja és ágyas-mézes-málna íztől megkeményedett és érzéketlenné vált hatalmas nyelvecskéjét számba dugja……………………………majd böffent egyet!

Jó étvágyat! Legközelebb Szerelmetes Édesanyám – Mrs. Eunemides – kedvenc ételét főzöm Önnek uram, a véres, szaftos rabszolga-beefsteaket.

Mikor a sorok véget érnek, a mondatok végére pont kerül, Lenabuci feláll, látszik rajta, hogy megkönnyebbült. Körülnéz, de nem lát sem ellenséget, sem klántagot, ezért kezébe veszi a fapadlóba állított még véres lándzsáját, bőrszerkóját rendbe teszi és elhagyja a kocsmát. Nem marad utána más csak a jellemző moschus illat, illetve egy papírusz darab…..
Mint egy okos-eszes kocsma-manó azonnal érzem, hogy ebből már megint baj lehet és fogom a papírt és szépen apróra vágom és egyesével számba csúsztatom……….és rágni kezdem.

….