…ilyenkor azt hisszük…

…ilyenkor azt hisszük, minden a miénk, hogy az egész világ értünk van. És valahol – elhiszem – mind ez igaz: Miattunk csillog úgy az ég, fénylenek a csillagok.
Mezítláb rohanunk ki a nedves fűre és felnézünk, hogy lássuk a Hold miként ragyog, küldi felénk ezüstös sugarát. És megfogjuk egymás kezét: érzem, amint lágy tapintású bőröd az enyémhez ér. Ujjaid, gyönyörű, hosszú ujjaid lágyan játszanak az enyéimmel, mielőtt összefonódnának. Egymásba kapaszkodunk, nehogy elessünk, egész közel húzzuk egymást. Hisz hideg van. És ha azt mondod: „Hisz te reszketsz”! Úgy szólok: „Igazad van”, de nem árulom el, mitől. Inkább megvárom, míg egészen közel leszel, mikor testünk már összeér, és te most is érzed: Remegek. Tudod jól, nincs olyan hideg, mely közeledbe ne hevülne föl. Annyira nehéz ez az egész, és mégis oly könnyed és egyszerű. Gyönyörű szép, mintha csak álom lenne. Ez a pillanat. Mint egy kis mese: az ajkad érzékeny, és lágy rajta a csók. Mit lágy? Igazából el sem mondható. Akár a tejszíne: a hab, mely kézzel meg se fogható. Csodás, kis bizsergető érzés, mely az egekbe röpít hamar, s nem hogy elvenné félelmemet, inkább csak űzi azt.
És érzem, amint lángolsz. Tekinteted csillog, ettől az új vágytól. Szinte megbolondulok. Vagy már rég megtettem? Nem tudom. Miközben nézem, belé zuhanok: Gyönyörű szemedbe. Mint az Orion egy csillaga, reám ragyog, és ez teszi még teljesebbé. Hátam a füvet éri, vékony ruházatom hamar átnedvesedik, amint utat találnak szövedékein az éji harmatok. Megremegek. Karod ölel, csókod mar. Suttogsz, mit még soha: Vágy itatta szavakat, hogy oldjon. Közelebb vonsz magadhoz, oly közel, hogy ennél jobban már nem is lehetne. Nincs közöttünk semmi… csak minden. Tudom, hogy most, az enyém vagy, hogy én a tiéd vagyok, hogy miénk a perc.
…ilyenkor azt hisszük, értünk zöldül a fű, hogy a napnak fiatal fénye csak azért süt, hogy egymást jobban szemügyre vehessük, miközben testünk összeforr, és halk sóhajaink már csak suttogások, melyek gyönge páraként a felhőkbe írják halandó szerelmünket.