Felszálltam a buszra, felmutattam a bérletemet és leültem egy üres helyre. A sofőr közben egy fiatal, csinos lánnyal beszélgetett. Ha ezzel a busszal megyek, akkor a lány és a sofőr mindig mosolyogva beszélgetnek. Szeretnek jóízűen csevegni, vidáman trécselni. Jól ismerhetik, kedvelhetik egymást. Vajon tőle is kéri a bérletet? Aligha.
Ha egyszer a lány után szállnék fel a buszra, lehet, hogy én sem mutatnám fel a bérletemet. Kérné a sofőr. Felháborodva mutatnék a lányra:
-Tőle miért nem kérte?
Tényleg érdekelne engem, hogy tőle miért nem kérte? Akkor miért tettem volna fel pont ezt a kérdést?
Aki ezen alaposan elgondolkodik, az már elindul az emberismeret árnyékos útján, és bepillanthat a lélek sötét bugyraiba.
6 hozzászólás
Szia István! Talán azért, ha legközelebb mégis felteszed ezt a kérdést, amivel az emberi lélek legbelsőbb, sötét bugyraiba kívánsz bepillantani, így meséld el:
"ha egyszer egy lány után szállNÉK (!!!!) fel a buszra, stb"
Hej, haj:) -én
Szia!
Én is úgy írtam elsőre (élőben szerintem mindkét verziót használom). Azonban a száll igében az "á" mély magánhangzó, ezért a ragok is mélyek – tudtommal.
Nos, melyik a helyes?
Jaj, István ne kérdezd ezt! Olyan gáz! Tudnák? Látnák? Akarnák? (Mármint én) Sztem mindenki tudhassa, mi a helyes!!!:) -Akik akargyák láthassák. -én
Tényleg elég ingoványos területre tévedtél. Sztem fogadj fel egy magyartanárt, vagy iratkozz be az 5.-be! Bocs, bocs, bocs:)
Ez a hiba javítva.
Ha tovább akarsz hatolni a lélek sötét bugyraiba, akkor a "mutatnák"-ot is javítsd:) De bocs, addig stílusról, egyebekről szó se essen!!!