Irány Afrika!

Beköszöntött az ősz. Az erdőben az állatok már készülődtek a télre. Ki élelmet gyűjtögetett, ki a fészkét, odúját bélelte. Trilla Lilla, a kis fülemüle vígan énekelt. Hamarosan elindul, hogy a hideget Afrikában vészelje át.

A hosszú út előtt arra gondolt, hogy összehívja a barátait, és búcsúestet rendez. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket.
Ezalatt Lilla csipkebogyó lekvárral megkent magocskákat tett egy tálkára. Somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat formázott. Dió, mogyogyoró is került az asztalra. Csipkebogyó teát főzött, kökénylimonádét kevert. Elégedetten nézte az ínycsiklandozó finomságokat.

Eközben Iszkiri, a nyuszika találkozott barátjával Nyuszóval. Labdáztak, fociztak, hancúroztak. Bizony már sötétedni kezdett, mikor észbekapott.
– Jaj! Nekem értesítenem kell Trilla barátait!

Iszkiri elköszönt Nyuszótól. Nyakába kapta a lábát, s elrohant. Trilla Lilla szomorúan üldögélt. „Nem akarnak elköszönni tőlem?” – töprengett magában a fülemüle.
Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak barátai.

– Kedves Lilla! Bocsáss meg nekem! Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! De most már, mind itt vagyunk! – hadarta Iszkiri, a nyulacska.
– Én meg azt hittem, hogy nem akartok elbúcsúzni tőlem! De jó, hogy itt vagytok! Sok finomságot készítettem ám nektek! Amíg falatoztok, addig dalolok egy szép búcsúdalt.
Nagy tapsot kapott a produkciójára.

– Mi is hoztunk ám neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Látod? Mindegyikünk lábnyoma rajta van. Így, mi is veled leszünk a hosszú úton – mondta Kopogi, a harkály.
– Köszönöm! – rebegte meghatódva Trilla Lilla. Azonnal a nyakába kötötte a kendőcskét.
– Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! – trillázta, majd sorra megölelte barátait.
– Jó utat! – kiáltották pajtásai! Vigyázz magadra!