A kétlábú mindenható, azaz mi, a saját dicsőségünk vakító fényétől elkápráztatva, észre sem vettük, hogy alaposan eltévedtünk, az út, amin most járunk, az utolsó, a pokolba vezet.
Hát ez lesz a mi végzetünk, ugye. A teremtő valamikor ide rittyentett bennünket a Földre, gondolván jól elleszünk itt a többi lakóval, de mi, hipp-hopp eluraltuk, és kegyetlenül lelaktuk azt. Annyian lettünk, hogy a többi lakót az élőhelyéből kitúrtuk, sőt, felsőbbrendű lénynek képzelve magunkat, mi döntöttük el ki élhet, ki pusztulhat. Mindent fölzabáltunk, pocsékoltuk a vizet, és szétdobáltuk a szemetünket. Már odáig jutottunk a fene nagy eszünkkel, hogy Istennek képzelve magunkat, minden bajunkra gyógyszereket, mérgeket gyártottunk, a hatalmas profit inspiráló hatására, ettől azután jól elsatnyultunk, a töméntelen méregtől most pusztulunk, igaz a többi földlakó is velünk együtt, de még így is sokan vagyunk.
Péter aggódva figyelmezteti urát.
– El kéne már pusztítani ezeket Uram!
De az úr csak legyint.
– Már nem kell, elpusztítják ezek önmagukat. Na, mibe fogadunk Péter fiam?
– Azután mi lesz uram, ha minden élőlény kipusztul?
– Már gondolkodom egy újabb, modernebb konstrukcióban, tanulva az előzőek hibáiból, ez már jobb lesz, nem adok nekik annyi észt, hogy képes legyenek ennyi marhaságra. Csak annyit kapnak, mint a többi állat, akkor talán nem ártanak majd semminek és senkinek.
5 hozzászólás
Kedves Ibolya!
Rövid írásod nagyon sok igazságot tartalmaz. Az állat saját fajtáját nem bántja, öli meg, míg az ember?
Tetszik elmélkedésed!
Szeretettel: Matild
Köszönöm Matilt a meleg szavakat!
Köszönöm Matild a meleg szavakat!
Más megközelítésből még érdekesebb! Tegyük fel, hogy e bolygó élővilága valójában egyetlen organizmus, melyet számtalan kisebb faj, különféle alá és fölérendeltségben alkot. Hiszen így van ez az emberi szervezettel is. Vannak a sejtek, melyek különféle rafinált molekula láncokból állnak, aztán vannak a szövetek, melyeket sejtek halmaza alkot, aztán vannak a különféle rendszerek, pl. anyagcsere vagy keringési rendszer, amelyek szövet csoportokbó állnak.
Mi van, ha az úr teremtését globálisnak tekintve azt gondoljuk, hogy ő csupán az élet lehetőségét, és annak törvényszerűségeit alkotta meg és e törvényszerűségekbe kódolva van, a feltételezett önpusztítás ha a fejlődés nem optimális irányban halad? Mi van ha a teremtés utolsó fázisában nem az embert, hanem az univerzális automatizmus szupertechnikáját, az értelem, kontroll és a reakció szükségességét alkotta és annak csak egyik lehetsége kombinációja az ember?
Félretéve az írásom humoros jellegét, és a hozzászólásodon elrágódva, és azt továbbgondolva, azt tudom mondani, hogy valami igazság félére tapintottál rá. Az, hogy mi végre vagyunk itt, honnan jöttünk, mi létünk értelme, számunkra örök titok, mert nem látjuk a nagy egészt, hiszen a részei vagyunk annak, de hogy milyen alkotóelemei, az is rejtély marad. Minden élőlény rendelkezik a megalkotásának a kódjával, a DNS-l. Ez a kód az amit nem lehet megmagyarázni semmivel, valami, vagy valaki teremtett. Maga a világegyetem léte is rejtély, gondolom, van több is, de csak azt tudjuk, hogy van, de miért van, azt nem értjük. A te teóriád, nem új, sokan gondoltak erre, és szerintem lehet, hogy igaz, de mi ezt meg nem fejtjük soha.
Köszönöm a hozzászólásod, nagyon elgondolkodtató volt.