Akármerre járok szép hazánkban szinte mindenütt találok olyan embereket, akik az ott járatlant valósággal lokálpatrióta büszkeséggel igazítják útba és ha tehetik büszkeségtől dagadó kebellel mutatják meg a keresett helyet, annak szépségét és értékeit. Jó érzés ez, mert az ilyen ember óvja a környezetét, abban tudatosan kárt soha sem csinál. Ha ezt úgy teszi, hogy ezzel más vidékeket, más embereket nem szól le, akkor ez nagyon szép és hasznos cselekedet végső soron, mert ezzel emeli egy nép, egy ország és talán az egész emberiség szellemi-lelki értékét, hiszen (képletesen) a tenger, az óceán is alapvetően sok-sok vízcseppből tevődik össze. Ez a folyamat könnyen kölcsönös is lehet, mert előfordulhat az is, hogy aki engem valahol, valamikor útbaigazított, elkalauzolt, azt lehet, hogy éppen én fogom legközelebb az általam ismert helyen, esetleg a lakóhelyemen elkalauzolni, útbaigazítani.
2 hozzászólás
Köszönjük ezeket a gondolatokat.
Jolcsi
Jó volt, kedves, értékes goindolatok.