A következő nap ismét utazással telt el, ugyanis vissza kellett mennie Nyíregyházára, a munka miatt. Barátnője is várta már, mert csak akkor tudnak találkozni, ha Eliza új otthonában van, nem Miskolcon. Előfordult már olyan is, hogy Eliza vonatozott át barátnőjéhez a viszonylag közel lévő Téglásra. A chaten ismerték meg egymást. Elizának sok ismerőse van, akivel az Interneten keresztül tartják a kapcsolatot. Hajnalban, 05:00-kor kellett tehát felkelnie Elizának, hogy elérje a vonatot. Hat óra harminc perckor indult a Miskolc Tiszai pályaudvarról. InterCityvel. A Hajdú IC mind kívülről, mind belülről nézve is igényes, szép volt, modern új tervezésben. Az ülések bordó és pirosas mintájú huzattal voltak bevonva, az asztal lapja fából készült, és fém lábakkal rögzítették a padlószőnyeghez, amely szintén bordó színű, és sárga pöttyös mintás. Szóval az emberek nagy részének már első látásra megtetszett a kialakítás. A kocsi végén az önműködő ajtónál színes kijelzők segítették az utasokat a tájékozódásban. Rajta volt a megálló / állomás neve, az étkezőkocsi helyének jelzése, valamint a nem-dohányzó jel és az osztályjelzés is. Eliza első osztályon utazott, mert korábban vasutas dolgozó volt. Sokat gondolkozott azon, visszamegy és újra jelentkezik régebbi munkahelyén, mivel nagyon szerette azt a munkakört, amiben dolgozott: A MÁV – Informatika Rt. munkatársa volt, de jegyvizsgálóként kezdte pályáját.
Szeretett vonattal utazni, és ez a rajongása megmaradt mostanáig is. Ahogy régebben, úgy e pillanatokban is gyönyörködött a tájban, a szép napsütéses időben, vagy a téli havazásban egyaránt. Bár ez időszakban tavaszodott éppen, de előfordult a havazás még így is, egy-két nap. Útközben elgondolkozott. Majd hamarosan kivette laptopját a táskából, és dolgozni kezdett. Egy levél szövegét gépelte be éppen, amikor megcsörrent a telefonja. Édesanyja hívta őt.
– Szia, mi újság? Elérted a vonatot?
– Szia Anyukám, igen. Már hamarosan megérkezünk. Minden jót, majd este beszélünk. Puszi.
– Jó, sok szerencsét a mai napodhoz is, szeretlek. Vigyázz magadra.
– Minden rendben lesz, hidd el Anya. Igyekszem.
– Puszi, szia.
Épp hogy letette a telefont, már készülnie kellett a leszálláshoz.
– Végre megérkeztem. – gondolta magában. Átment az útkereszteződésnél lévő zebrán, majd a Vasútállomással szemben lévő buszmegállóhoz igyekezett. Azon gondolkozott, minden nála van –e, ami a munkájához szükséges.
2 hozzászólás
Kíváncsian várjuk a folytatást, kedves Aphrodite.
Én is szeretek vonattal utazni, meg olvasni is, szóval várom a következő részt…ha fel akarod tenni.