Júdás álma

Kegyetlen világot élünk és kell élnünk. Megváltók rohangálnak a világon szabadlábon, születnek minden percben és buknak el nap, mint nap. Olyan messiások jönnek létre, akik magukat nevezik megváltónak, kapnak minden jóból, érdemtelenül. Körbeugrálják őket, becsapnak embereket csak azért, mert ők maguk is elhiszik magukról, hogy jobbá tehetik a világot. Mártírként élnek, szenvednek minden ember helyett, önként és dalolva. Betegség nélkül gyógyulnak meg és lesznek rosszul, ezzel megbabonázva sok ártatlan lelket, akik elhiszik nekik fájdalmuk nagyságát, mégis érzik, hogy nem valódiak azok. Bűn embereket becsapni, ilyen módon. Ily módszerekkel csábítani hölgyeket, szerezni barátokat és megtéveszteni szülőket. Átszabni minden határt és erkölcsöt, hogy valamit megszerezzenek vagy megtartsanak.
Hát figyelj drága barátom, figyelmesen hallgasd, amit mondok. A zsarnokságnak véget kell vetni, minden hős elbukik egyszer. Elég volt az árulásból, az ártatlan emberek fogságban tartásából. A jót hirdetnéd, mégis minden szavad átok és színjáték. Ügyesen kitaláltad életed sikereit és mélypontjait, azonban én most felfedném őket. Véget vetek az uralkodásodnak. Ne félj, nem hatalmadra fáj a fogam, a királyi életet megtarthatod. Túl sokáig néztem hazugságaid, kétszínű cselekedeteidet! Nem a tied az, amit annak hiszel, szíved őszintének tűnt, szerették is, de eljátszottad a bizalmát a szerető léleknek. Messiás voltál, útmutató, most mégis mások ápolnak és te ezt el is várod? Példaképként álltál mások szemei előtt, őszinte szeretetben úsztál és élvezted azt. Nagyon jól is lenne ez így, csak elfelejtetted viszonozni mindazt, amit adtak neked. Nem az vagy, akinek hittek, mint ahogy te magad is tudod, hogy nem az vagy akinek kiadod magad. A színjáték oly jól sikerült, hogy te magad is elhitted, hogy jó ember lehetsz. A gonoszság azonban kiült fekete szemeidre. Arcod vonalaiban látom az igazi éned, azt az ördögöt, ami hajt téged belülről. Én ezt pedig nem tűrhetem tovább.
Te a hősnek mondtad magad, hát leszek én az ellenség. Csatlakozom a színjátékhoz, leszek nemezised. Leszek elárulód, leszek cserbenhagyód. Leszek a nép szemében a mocskos áruló, de színjátékod megtetszett és másképp nem győzhetünk. S ha idődből kitelik, játszhatjuk éveken keresztül, mert én nem fogom megunni. Látom már tiszta fejjel és szívvel, hogy hova tart mindaz, amit hirdetsz, amit cselekszel. Régen csak ember voltál ki bölcsen szólt életről és halálról, de láttuk már akkor is a hamisság csillanását szemeid fényében. Mégis adtunk szavad igazának, de tévedni emberi dolog. Figyeled szavaim, emberi dolog. Akkor te mégis hogyan tévedtél útvesztőbe, hiszen nem is emberi lény vagy! Isten fia ne tévedjen. Látom a megrökönyödést arcodon, nem gondoltad volna, hogy valaki átlát ezen a sűrű hálón, amit szemeink elé szőttél. De én lyukat vágtam rajta, megláttam meztelen szándékaid. Szeretet, amiről beszélsz csak eszköz, nem érzés. Bocsáss meg, hogy szívem hangját merem hallatni, én elindulok azon az úton, hisz te mondtad az elején. Már nem is emlékszel, ugye? A sok hazugság, amit gyártottál ellepte agyad és már fogalmad sincs miket mondtál. Pedig én a te általad kitaposott utat követem, drága jó barátom.
Miért teszem mindezt? Egy szívdobbanás, melyet régóta elnyomtam a helyes útra billentett. Élni akarok, szeretni akarok, a boldogságom útjában pedig te állsz. Nem akarlak elnyomni, nem akarok bajt okozni. Magad állítottad félre, te indítottad a lavinát, én csak jókor voltam jó helyen. A sors kegyes volt hozzám, segített boldoggá válni. Mégis én lettem az áruló, világirodalom és történelem az idők végezetéig Júdást fogja a rossznak látni. Júdást, az árulót, aki tönkretette a történelem legbámulatosabb személyét! Bűnöst mindig is keresni kellett ahhoz, amiről nem akartunk tudomást venni. Szentté avatnak majd, én pedig elbukom. De boldog voltam, mert boldog volt az, akit szerettem. Ég veled bűnös világ, Júdás a pokolba távozik.