Rajongásig szeretett Júlia kisasszony!
Mélységes sajnálattal hallottam hírét kegyedtől, hogy ama ragályos kórság, mely saját magam életélt is hetekig gyötörte, s amely még teljesen a mai napig sem szűnt meg nehezíteni életemet, beköltözni látszik testének minden porcikájába. Sajnos bármennyire is szeretném, szavaimmal nem tudom az ön becses közeléből eme betegséget elűzni.
Kívánok hát kitartás és türelmet a kellemetlen tünetek elviseléséhez.
A számos Magyar vidéken és vidéki emberek között tett utazásom során sok olyan bölcseletet hallottam viszont, amelyek az egyszerű nép öregjeinek hite szerint segítségére van az ember fiának és lyányának eme veszedelmes kórság elűzésében. Az egyik ilyen gyógyító szer – nem is gondolná kegyed – a hagyma. Veres, vagy lila színű is lehet, de mindenféleképpen nyersen kell fogyasztani. A besenyői Pista bácsi szerint akkor a leghatásosabb, ha előtte egy kupica jóféle házipálinkával felkészítjük a bendőnket a hagyma érkezésére, mert emígyen talán a szemünk sem fogja annyira siratni, amint meglátja a hagymakarikákat. Foszlós kenyérrel, szalonnával, jobb portákon helyben készült kolbásszal szokás fogyasztani, de szentKirályszabadjai Teremi Örs bácsi akár magában is elnyámmog egy-két fejet, persze csak a hagymából. Személy szerint én a legfinomabbat a Bocsa féle birsalmapálinkából kortyoltam, a legnagyobb és legzamatosabb hagymát pedig a pingyomi domboldalon termesztettből adta nékem Marika néni. Egerben és a környező településeken számos öregember esküszik a tormára, mint olyan gyümölcsére a konyhakertnek, amely gyógyszer minden nyavajára. A szalóki Teri néni szerint reszelve és jó ecetesen jön ki az igazi gyógyerő a tormából, ha estére belakmározik belőle a beteg, reggelre még az ördögöt is kihajtja a szerencsétlenből. Bűnös vidékeken a párna alá is berakják az erkölcsösebb fehérszemélyek, azt mondják, megvéd a megtévelyedett álmoktól.
Őszintén remélem, hogy eme levelem nagyban elősegíti Júlia kisasszony mihamarabbi gyógyulását, elsősorban és legfőképpen azért, hogy kitüntető társaságát nélkülözni minél rövidebb ideig legyek kénytelen.
Krisztus utáni 2010-dik esztendő, Karácsony havának 10-dik napján.
Maradok őszinte tisztelettel és szeretettel:
Bocsa Zsolt