Kalandor(troll)kodás tájmáut

„És akkortájt szól hozzám a Magasságos, s monddá szükségnek idején: Ne teketóriázzál s építsél magadnak zűrhajót!”
Reszefe 1:1

Hú, nagyon izgalmas, még belegondolni is. Kevesebb, mint egy perc és időutazó válik belőlem. Igyekeznem kell az összepakolással. Csak tudnám, hogy mire van szükségem. Lássuk. Pár önfeledt perc biztosan jól fog jönni. Akkor ebből azonnal elpakolok három konzervvel. Biztosra megyek, hiszen tartósítva vannak. Időtállóak, természetesen csak egy bizonyos ideig. De azért nincs, miért rohanjak. Tehát jól fog jönni pár nyugodt perc is. Ebből is jöhet hét dobozzal. Ennyi elég is lesz – nyugtatom magamat, és ráadásként még egyet hozzáteszek a többihez. Nekem aztán nyolc. Vajon mire lehet még szükségem? Fogkefe és fogrém. Hát persze! Semmiképp sem szeretném azt, hogy az idő fogai kifogjanak rajtam. Basszus, ezt majdhogynem elfelejtettem. Kerekek, ha esetleg durrdefekt érné az időszekeret. Azért szeretnék visszatérni, pályafutásom vonzódik a világegyetemhez. Még egy-két évezred és Időhajszolásból doktorizom, ez a porszemek töretlen történelme, egészen elképesztően a világ szürkeségétől kormunkig. Most azért kapóra jön ez az utazás, végre egy kis szabadság, mert már régóta meg akarok szökni a szökőmásodpercek elől. Ezért magammal viszek még tizenkét üveg homokórát. Miért? Ha esetleg az utazás mellékhatásai ki tudja, hogy meddig elidőznének rajtam, akkor holdkórosan is naprakész legyek. Viszontlátásra!