Kalandra fel! Bobó a tengeren

Sziasztok! Bobó, egy tüneményes, és kicsit szószátyár papagáj vagyok- Elhatároztam, hogy hogy elindulok világot látni. Bepakoltam a hátizsákomba, feltettem a kalapomat és a napszemüvegemet. Egy utolsó pillantás a tükörbe. Igen, remekül festek! Indulás! Irány a kikötő!

Az első kaland: Kalandra fel! Bobó a tengeren

Amikor a kikötőhöz értem, megláttam egy szuper hajót, már a neve is nagyon ígéretes volt: Kalandorok. Gondoltam, tuti remek helyeken kalandozik majd ez a bárka! Előtte tábla hirdette, hogy hajóinast keresnek. Ez egy jel, hogy menjek, jelentkezzek. A hajón szívélyesen fogadtak, majd a kapitány elé vezettek.

– Alvarez de Cupák vagyok, ennek a hajónak a kapitánya – üdvözölt a főnök. Beszéd közben csak úgy csillogott-villogott az aranyfoga. Jól van, jöhetsz velünk! Bár, elég satnyácska vagy! Valamire azért csak tudunk használni. De semmi nyavalygás, semmi rinyálás!
– Én satnya? – aztán mutogatni kezdtem szárnyizmaimat. Van itt erő! Örülök, ha inas lehetek ezen a klassz vitorláson! Ígérem, bátor, odaadó híve leszek! Remélem, izgalmas utunk lesz!
– Kaland és izgalom az lesz! – vihogott Alvarez de Cupák kapitány és közben a fogai közé szorult húscafatok piszkálta. Ha minden jól alakul, akkor holnap reggel kihajózunk! Szeles, sőt kissé viharos időt jósolnak, de ez nekünk semmiség! A te feladatod a figyelés lesz. Azonnal rikácsolsz, ha hajót látsz! Megértetted?
– Igenis Alvarez de Cupák kapitány! – vágtam magam haptákba.

Nos, hát így lettem a Kalandor hajó matróza. Másnap kora reggel vitorlát bontottunk és elindultunk a csodás kék tengeren. A Kalandor méltósággal ringatózott a hullámokon. Én az árbockosárban gubbasztottam és látcsövemmel a tengert kémleltem, közben ezt dúdolgattam:
Süvít a szél, megy a hajó,
matróznak lenni, hú de jó!

Mikor a part nem látszott, akkor kapitány kiadta a parancsot:
– Zászlót föl!
Uramfia! Akkor láttam, hogy én bizony egy kalózhajóra csöppentem. Szóval ezért mondta a kapitány, hogy kaland az lesz. Kíváncsian vártam mit hoz a mai nap.