Az Öreg-Bakony rejti gyökereim, ott születtem. Erdeiben és lankáiban tisztaszívű gyermekként éltem úgy, hogy otthon mindvégig magányos voltam: a soha meg nem értett, aki a tölgyekhez menekült. Szüleim hároméves koromban elváltak, ez határozott meg körülöttem mindent akkor és később is. Megviselt, hogy tinédzserként lakóhelyet kellett váltanom, így a hegyek szerepét a „nyavalyás puszta” vette át, amit nehezen tudtam feldolgozni, de hosszú évek elteltével megszerettem a sík vidéket is. Ma már megtalálom benne azt a nyugalmat, amire nagy szükségem van.
Általános iskolás koromban kiváló tanáraim hatására és ösztönzésére a zenében és az irodalom terén is igyekeztem kinyílni, bár óvatos, félénk megnyilvánulások voltak ezek állandó kisebbségi érzésem miatt. Komoly útmutatást kaptam, ami arra terelgetett, hogy énekeljek, írjak.
Gimnáziumi éveim alatt további erősítések érkeztek felém. Bár először elzárkóztam, később mégis próbára tettem magam. Az éneklés évtizedeket átölelő szerelemmé teljesedett, az írás pedig akkor éledt fel újra, amikor elveszítettem valakit, aki számomra mindennél fontosabb volt. Férjem korai halála miatt csaknem kicsúszott lábam alól a talaj. Gyermekeim édesapja emberként és a zenekarunkban is tökéletes társnak bizonyult, így háromszoros veszteséggel kellett megbirkóznom. Valójában még ma is tart a folyamat, mert akit, vagy amit megszeretek, ahhoz hosszan tartó, maradandó kötődésem van.
Új lapot kellett nyitnom, hát írtam…
Először csak magamnak gyűjtögettem, sokasodtak a papírlapok, aztán valaki felhívta a figyelmem a Napvilág Íróklubra, ahova regisztráltam. Azóta is jelen vagyok ezen a portálon, négy éve feladatot vállaltam szerkesztőként is. Néhány másik irodalmi oldalon is publikálok.
Kántor-tanító nagyapám hatása és példája miatt vonzott a pedagógus pálya. Egyértelmű volt számomra, hogy van helyem ott, úgyhogy érettségi után ebbe az irányba indultam. A hétköznapokon ezen a területen dolgozom, amit hivatásomnak tekintek. Ez azt jelenti, hogy minden nap ünnep, amit a diákjaimmal tölthetek. Megtisztelő, hogy kamasz tanítványaim bizalommal fordulnak hozzám kérdéseikkel, problémájukkal, így pótanya is vagyok.
Ami koronát tesz az előzőekre az nem más, mint az autizmussal való véletlen találkozásom egy kisfiú által. Megérintett a zárt világ, amiben hamar megtaláltam a helyem. Képeztem magam, hogy jobban megérthessem őket, segíthessek nekik az eligazodásban, a beilleszkedésben. Ez a terület az életem értelmévé vált, meghatározó a szerepe. Már nyolc éve a legcsodásabb perceket, órákat nekik köszönhetem. Azt is, hogy az ő szemükkel, érzéseikkel észlelhetem a világot. Más emberré formáltak. Megtapasztaltam, megtanultam egyfajta fordított gondolkodást, amit nemcsak náluk kamatoztatok, hanem mindenkinél, akit szeretek.
Szabadidőmben az éneklés mellett írogatok. Leginkább verseket, de olykor prózákban is megnyilvánulok. A költészet terén a kötött formákat részesítem előnyben. Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát. Hálás vagyok mindenkinek, akitől támogatást kaptam, mert nélkülük eltévedtem volna az útvesztőkben.
Hiszek a szavak gyógyító erejében:
"Gyakran ont a tollam nemvirágosat,
csupán a tisztulás mi hajt, dalom lett,
mert erősugár a szó ha megfogant,
hisz egyszer szült anyám, s egyszer halok meg.
Csak egyszer."
Horák Andrea Kankalin
27 hozzászólás
Szervusz, Kankalin!
A lábjegyzet megjegyzésében végülis előre megválaszoltad a kérdést: miért? ☺
Úgyhogy ezt dobva, inkább egyik kedves olmasmányomból idéznék: "… többen a serdülőkor elkerülhetetlen nehézségeivel inkább fordultak egy-egy arra érdemes tanárhoz, mint szüleikhez."
Ez nem egy nagy titok, mindenki átéli vagy látja, csak nem mindenki gondol bele, nem elemzi a szociális ok-okozati törvényszerűségeket, és nem mindenkiben hagy mély nyomot. Ami a lényeg, hogy azt adod most diákjaidnak, amit Te is kaptál anno a tanáraidtól. 👩‍🎓👩‍🏫
Mások majd kiemelnek valami mást. Mert bőven van itt gondolat- és érzelemanyag.☺
Laca😊
Szia Laca! 🙂
Csak az igazság egyik fele fért a megjegyzésbe. A másik az, hogy több helyen is szerepelt ez a bemutatkozásom, csak éppen ott nem, ahonnan indultam és ahova érkezem. Ezt a fejemre olvasták néhányan, és igazuk van.
Ami az ok-okozati összefüggést illeti, kedvenc tanáraim hatását én sem elemeztem olyan szempontból, mint te, de van benne valami.
Hivatásomban azok példáját követem, akiktől a diákéveim alatt annyit kaptam, hogy képesek voltak feledtetni velem súlyos lelki traumákat – legalább arra az időre, amit az iskola falai között töltöttem.
Név szerint fel tudom sorolni őket. Összesen nyolcan vannak a listámon. Közülük a dobogósok mindegyike az általános iskolában hatott rám úgy, hogy ma is abból élek, amit tőlük lestem el.
Jól érzem magam gyógypedagógusként. Nekem találták ki ezt a pályát.
Igyekszem mindent átadni a gyerekeknek, amit kaptam és azt is, amit nem kaptam meg. 🙂
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin
Remélem még sokáig itt maradsz.Hálás vagyok neked, hogy engem is terelgettél régen.Örülök, hogy megismertelek és olyan vagy, mint régen.Akihez valóban kötődik az ember sose felejti el.
Jó volt újra olvasni tőled.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Néhányszor megfordult a fejemben, hogy visszavonulok, de aztán hosszas átgondolás után mindig a maradás mellett döntöttem. Nem tudom, meddig lesz ez így, de ha én nem lennék, akkor akadna más irodalomkedvelő, aki gondozná ezt a portált.
Örülök, hogy kellemes emlékeket őrzöl velem kapcsolatban.
Köszönöm, hogy továbbra is olvasol. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Rövid, de tömény önéletírás, nagyon sok minden benne van.
Viszont az, hogy valójában ki vagy, abból szűrheted le, hogy az emberek hogyan közelednek feléd, mekkora szeretettel fordulnak irányodba. S abból, amit leírtál, az következik, hogy sok ember életében vagy központi szereplő, legyen az a családod, a hivatásod vagy éppen ez az irodalmi portál. 🙂
Örülök, hogy olvashattam rólad, tőled.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Tulajdonképpen minden és mindenki benne van, ami és aki az életem része és azok a hatások, amelyek segítségével addig juthattam, ahol most tartok.
Ami a központi szerepet illeti, azért érdekes, mert világéletemben a háttérben mozogtam inkább, és igyekeztem észrevétlenül létrehozni valamit. Olyan dolgokat, amikbe más bele se vágott volna, mert nem látta az alagút végét. Ezek a kihívások vonzottak és vonzanak ma is.
Bármennyire furcsa, nem szeretem a rivaldafényt. Ez némileg ellentmond a zenei dolgaimnak, mégis így van. Igyekszem elkerülni, amennyire lehet, mégis gyakran előtérbe kerülök, akár negatív értelemben is.
Mint minden ember, szeretetre vágyom, de osztogatom is. 🙂
Köszönöm a nálam hagyott gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk. Aki ismer remek szerethető EMBERT ismerhetett meg benned.
Soha nem felejtem, amikor nehéz helyzetemben nem vigaszt adtál, erőt.
szeretettel
Ica
Szia Ica! 🙂
Úgy tartom, hogy sajnálattal csak ártunk az embereknek, és ez minden élethelyzetre vonatkozik. Éppen ezért én mindig úgy kezelem az ilyen dolgokat, hogy erő szülessen belőlük, ne még nagyobb gyengeség.
Sokan nem merik ezt meglépni, mert azt gondolják, hogy ártanak vele, pedig éppen ez használ.
Az együttérzés és az empátia természetesen alap, de fölé kell emelkedni, mert ez önmagában kevés.
Az autistáktól tanultam meg azt a fordított gondolkodást, ami engem is teljesen megváltoztatott.
Örülök, hogy jó véleménnyel vagy rólam, annak pedig sokkal jobban, hogy segíthettem átvészelni a borzalmasan nehéz időszakot, amin keresztülmentél.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nehéz ehhez már bármit is hozzátenni, összes hozzászólók után. De kiragadok egy dolgot soraidból: „Úgy tartom, hogy sajnálattal csak ártunk az embereknek… Ez fontos szerintem! És, nem is lehet könnyű, tenni sok dolgaid így, de értesz hozzá. Ritka adomány.
szeretettel: túlparti
Szia túlparti! 🙂
Amit a sajnálatról írtam, azt komolyan gondolom, mert azzal semmit nem lehet elérni, mivel nem segítség, hanem inkább még mélyebb süllyesztőbe vezet.
Néha valóban nem könnyű tenni a dolgaimat, de valahogy mindig kievickélek belőlük. 🙂
Hogy értek-e hozzájuk, azt nem tudom, de szívvel-lélekkel állok minden feladat elé, ez előbb-utóbb megtérül.
A ritka adomány leginkább az, hogy több területen is jól érzem magam. Ez az, amit nem lehet megfizetni, csak megbecsülni, hogy van rá lehetőségem.
Köszönöm, hogy szóltál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon örülök ennek az írásodnak)is). Ez a rövid, de velős-önéletírásod segít abban mindenkinek, hogy megismerjen, aki ismer, az pedig tudja, nagy és hosszú út vezetett ehhez a kitárulkozáshoz, Nem mindenkinek adatik meg, hogy gondtalan, vidám élete legyen. Aki erős, azt bajok, gondok erősítik is, tud belőle építkezni, továbblépni. Mennyi szeretetet tudsz adni! Azt egy részt a diákjaid tudnák elmondani, és azok, akiknek segítőkezet nyújtottál,, nyújtasz. Én is közéjük tartozom. Annyi bátorítást, segítséget adsz, amiért örök hálával tartozom. Hiszem, hogy a jó emberek visszakapják azt a szeretetet, kedvességet, amit adnak. A te jóságod is, mint a mesékben, elnyeri a méltó jutalmát. Kívánom, hogy verseid értő fülekre találjanak, és vágj bele újabb és újabb kötetekbe! Szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Valóban elég nagy utat tettem meg gyerekkoromtól, de akár az itt eltöltött tíz évet figyelembe véve is. Én is úgy érzem, hogy a bajok nem törtek meg, hanem sokkal erősebb lettem, mert a saját lábamon kellett megállnom, többször is.
Ha zuhantam, akkor mindig akadt segítő kéz, amelyik felemelt, vagy ha mégis padlóra kerültem, akkor azt előtte kipárnázták.
A mosoly és a szeretet a legfontosabb, ezt most is tartom. Ezek visznek előre, ezek nyitnak lakatra zárt ajtókat is, és ezek tesznek elégedetté bennünket, mert a lelkünk szárnyal.
Valóban szívesen segítek másoknak. Magamnak jóval nehezebb.
A befejező mondatod igazi hundidos, akár a meséid. A szegény lány útra kél, aztán majdcsak jóra fordul a sorsa. 🙂
Örülök, hogy megismerhettelek, mert sokat segítettél, hogy legalább egy cseppnyi önbizalomra tegyek szert. 🙂
Köszönöm neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Köszönettel én tartozom neked és hundidonak is, hogy évek óta teljes egyetértésben dolgozunk együtt a Napvilágon. 🙂
Ha jól belegondolok, ez nem elhanyagolható, mivel a hosszú idő alatt egyetlen vita se volt köztünk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nehéz személyes életünket a nyilvánosság elé tárni, mindig van egy kis félsz, hogy nem teljesen érthető mindenki számára, és mélyebb összefüggések ismerete nélkül nincs is igazán relevanciája senki számára.
De ez ebben az esetben több, mint egyszerű életrajz, ez egy vallomás. Tiszteletre méltó kiegészítése talán, verseidnek, írásaidnak, amelyek önmagukban is egy érzékeny, befogadó ember keze nyomát őrzik. És a gondolat, amit alkotásaiddal közölsz, érthető módon a múltban gyökerezik. Szeretem a verseidet, szeretem a személyiségedet. A nehéz sors megkeményíti az emberek lelkét, szívét. A tiedét nem sikerült rideggé kovácsolnia. Gondolataid szépsége, igazságukban rejlik, amelyet csodálatos megfogalmazásban közölsz velünk. Köszönöm, hogy találkozhattunk, hogy élvezhetem a bizalmadat, amikor elmondod véleményedet, amikor kifejezed érzéseidet.
Szeretettel,
Janó
Szia Janó! 🙂
Minden a múltban gyökerezik, ott determinálódik további utunk, életünk.
Nagyon fontos az indulás, az a legfőbb meghatározó, utána pedig a különböző hatások, amelyek az évek során érnek bennünket.
Amikor útelágazás elé érünk, nem mindegy, hogy mi vár ott bennünket és ki terelget.
Nekem szerencsém volt, mert olyanok segítettek eligazodni, akik maguk is jó úton jártak, ismerték az útvesztőket, így meg tudtak óvni attól, hogy én is belekerüljek. Ez a jelenre is érvényes.
Ha rosszul lépnék, mindig van, aki kezet nyújt, hogy ne essek el.
Ezeket a segítő szándékú üzeneteket észre kell venni. Ebben látom a szerencsém másik oldalát, hiszen mindig megfontoltan hallgattam azokra, akikről bebizonyosodott, hogy jót akarnak nekem. Ehhez kapcsolódik az a bizalom, amit a cikkednél kifejtettem.
Köszönöm a rólam alkotott véleményedet. Megtisztelő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hatása alatt állok!
Minden szó,mondat egy ablaknyitogatás ´hozzád´
Szia sailor! 🙂
Előbb-utóbb ablakot kell nyitni annak, aki egy irodalmi oldalon feladatot vállal…
…elnézést
megnyomhattam véletlenül a ´mehet´et és elszállt.
Ablakot nyitsz,ajtót magadhoz minden sorral!
Nagyon érintett tiszta öszintesége!
Kerestem a szót írásodra….megjött:TÜKÖR!
Mégmutattad benne magad…ott legbeül!
Szeretettel gratulálok:sailor
…áá
kimaradt az osztályzat
Pótolom…
Szia sailor! 🙂
Előbb-utóbb ablakot kell nyitni annak, aki egy irodalmi oldalon feladatot vállal. Tíz év után időszerű. 🙂
Azt hiszem, te vagy az egyik olyan alkotó, akinek az írásaival a leghosszabb ideje találkozhatok, és aki jól ismeri a régebbi műveimet is.
Valamilyen módon azok is tükörnek számítanak, de ez a rendhagyó (kankalinos) önéletrajzi összefoglaló megközelítést ad arra vonatkozóan, hogy miként váltam Kankalinná. Akik eddig nem ismerték a folyamatot, megközelítőleg betekintést nyerhetnek.
Amikor megírtam, ez volt a célom. Bemutatkozásnak szántam a Fullextra irodalmi portál Arcképcsarnokába, aztán ez maradt a hivatalos "tükör", vagy "ablak". 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ebből a rövid kis önarcképből, de inkább a verseidből, a "Napvilág-tagokhoz" való viszonyulásodból számomra egyértelmű, hogy a szeretet "prófétája" vagy. A XXI. század tolsztojánizmusa azonban mennyire járható út? Mert a mi világunknak nem a szépség, a jóság az eszményképe. Sokszor durván visszavág a szeretetet adónak. De te ilyen vagy, nem tudsz más lenni. Csak kellene, aki vigyázna rád, azt a bizonyos párnát mindig alattad tartaná, amikor szükséged van rá. Sok sikert és kevés csalódást kívánok neked.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
A szeretet számomra mindennél fontosabb oda és vissza is, ezt jól látod.
A tolsztojánizmus érdekes felvetés. Már többször leírtam, hogy az egyénektől függ, hogy milyen lesz a többség. Lehet ujjal mutogatni bűnösökre, de elsősorban önmagunkban kell keresni a hibát. A munkámban is így gondolkodom. A kapcsolataimban is. Első kérdésem mindig önmagamhoz szól: mit rontottam el? Állandóan bennem van ez a kérdés, most is éppen rágódok valamin, de megtalálom a megoldást. A szeretet minden korban járható út.
Prófétának ugyan nem tartom magam, de azt a vonalat képviselem, aki példát mutat. Mindez ösztönből származik, nem begyakorolt, vagy tudatos. Örököltem, viselem, továbbadom. 🙂
A párnát mindig ott találom, ahova zuhannék. Esélyem sincs összetörni magam, mert olyan kezek segítenek, amelyekre legtöbbször nem is számítok.
(Kedvenc íróm Tolsztoj, kedvenc regényem a "Háború és béke".) 🙂
Köszönöm a gondolatébresztést és a jókívánságokat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy olvashattam rólad, pedig már ismertelek, éppen ilyennek…
Amióta felnőttem, az volt a jelszavam, hogy csak szeretettel és példamutatással lehet gyereket nevelni, tanítani. Benned felismertem ezeket a karaktereket, amiket ma már egyre kevesebb pedagógus hordoz magában. Talán a hitvány bérezés miatt, csak azok mentek pedagógusnak, akit máshová nem vettek fel, meg azok, akikben megvoltak ezek a jellemvonások. Egyedül ezeknek köszönhető, hogy vannak még jó pedagógusok.
Kitartást kívánok továbbra is az úton. Hiszem azt, hogy aki adni tud, az viszonzásul kap is ugyanannyit. Úgy legyen!
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Szomorú az, ha valakit a bérezés tántorít el a pályától. Akkor az nem is gondolja komolyan.
Én úgy tartom, hogy amikor belépek a gyerekek közé, akkor kívül kell hagynom minden mást. Szerencsém van, mert mindig sikerült. Soha nem panaszkodtam a fizetésemre. Még akkor sem, amikor egyedül maradtam a gyermekeimmel, pedig nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne omoljon össze a költségvetésem. Tőlem ezzel kapcsolatban egy szó sem esett a tanáriban, csak élveztem a tanítást. Nem hagytam megmérgezni magam, úgy is mondhatnám. Talán ezért érzem jól magam évtizedek után is közöttük.
Sok jó pedagógus van napjainkban is, de valóban kevesebb, mint régen. Elanyagiasodott ez a terület is, sajnos számokkal mérik a pedagógiát, nem lelkiismerettel.
Örülök, hogy az összefoglalóm nélkül is kialakítottál egy képet rólam, és az nem tér el az olvasottaktól.
Köszönöm a gondolataidat és a jókívánságot is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Párszor elolvastam már ezt a prózád és mint az első alkalommal, most is lenyűgöz a bemutatkozásod, ami nem csupán egy bemutatkozás. Irodalmi alkotás. Őszinte, emberi "kinyilatkozás". A hivatásod szeretete, a gyerekek szeretete, az irodalom szeretete, az értékrended, a lelked tisztasága mind, mind ott fénylik a sorokban.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk, az olvasóiddal.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Előbb-utóbb számvetést kell készítenünk önmagunkról. Valóban igyekeztem úgy megalkotni ezt az összegzést, hogy érzékelhető legyen az a folyamat, ami addig vezetett, hogy komolyabban írni kezdtem.
Úgy is fogalmazhatok, kankalinos stílusban. Örülök, hogy irodalmi alkotásnak tartod. 🙂
A honnan-hová kérdése a lényeges benne és az, hogy mi a mozgatórugója az eddigi életpályámnak.
Köszönöm, hogy többször is elolvastad, és készítettél rólam egy összegzést a te szemszögedből. 🙂
Szeretettel: Kankalin