Karácsonyi haibun

Sűrű pelyhekben hull a hó. A falu elcsendesedett, csupán néhány varjú károg a jegenyefa kopasz ágain. Az istállóban barátságos fény pislákol, a tehenek békésen majszolják esti porciójukat. Riska elégedetten bőg, miközben rózsaszín orrát a széna közé dugja. Borja mellette szuszog. Tarka hátán halk zümmögéssel táncol egy téllel dacoló házi légy. A gazda a jól végzett munka tudatában szemléli állatait. Mindenki jóllakott, ideje visszavonulni.

szívedben lakik
mennyei béke hangja
karácsony estén

Odabent csendesen duruzsol a kályha, aprókat nyögve pattog a fa. Az ablak előtt áll teljes méltóságában a fenyő. Kihívó tekintettel néz körül, mintha azt kérdezné, vajon van-e valaki olyan szép, mint én? Tudja, ma minden körülötte forog. Az ünnep tiszteletére díszbe öltözött. Élénk zöldjét kiemeli a csillogó angyalhaj. A konyhából kalács illata száll. Nagyanyó éppen most nyitja ki a sütő ajtaját. A sarokból kíváncsian figyel egy csillogó szemű cica. A gazda belép, nyomában középtermetű kutya igyekszik befurakodni átázott testével.
– Maradsz! – inti le erélyesen a gazda.
– Ugyan már – mondja nagyanyó. – Hadd jöjjön be! Fázik kint szegény.
– Nem – feleli a gazda határozottan. – Kutyának kint a helye!
A mákos és diós kalács már az asztalon várja, hogy felszeleteljék. Középen gőzölög a halászlé.

pislogó gyertya
lángja feléd lobban, ha
ha leszáll az éj

Kint feltámad a szél, hatalmas zúgással vágtat keresztül a kihalt utcákon. A hó felkavarodik, áthatolhatatlan torlaszt képezve maga előtt. A kicsiny kutyaházat lassan teljesen betemeti a fehérség. A gazda meggyújtja az első gyertyát a karácsonyfán. Egy hirtelen fuvallat kioltja. A bejárati ajtóból kétségbeesett kaparászás hallatszik. Zsömle reszket a vágytól, hogy a lakás biztonságos menedékébe juthasson. Lába teljesen átfagyott, talppárnáin jéggombócokat formált a hideg. Az ajtó résnyire nyílik. Zsömle ugrásra készen várja, vajon mi történik. Elkergetik, vagy megmelengetheti öreg csontjait? Legnagyobb meglepetésére a gazda ráncoktól barázdált arca mosolyog.
– Gyere Zsömle, bejöhetsz! – zengi szelíden.
Az immáron boldogságtól remegő kutyának nem kell kétszer mondani, korához képest fürge ugrással a tűzhelynél terem. Irigykedve nézi a levest majszoló cicát.
– Te is kapsz! – nyúl a merőkanálért nagyanyó.
Együtt falatoznak a kora esti órán a konyha meghitt melegében.
– Boldog karácsony! – mondja a gazda.
Holnap megérkeznek az unokák.

újjászületik
a jéggé keményedett
megfáradt lélek