Karácsonyi történet

A szomszéd kutyák keservesen vinnyogtak, amikor megláttak engem, ahogyan vidáman megyek – igaz pórázon- a gazdámmal. Igaz a szájkosár is rajtam volt, de sétálni mentem és ez nagyon boldog pillanat egy kutya életében.
Brúnó vagyok, egy labrador és argentin dog keverék, hát nem igazán származom „előkelő” famíliából, de barátságos, kedves és nagyon jó házőrző vagyok.
Boldogan lépkedtem a gazdám mellett, már tudtam, mit kell tennem, ha rám szólt.
Vártam a megszokott élményeket, a felnőttek és gyerekek mindig odajöttek hozzánk.
-De szép ez a kutya, milyen fajta, de szép színe van, mi a neve?- ilyen kérdések hangzottak el legtöbbször és a gazdim mindig mosolyogva válaszolt, aztán hosszasan kitárgyalták, hogy bennünket szeretni kell, gondoskodni rólunk, milyen hűségesek vagyunk.
Azon mindig csodálkoztam, ha nem értették, miért van rajtam szájkosár.
A gazdim ezt is türelmesen elmagyarázta: – Ha rajta van a kutyán akkor az a gyermek is oda merészkedik, de akár felnőtt is, aki fél az ilyen nagy testű állattól és megsimogathatja bátran, jó az elővigyázatosság, mert bármitől megijedhet a kutyus, egy váratlan zajtól, mozdulattól, és ha valaki barátságtalanul közeledik hozzá, azt sem harapja meg.
Nem mindig szeretem, ha simogatnak, de a gazdám kedvéért eltűröm, mert látom mennyire, örül neki, ha megdicsérnek milyen jó kutya, vagyok.
Ma nagy meglepetés várt rám, képzeljétek el kutyaboltba mentünk.
Eddig mindig csak kint ácsoroghattam, ha a gazdi vásárolni ment, csak szomorúan néztem befelé, és vártam mikor jön, hát igen tutulni is szoktam, amikor ki szokott jönni nem győztem körbe, ugrálni, meg a nagy lábaimmal átölelni, a többi vásárló csak nézte, hogy mit teszek.
-Ilyet még nem láttunk. -mondták mosolyogva.
-Gyere Brúnó, ide bejöhetsz, ez egy kutya bolt, gyere bátran. – mondta a gazdám.
Bátran, könnyű ezt mondani.
Végül csak bementem és illedelmesen várakoztam a gazdim mellett.
Ajándékot kaptam egy új pórázt, kutya csontot és egy szép bőr szájkosarat, felpróbáltam, nagyon tetszett és jól éreztem magamat az új szerelésben.
-Csak nem Karácsonyra kapja a kutya. – halottam az eladó hangját.
-Igen, annyira kedves és hűséges, megérdemli. – mondta a gazdim.
Eddig nem tudtam mi a Karácsony, de most már megértettem a Szeretet ünnepe.
De tudjátok kedves kutyatársaim mi a legjobb, hogy nálunk mindig Karácsony van, mert engem a gazdim mindennap szeret és én is őt.
Hazafelé már az új felszerelésben mentem, láttam a sok kutyát, akik nagyon rövid láncon voltak, hogy nem irigyek, hanem szomorúak, bánatosan néztek utánunk.
Elszomorodtam én is és tudjátok mit kívántam, hogy a többi kutyának is legyen jó gazdija, aki szereti őket, és sétálni viszi.
Ezt szerettem volna elmesélni nektek gyerekek, remélem fogtok emlékezni Brúnóra és a történetére.
Vaúú, Vaúúú – ami azt jelenti kutya nyelven, hogy Boldog Karácsonyt.

.

.