Karcolatok

A kellemes, őszi időhöz valahogy nem passzolt a pad érdes tapintása. Jobban esett árgus szemekkel figyelnie az égen V alakban tekergőző madarakat, mint kezét a réseken koptatni. A szálkák se tűntek fel, csak az idő láncaira összpontosított. Ott nyikorogtak a fülében, azt sugták-búgták, lassan megáll a perc hintája, kiüresedik, majd más beszáll, de mindig lesz valaki, aki meglökje. Ágak inogtak a parkban, nem úgy, mint pillanatai, melyek, mint a csend mozdulatlan őrszemei, védték gondolatait. Hosszan élvezte a nyugalmat, elmerengett az élet eleddig számba nem vett dolgain. Lelki szemei előtt megjelentek az avarszőnyeg színes mintái, azok a pajkos falevelek, melyeket a szél időnként magával ragadott, hogy aztán valahol pár méterrel arrébb, egy új halmot építve majd letegye. Hosszú, ám ismétlődő vándorlás. Ő is utazott.
De a recék kizökkentették ábrándozásából, ahogy meglátta a szívet. Nem most karcolhatták a padba, az idő vasfoga igencsak megtépázta a remekművet. A fa szomorú sárgája kacsintott rá, mintha csak azt mondaná már úgyse fáj neki. Ekkor jutott eszébe sudár alakja, amikor még festői pompában állt, erejét fitogtatva tört barna törzsével az ég fehér vattacsomói közé.
Közelebbről szemügyre vette a képet. M.H., N.S. – ez állt középen. Látszott, nehezen íródtak a betűk, elég göröngyösek voltak, kemény fából faraghatták a padot. Nem is volt túlcifrázva a kompozíció, alkotója valószínűleg mással volt elfoglalva, fáradságos munkájára csak elnagyoltan volt ideje, gondolatai talán neki is ott járhattak a vattacsomók között.
Elengedte a szálkákat, szemei a betűket lesték. Vajon mire gondoljon az ősz kapcsán? Lehet, elmúlt már a szerelem? Vagy megvan, de nem perzsel már, mint a nyári napsütés? Élnek-e még mind a ketten? Talán odabenn nincsenek a szálkák, vájatok, kéz a kézben telnek mindennapjaik. Milyen szép az, amikor elég egy gondolat, gesztus, a félszavak is csak azért köszönnek már vissza, mert viszonoznia kell a gondolat, a gesztus kifejeződését.
Még mindig a betűket nézte. A monogramokat. Rövidítések. Rövidebbek lesznek ilyenkor a nappalok is, ahogy hatalomra tör a sötét uralma, sőt már ott toporog a tél az elmúlás küszöbén,- kicsit megborzongott. Az alkotó vajon lecsitult, elcsendesedett, vagy kreativitását máig ki kell élnie? Már látott ilyen piktogramokat fa törzsébe is róva. Ami az egyiknek az alkotás örömét nyújtja, a másiknak fájdalom. Gondolatai itt megálltak akkor. Az ő fájába vajon kapar-e még a szerelem?
Itt jártak, H. vagy S. nyomot hagyott maga után. Tetoválást kapott a pad, megbontva egyszerű pirosát, és a festékforgácsokat a szél söpörte el a végtelenbe. Vagy ki tudja hová. Vágyik-e a végtelenre H. vagy S.? Akarta H. vagy S. azt a szívet? Egyszerre feledésbe merült a madárhad, ahogy eldobott kő bukik alá vizében, majd mélybe jutva földet ér. De ott voltak vagy vannak ők ketten egymásnak, szívvel vagy anélkül, az idő tetoválásával.
Négy betű, két személy. Hiába emel hidat ilyenkor a szeretet, egyikük domináns a kapcsolatban. Valamelyikük. Talán H., talán S. Pedig kell, hogy engedjenek egymásnak, muszáj egyfelé nézniük a szerelem erdejében. Erdő. És ők egymásra találtak. Egy szívbe ért a négy betű. Röviden-e, vagy hosszan, arról nem szól a firka, de egymásra találtak a rengetegben, és itt kötöttek ki, ennél a padnál, ahogy valaha ő is megtalálni vélte a boldogságot. Ő nem hirdette, nem hirdeti, szótlan vigyázza kincsét emlékezetében.
Felállt. Mozdulatai nehézkesek voltak már, nem ment könnyedén, nemhogy jeleket véssen ezen a szép őszi délután. A levegő bársonya csiklandozta barázdált bőrét, hűvösödött. Az időjárásról az időre asszociált. Az idő homokórájára, melyben a szemek lassan leperegtek, a fiatalságra, amely ködös oldalát mutatja. Végleg. Ilyenkor már nem hajtja az embert a vágy a rajzra, mint a kezdeti időkben, mert a szerelem is mozog, akár a lég. A V alak is eltűnt, neki is mennie kell. Érezte amint gondolatai a szívébe marnak, szinte kényszerítik, hogy otthagyja a padot. Közhelyek futottak át agyán, vörös démonról, kék madárról, de azok a közhelyek mély nyomokat hagytak benne. Mélyebbet, mint a pad karcolatai.