később egy csók is volt.

-A szokásosat, ahogy megbeszéltük.
Az érdes hang gazdája nagydarab, kopasz ember volt, fekete farmerban, és bőrdzsekiben. Nyakán hosszan futó tetoválás, fülében vékony aranykarika.
-Rendben, menni fog. Mostanában úgyis egyre könnyebben megy, senki nem áll már a hozzá hasonlók mellé. De, azért adjuk meg a módját.
Egy külvárosi felüljáró alatt az összefirkált beton tartóelemek között beszéltek. Egy csöves tántorgott oda hozzájuk, és aprót kért. A feketeruhás férfi körülnézett, és megakadt a szeme a közeledő vonaton. A robogás elnyomta a lövés zaját. Nyugodtan folytatták a megbeszélést.
-És milyen összegre gondoltál most?- kérdezte a nagydarab fickó, miközben arrébblépett, hogy az egyre bővülő vértócsa ne érje el a lábát.
A vékony, apró szemű férfi tekintete még jobban összeszűkült, és halvány mosoly bujkált a szája szélén.
-Tudod te azt.
-Muszáj ezt? A főnököm egy nagyobb összeget utalhatna át neked, vagy fegyvert, gyémántot, port. Amit csak akarsz.
-Ne szórakozz velem! Én teszem a dolgom, te pedig fizetsz, mint mindig, ahogy szoktuk.
-Rendben. -Sóhajtott a másik. És leszámolta a harminc ezüstpénzt. Nem először, és nem is utoljára.