Két és fél kívánság

A csillagos ég alatt, a tóparton egy hideg kövön, egy fiatal lány üldögélt. Sóvárogva nézte a kezébe lévő képet, amiről egy kedves arcú fiú mosolygott vissza rá. Talán az ő fejében is megfordult, hogy egy hirtelen mozdulattal összegyűrje, de végül nem tette. Mint akit nem is érdekelt, hagyta, hogy a szél, elvigye egy röpke táncra képét.
Hűvös, augusztusi éjszaka volt ez. Hősünk is didergett, hiszen csak egy könnyű nyári ruhácska volt rajta. meg a szalmakalapja. Titokban azt remélte, hogy egyszer csak feltűnik egy lovag, a semmiből, átkarolja s felmelegíti jégcsappá változott karját. Fájdalmasan sóhajtott, majd halkan így szólt:
– Egy jó tündér kéne nekem…
Amint ezt kimondta, láss csodát: A jó tündér ott termett!
Habár, külseje, kissé eltér a megszokottól, hiszen egy tenyérnyi, vaskos hölgy volt. Megigazította szőke lokniját, majd csücsöri szájával csiripelni kezdett:
– Szerbusz picinyem! Hallom, egy jó tündér kéne! – majd várt egy picit, és öntelten magára mutatott – Hát ezért vagyok itt! Lehet két és fél kívánságod!
– Két és fél? – ámuldozott a lány – Miért nem három?
– Jaj kérlek, az annyira régimódi! – nyafogta, majd gyorsan hozzátette – És én nem vagyok öreg! De nem ám!
Pedig a tündér hajába már az idő, hófehér csíkokat festett, s a szeme alatt erős ráncok gyülekeztek. De én ugyan nem vitatkoznék vele, hősünk sem tette. Nem is kertelt, a közepébe vágott:
– Szeretnék egy sármos, kedves pasit, ide, magam mellé!
A tündér megsuhintotta varázspálcáját, és hopp! A 14 éves lány mellett ott állt egy jóképű, 35 éves férfi! De olyan, hogy azt leírni nem lehet, egyszerű emberi szavakkal.
– No de… Ő az apám lehetne! Csak olyan nálam, egy-két évvel idősebbet szeretnék. Olyan… olyan szerelmem lehetne félét.
– Jaj, hát miért nem ezzel kezdted!? – csapott a homlokára a molett hölgyecske
Felvette picinyke szemüvegét, és előhúzott a zsebéből egy könyvecskét, majd lapozgatni kezdte.
– Ba…ba… barát…bará… Áh, megvan! Parancsolj!
Csettintett dundi ujjacskájával, s a lány mellett máris ott állt egy korban hozzáillő srác. Ő jó lett volna, csak…
– DE Ő A BÁTYÁM! – mondta felháborodottan.
A tündér a szemüvege felett odapillantott.
– Tényleg. – rántotta meg a vállát – Jó, eltűntetem… De már csak egy fél kívánságod maradt! Jól gondold meg! – szólt figyelmeztetően
Egy picit gondolkozott, majd eszébe jutott, ha már lovag nincs, legalább ne fázzon.
– Jó… Akkor kérek egy pulóvert!
A tündér ismét megsuhintotta a varázspálcáját, és azzal el is tűnt. A lánynak pedig az ölében termett egy gyönyörű, új pulcsi… azaz csak a fele.