– Doktor úr, baj van! Az óriás anacondára megint rátört a pánikroham! – sziszegte Keresztes medikus.
– Melyik téveszméit hangoztatja? – kérdezte nyugodtan Dr. Király.
– Most éppen földigilisztának képzeli magát.
– Aha, ismét előjött a tyúkudvaros álom. Adjanak neki egy adagot a mérgemből. A hígítás aránya most lehet egy kicsit töményebb. Mondjuk, legyen százszoros.
– Százszoros? Nem lesz túl erős?
– Hogy őszinte legyek, nem tudom. De ha ilyen gyakran jelentkeznek ezek a traumatikus élmények, akkor muszáj valami erősebb dózissal kísérletezni.
– Értem doktor úr.
A medikus csörgött egyet, majd tekergőzve kisietett Dr. Király odújából.
***
– Nos, kedves Coni, hogy érzi magát? – kérdezte Dr. Király.
– Sokkal jobban. Sokkal jobban – válaszolta az anaconda.
– És mi van azzal, hogy a tyúkok ezer darabra akarják szedni?
– Nem tudnak doktor úr.
– Miért nem tudják Coni?
– Mert a barátom megvéd.
– Barátja?
– Igen a barátom.
– És ki a barátja Coni, egy másik földigiliszta?
– Földigiliszta? Á, dehogy.
Dr. Király érdeklődve figyelte betegét. Lehet, hogy mégis sikerült némi javulást elérni, gondolta.
– Talán egy anaconda? – kérdezte Conit.
– Az meg micsoda?
Nem, mégsem, nyugtázta magában Dr. Király.
– Mindegy, hagyjuk – legyintett a doktor. – Ki a barátja?
– Egy ember! – lelkendezett az óriáskígyó.
Te jó ég, gondolta a doktor, miközben rezzenéstelen ábrázattal tekintett betegére. Újabb tévképzet. Ha így megy tovább, még kiszivárog a hír, hogy a Kobra Klinikán nem gyógyulnak, hanem hülyülnek a betegek. És ez ennek a szerencsétlennek köszönhető, aki nem hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy ő a világ legnagyobb és legfélelmetesebb óriáskígyója. Soha többé nem fog vállalni olyan beteget, aki cirkuszban dolgozott. A sok romlott patkányhús, amivel ott etetik a művészeket, súlyos agykórságot eredményez.
– Azt akarja mondani, hogy egy barátja, aki ráadásul ember, megvédi Önt, aki földigiliszta, a tyúkoktól?
– Igen.
– És hogyan teszi? Mondja el! Mit lát pontosan, mit csinál ez az ember?
– Egy faágat nyújt felém, és én arra felkúszom, a tyúkok meg összevissza futkosnak idegességükben, hogy nem tudnak felfalni. Dühösek, hatalmas csőreikkel csipkednek felém, de az ember elkergeti őket, aztán beletesz egy befőttesüvegbe, amiben föld van. Nézeget. Tetszek neki. Mosolyog. Ennek örülök. Végre támaszra leltem.
– Rendben van Coni, nagyon jó – mondta Dr. Király. – És csinál még valamit ez az ember a mosolygáson kívül?
– Igen. Beszél. Sajnos nem hallom, hogy mit, mert az üvegen keresztül nem hallom a hangokat.
– Tud szájról olvasni? – kérdezte az orvos, de ezt amúgy felesleges kérdésnek gondolta, mert egyértelmű volt, hogy az óriáskígyó tud szájról olvasni, végtére is a cirkuszban nőtt fel emberek között.
– Igen, tudok.
Pont erre a válaszra számított.
– Akkor legyen olyan jó Coni, hogy olvassa le a szájáról, mit is mond ez az ember!
– Igen. Izé… Azt mondja, hogy… Te… vagy… az… én… meg… men… tőm. Te vagy az én megmentőm. Ezt mondja. Én vagyok az ő megmentője.
Menthetetlen. Rosszabb, mint az Alzheimer, gondolta a doktor, és azon morfondírozott, hogyan lehetne eltűntetni a klinikáról ezt az őrültet.
– És még? – kérdezte.
– Azt mondja, hogy… hogy… most elmegyek… elmegyek horgászni.
Ajaj, ez nem lesz így jó.
– Doktor úr, mit jelent az, hogy horgászni? – kérdezte az anaconda.
Még jó, hogy nem tudja, így elkerülhetem az újabb dührohamot.
– Azt jelenti, drága barátom, hogy a drága barátja nemcsak Önt szereti, hanem a halakat is.
– Á, értem – nézett bambán maga elé az óriáskígyó.
– Ön szereti a halat Coni?
– Igen. Nem. Talán. Mi az a hal?
– Nem tudja?
– Nem.
– Az jó.
– Jó?
– Igen, jó.
– A hal?
– Nem. Az, hogy nem tudja, mi az.
– Miért?
Dr. Király gondolkodott mit is mondjon.
– Mert a hal olyan, mint a tyúk a tyúkudvarban.
– Aha, értem.
Menthetetlen. Semmi esély.
– Keresztes! – üvöltött az orvos.
A medikus megjelent a bejáratnál.
– Igen doktor úr.
– Azt hiszem, hogy egy veszélyes kísérletet kell végrehajtanunk a páciensen.
– Veszélyeset? – kérdezett vissza rosszat sejtve Keresztes.
– Rendkívül veszélyeset – erősítette meg Dr. Király. – Ugye tudja miért?
– A Kobra Klinika hírnevéért? – kérdezte Keresztes sejtve Dr. Király célját.
– Eltalálta.
– Tényleg nincs más megoldás?
– Eltalálta.
– Akkor hígítás nélkül?
– Eltalálta.
6 hozzászólás
Ez is nagyon jó! 🙂 Egyedi!
Gratulálok!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszi! 😉
Örülök, hogy tetszik!
Üdv.:
Sanyi
Nagyon jó utalások!'
Sorok közötti gondolatok,magyarázatok!
Gratulálok:sailor
Sejtettem, hogy ez lesz a vége.
Tetszett, mint mindig, jó ötlet.
Szeretettel: Delory
Kedves Sanyi!
Az orvosok valóban sokszor Istennek képzelik magukat. Dönthetnek élet és halál fölött, és sokszor kontroll nélkül meg is teszik ezt.
Még hogy a klinika hírnevéért! Na ne!
Érdekes, és humoros megközelítése a problémának ez a kígyó klinika, nekem valahogy mégsem akarózik nevetni…
Judit
Humoros kis történet, szegény kélgyó… Érdekes lenne elképzelni, melyik állat milyen tévképzetekkel és rémálmokkal kerülne be a maga-maga klinikájára!