Nem akart Ő valóban semmit. Csak úgy, céltalanul sétálgatott, járta az utcákat. Nem volt valójában semmi célja, hiszen a napok egyhangúságban teltek. Munkája nem volt. A vállalkozást, ahol dolgozott, már régebben felszámolták. A végkielégítést megkapta, de a Munkaügyi Központban nem vigasztalták semmi jóval. Ameddig tellett rá, vette rendszeresen az újságokat, de sehol semmi. A segély kevés., az árak meg nem csökkennek, neki, meg a gyermekeinek is legalább enni kell! A férje még dolgozik, szerencsére, de nem keres Ő sem sokat. Már nagyon vágyott egy szép ruhára, egy jobb dezodorra, hiszen a női hiúsága igyekezett felülkerekedni benne a reális valóságértékelésen, az önellenőrzésen. Van olyan helyzet, amikor a vágy már oly erős, hogy az ember nem képes uralkodni rajta. Nem tudta, hogyan egyszer csak azon kapta magát, hogy benn van a kis áruházban. Tolja maga előtt a bevásárlókocsit. Éppen a piperecikkeknél jár. A krémek, az illatszerek sokasága valósággal ingerlően hat rá. Elfelejti, hogy a pénztárcája már régen üres. Egy pillanatig körülnéz, hátha más nem látja a tétovázását. Gondolkodik, tépelődik egy darabig. Küzd benne a vágy és az erkölcs. Majd egy pillanat alatt a vágy kerekedik felül. Egy hirtelen mozdulattal teszi bele a dezodort, nem a kocsiba, hanem a zsebébe. Úgy látja, nem vette észre senki. Fellélegzik. A pénztáron simán átjut. Üres a kocsija. Nem fizet semmit. A vágy nem hagyja nyugodni. A szegénységét, a lyukas harisnyáját szinte szégyelli. Már régóta nincs pénze szemfelszedőre, hát még új harisnyára! Nem is tudja már, hogy mikor vette azt a harisnyáját, ami most a lábán van! Oly régen volt az már! Egyszer csak a divatárurésznél találja magát. Nézegeti az önmagukat kellető harisnyákat, a harisnyanadrágokat. Ez már viszont feltűnik másnak is, az áruházi biztonsági őrnek. Megszédülve a harisnyák bő kínálatától szinte öntudatlanul teszi a kocsi helyett a szatyrába a két pár harisnyanadrágot a ,,hősnőnk" és megy a pénztár felé mit sem sejtve. Ott viszont már várja a biztonsági őr, aki miután a hölgyünk az üres kocsiját áttolta a pénztár előtti pult túloldalára és távozni készül, eléje áll és szólítja fel arra, hogy kövesse az irodába. Itt a vezető és egy tanú jelenlétében kérik fel, hogy rakja ki az asztalra a kosara és a z sebe tartalmát., majd miután ennek eleget tett, mind a két ember Őt, a családanyát, aki rendesen dolgozott mindez idáig, neveli a lehetőségei szerint a gyermekeit és önhibáján kívül lett munkanélküli ellenőrzik. A ruházata átvizsgálása során teszik ki az asztalra azt a dezodort a szoknyája zsebéből, amivel elszámolni nem tudott. Szégyenében Ő már sírni sem képes. Az áruházvezető és a biztonság őr kötelességszerűen felveszik a feljelentéshez kellő jegyzőkönyvet. Így ért véget egy valódi, tovább gondolásra való áruházi ,,kaland". Szerintem a tolvajlás minden esetben ütközik nemcsak a törvényekkel, hanem a jó erkölccsel is!
1 hozzászólás
Nem minden esetben, mert ha például a gyerekeinek lopott volna ételt… Nyilván sokat lehetne arról vitatkozni, mi az elítélendő, mi nem az, de szerintem ez meddő vita lenne, na meg nem is vagyunk felhatalmazva, hogy ítélkezzünk. Ezért maradok annál, hogy rendkívül gondolatébresztő volt az írásod, én továbbgondoltam.