Kísértet

Fenegyereknek érezte magát azon az éjszakán Edu. Elment a helyi csehóba és addig nézett a pohár fenekére ameddig még felbírta emelni a poharat. Jó barátja dolgozott a pult mögött, aki többször is felszólította, hogy menjen haza és ne igyon többet. Edu csak nézte és nagyokat nevetett. Figyelj Bill ha te nem szolgálsz ki, akkor elmegyek egy másik helyre, ahol készségesen adnak nekem annyi piát amennyit csak megbírok inni.

Bill elgondolkodott, ha nem adok neki, tényleg elmegy egy másik helyre inni, aztán ki tudja, miket fog művelni. Inkább adok neki én, és közben szemmel tartom, zárás után pedig szépen hazaviszem. Jó, egyezzünk meg, még töltök neked párat, te pedig megvársz engemet zárásig, és utána hazaviszlek. Mi van Bill, csattant fel, te leszel az én testőröm, vagy mi a fene? De rendben van, csak töltsd már a következőt. Jó pár kör után felálltam az asztaltól, és kimentem a vécére, mert le akartam lépni, de tudtam, hogy az ajtón nem távozhatok, marad a retyó….
Már kinn is vagyok… Ez könnyen ment. De hol lehet a kulcsom? Meg is van… Jobbra balra dőlve ért oda a kocsijához, és közben nagyokat füttyentett. Hülye Bill, nevetett barátján, még hogy hazavisz. Nem parancsol nekem senki sem….
És most indulás tovább az éjszakába… – Reggel lett, talán kora hajnal nem is igazán emlékszem már rá. Kinn igazán jó idő volt, a nap ragyogóan sütött, és égette az arcomat. Rengeteg ember sétált az utcán, de olyan fura érzésem támadt, mintha nem is én lennék a bőrömben. Na mindegy is, biztos csak a tegnap esti ivászat hatása. Megyek, lezuhanyozok, aztán indulás munkába. A fülkébe léptem és ahogyan a csap után nyúltam, az hirtelen eltűnt, mintha nem lenne valóság, mintha álmodnék és tudat alatt lennék, tenném a rutinos dolgaimat, de egyszerűen nem megy, mint aki lefagyott. Még egyszer a csap után nyúltam, ami hirtelen megjelent előttem, és zúdulni kezdett belőle a víz. Na végre, lehet még mindig részeg vagyok, és csak képzelődtem az előbb.

– Közben a testem rángatózni kezdett… Mintha valaki erősen mellkason vágna egyfolytában. Mi a fene ez az egész, mi történik velem? Munka előtt még beugrom Billhez, és iszom egy erős feketét, az majd észhez térít, így nem jelenhetek meg a melóban. A kocsimhoz igyekeztem a parkolóba, de hiába jártam körbe és körbe, sehol nem találtam. Kurva jó, ellopták a kocsimat… És ismét egy erőteljes ütés, mint akit mellkason csaptak újból… Ez nagyon nem jó, itt valami gáz van… Elindult Edu gyalog Billhez a kocsmába, arról érdeklődjön a kávéja mellett, mi a fene baja lehet, mit ivott össze, hogy ilyen rosszul érzi magát… Ahogyan a kocsma ajtajához ért és benyitott az ajtón, nagy fényesség ütötte meg az arcát, szinte a szemét sem bírta kinyitni, közben Billt szólongatta… Hirtelen a fény eltűnt, és Billt látta ücsörögni zokogva és összetörten a bárpult mellett… Ott volt a felesége is, aki úgy szintén zokogott, és Billt vonta kérdőre…
– Miért engedted, miért hagytad, hogy beszálljon az autóba?
– Susan értsd meg, én odafigyeltem rá, ameddig hátra mentem, ő elment a mosdóba, és kiszökött az ablakon keresztül… Aztán jött egy telefon, hogy Edu egy fának rohant egy kilométerre innen… Edu odarohant hozzájuk, és szólingatta őket…
– Miről beszéltek, hiszen itt állok előttetek, hello, hallotok? Bill, Susan itt vagyok! Kétségbeesetten szólongatta őket. Azután hirtelen eltűntek, és ő ott állt maga mellett, látta önmagát ahogyan ott fekszik a sötét aszfalton holtan, a mentősök éppen takarják le a holttestét… Csak pillanatokon és döntéseken múlik az életünk. Kísértetként járunk tovább szánakozva a múlton és a hibáinkon, mi lett volna ha…