Kitúrtak az ágyamból

− Kérem, jöjjenek velem! – indul el az áruház hátsó részébe az eladó titokzatos arccal. – Rájöttem, mi lenne jó maguknak.
Már legalább háromnegyed órája raboljuk az idejét. Tanácstalanul bóklászunk a robotok és droidok között, képtelenek vagyunk elhatározásra jutni. Mindenképpen szeretnénk egy háztartási alkalmazottat, olyat, aki nemcsak a ház körüli feladatokat képes ellátni, hanem egyéb teendőkben is segít. Ember azonban szóba sem jöhet, volt már néhányhoz szerencsénk, állandóan követelőznek, béremelést akarnak, a jogaikról beszélnek, ám a kötelesség mintha elsikkadna, egyikük sem akar keményen dolgozni. A károkat, amiket eddigi pályafutásuk során okoztak, nem is említem, bár nem hunyhatok szemet Izabella felett, aki szerelmi bánatában sorra tördelte a kristálypoharakat, és még csak lelkiismeret-furdalást sem érzett. Júlia a Herendi-porcelánkészletet ejtette a földre tisztázatlan körülmények között. Máig sem tudjuk, mennyire volt szándékos. Egy robot sokkal megbízhatóbb, és esze ágában sincs kijátszani minket a hátunk mögött. Kokó, az eladó ismerősünk lelkesen be is mutatott jó párat. Itt van például Yamaha TY50022. Nagyon helyes, a lámpái diszkréten villognak, kiválóan takarít, kikérdezi a gyerektől a leckét, a kutyát is megsétáltatja, de valahogy túlságosan fémszerűnek találom, bármennyire emberi is az alakja. TCK24-A10 már jobban néz ki, de nem tud kenyeret pirítani. Férjem már unja egy kicsit az ide-oda járkálást a polcok között, úgy látom, megvenné bármelyiket, csak menjünk már innét. Én azonban nem akarom elkapkodni, végül is nem kis beruházás egy háztartási robot, alaposan meg kell fontolni a vásárlást. Kokó egy hóemberhez hasonlító gép előtt áll meg, egy nagyobb gömbön egy kisebb helyezkedik el, narancssárga minta veszi körbe, és olyan ismerősnek tűnik.
– Ő BB8 – mondja Kokó örömteli pillantással.
– Igen – bólint a férjem a felismerés diadalával –, a Star Wars-ból. De azt hittem, ő csak a filmben létezik.
BB8 lámpái kigyulladnak, méltatlankodva mond valamit, de sajnos nem értem. Férjem azonban bocsánatkérőn néz a droidra.
– Igazad van, ne haragudj!
– Mit mondott? – kérdezem izgatottan.
– Azt, hogy kikéri magának, ő valóságosan létező személy.
A csodálkozástól meg sem tudok szólalni. A Star Wars-t én is kedvelem, a 7. rész különösen tetszett, és BB8 az én szívembe is belopta magát, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ő valóságos. Azt hittem, csak a filmesek fantáziájának szüleménye.
– De hogy-hogy érted, amit mond? – faggatózom tovább.
– Hát már a moziban felkeltette az érdeklődésemet, amikor a filmet láttuk, aztán a neten találtam egy droid szótárt, és tanulmányoztam. BB8 nyelve nem olyan bonyolult, ugye BB?
A droid lámpái felvillannak, boldogan válaszol valamit, a hanglejtéséből rájövök, hogy elégedett. Megadón felsóhajtok.
– És mit tud?
Kokó elmosolyodik, gyengéden néz a droidra.
– Szinte mindent. A rutin háztartási munkákon kívül képes magasabb szintű tevékenységekre is, mint például térképek készítése és három dimenzióban való kivetítése, kiigazodik bármilyen szövegben, felismeri az összes nyelvet és lefordítja droidra, megjegyez bármennyi információt…
– Jó, elég – vágok közbe, mivel az agyam zsongani kezd. – Láttam Az ébredő erőben, hogy milyen gyorsan gurul.
BB8 szinte ragyog a büszkeségtől. Már tudom, senki más nem kell, csak ő. A férjem azonban gyakorlatiasabb, megkérdezi, mennyibe kerül. Az összeg hallatán majdnem elájulok. Hiszen ez egy kisebb vagyon. Jó, van egy kis spórolt pénzünk, de BB szinte az összest elvinné.
– Nagyon sajnáljuk, de mégsem kérjük – jelenti ki Ádám határozottan.
BB fájdalmas hangon mond valamit, a szívem szakad meg, ahogy látom a szomorúságát.
– Tudod mit – fordulok hirtelen Ádámhoz –, vegyük meg! Inkább ne menjünk nyaralni, és ne újítsuk fel a lakást, de BB nélkül nem mehetünk el.
A droid reménykedve csipog.
– Szó sem lehet róla! – mondja Ádám határozottan.

BB izgatottan néz körül leendő otthonában, láthatóan elégedett. Azonnal be is veti magát, olyan vacsorát készít, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk utána. Rendet rak kisfiunk szobájában, és bármennyire is tiltakozik ellene, kikérdezi a leckéjét. Ha valamit nem tud, azonnal észreveszi, és addig mondogattatja vele, amíg meg nem tanulja. Kész főnyeremény ez a droid, egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettük. Buzgón ágyaz, elfáradtam, alig várom, hogy elnyúljak a takaró alatt. Már éppen bebújnék, amikor látom, hogy valaki Ádám mellett fekszik a franciaágyon. BB hever kéjesen a helyemen. Mikor észrevesz, beszélni kezd.
– Azt mondja, ezentúl itt fog aludni – fordítja Ádám.
– BB, engedj oda légy szíves, neked a kamrában csináltunk helyet – kérlelem, ám BB hajthatatlan. Ismét az a bánatos tekintet jelenik meg rajta, aminek nem tudok ellenállni.
Hagyom magam kitúrni az ágyamból. Most hol fogok aludni? Mehetek a kamrába?