Kívánság

Kopott farmert viselt, és egy halvány rózsaszín inget. A málladozó téglafalnál támaszkodott, a villanyoszlopból remegve pislákoló fény halványan világította meg borostás arcát. Türelmetlenül várta, hogy a fiú odaérjen mellé. Mikor közeledett, felemelte a fejét, és intett vele egyet. A fiú megállt, és bánatos, várakozó tekintettel nézett a férfira.
– Kívánj bármit – kezdte, majd keresztbe tette lábát, és végigsimított borostáján.
– Isten? – kérdezett vissza a fiú. Nem látszott meglepődöttnek.
– Igen, az vagyok. De mondd már, hogy mi kell, ma még körül akarok itt nézni.
– Bocs, előbb még egy kérdés, ezt nem hagyhatom ki. Miért pont rózsaszín ing? Ezt még én sem venném fel!
– A rózsaszín a szeretet színe. Nem hallottál még róla?
A fiú nem válaszolt, de tekintete elhomályosodott egy pillanatra, aztán elvigyorodott, és remegett a hangja, mikor megszólalt:
– Szerelmes akarok lenni!
– Ha neked ez kell – mondta Isten, megvonta a vállát, és tovább indult a sikátorban. Éles cipőkopogás követte, és minden átmenet nélkül csendesült el.
A fiú egy darabig utána nézett, aztán elindult a városba. Melegség járta át, és hiány, hatalmas hiány. Azt hitte megőrül, ha nem ölelheti meg…csak azt nem tudta, kit. Aztán megpillantotta a lányt, aki ránézett, majd közömbös, kissé megvető pillantással lépkedett el előtte.
A fiú abban a pillanatban megőrült.