Amikor azt hiszed, már végleg egyedül maradtál, megérkezik, mintha érezné, hogy mindennél nagyobb szükséged van rá. Eljön hozzád az éteren keresztül, belopózik a kulcslyukon, egyre határozottabb jelekkel közeledik feléd. Először finoman megérint, szelíden simogat, végigzongorázza csigolyáid, bőröd selymét borzolja, majd bemerészkedik lelked titkos zugába, melyet önmagad elől is rejtegettél, csak ritkán nyitottad ki hét lakatra zárt kapuját. Fürkészőn szemlélődik, türelmesen kutat, bölcsen kivár, amíg meg nem találja azt a kis szegletet, ahol eggyé válhat veled. Engedelmesen átadod magad neki, mint aki világéletében erre a csodára várt. Ő gyöngéden kézen fog, magával ragad, és te egyáltalán nem tiltakozol, hagyod, hogy hullámok hátára vegyen, együtt lebegjetek. Halkan füledbe suttog, szétárad sejtjeidben, felébreszti szunnyadó érzékeidet, s amikor már pillekönnyű leszel, megmutatja legyőzhetetlen erejét, akkor elfelejted, ki is vagy valójában. Friss vért pumpál ereidbe, pezseg, zubog, hömpölygő folyammá válik, falakat dönt le körülötted és benned – újjászületsz.
Mire feleszmélsz, lejátszódnak előtted életed filmkockái, együtt nézitek a mozivásznon, veled nevet, aztán könnyeket csal szemedbe, pedig nem akarja, hogy sírj, te mégis neki gyűjtesz gyémántcseppeket, hiszen megérted, amit szavakkal vagy szavak nélkül mond neked.
Nincsenek titkok, eléd tárja sokszínű arcának minden vonását, fontos vagy számára, mint ahogy neked is mindennapjaid része lett.
Amikor veled van, megszűnik körülötted a világ, és akkor találod meg igazán önmagad, mert ráébredsz, hogy vele lélegzel, minden rezdülésében benne vagy – piano, adagio, andante, fortissimo –, mert Ő a ZENE.
árnyékra napfény
muzsika felhők fölött
metamorfózis
Kép forrása: Pinterest (saját szerkesztés)
12 hozzászólás
Veled van és nem hagy el soha,lelked őrzi, tested nem engedi dőlni. Megtámaszt, megvéd és hálót fon köréd és ha megcsillan szemedben a könny, nem érzel bánatot, csak könnyű, szálló lélek dallamot. Ad neked dobbanást, ritmust és hajnali csillogást, játszik veled éjjel és elaltat nappal, amikor a kertben megcsillan a hajnal. Örök és örökség a zene.
Tetszett amit írtál-nagyon is.
Szia ruca!
Pontosan olyan a zene, ahogy te is lefestetted. Örök társ, támasz. Velünk marad, amíg élünk, soha nem okoz csalódást, mert mindig azt az arcát mutatja, amelyiket látni szeretnénk, és mindig úgy szól hozzánk, ahogy a lelkünk igényli.
Egyáltalán nem lep meg, hogy ennyire át tudod érezni ezt a haibunt, hiszen neked is lételemed a zene, az viszont meglepetés erejével hat, hogy hosszú idő után visszatértél.
Jólesik, nagyon köszönöm, a lírai hozzászólást külön is! Szép.
Feltehetnéd a verseid közé is.
Szeretettel: Kalin
Szia Kankalin!
Már régebben is eszembe jutott, hogy a zenéhez valami eddig ismeretlen érzékszervünk kell, hogy legyen. Kafka novellájában a bogárrá változott Samsa teszi fel a kérdést húga hegedűjátékát hallgatva, hogy bogár vagyok én, ha ennyire tud hatni rám a zene?
Úgy gondolom, hogy a zene képes jobbá tenni az embert, és ebben megerősített az írásod.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Lehet valami abban, amit az érzékszervekről említettél, csak most kezdem ilyen szemszögből is átgondolkodni. Nem tudnám egyetlen szóval kifejezni az érzést. Lehet a szerelemhez hasonlítani, de az nem fedi teljesen, hiszen annál magasabb fokon zajlik, tartósabb is. Soha nem szűnő kötődés, melyet az idő múlása egyre fokoz, mélyít, nem laposodik el, hanem kiteljesedik, és ennek nincs felső határa.
A zene ugyanúgy érzékennyé teszi az embert, mint a többi művészet. Azt is érzékenyíti, aki hallgatja, aki pedig komolyabban foglalkozik vele, még jobban hatása alá kerül.
Nekem szerencsém van, hogy születésemtől fogva kísér, az éneklés pedig elmélyüléshez vezetett. Olyan helyzetekből emelt fel, ahonnan sokan nem képesek felállni.
Az irodalommal kapcsolatban is kialakult már hasonló érzésem, a kettő együtt hatalmas ajándék.
Örülök, hogy megerősítést kaptál, és engem is megerősítettél.
Köszönöm szépen!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Már olvastam tegnap is csak nem volt hangulatom írni hozzá.
Kankalin és az elmaradhatatlan zene. Haibun örülök neki nagyon!
Ha nem lenne ott a neked akkor is tudnám Te írtad.
Bár egy hete, vagy mindegy is mikor totóztam. Na ezt ki írta.
Nem volt talált süllyedt. Most úgy érzem, mintha karácsony lenne nekem, hogy ezt elolvastam és nem haiku hanem haibun. Ez nagyon Te vagy! Örülök neked! Ez olt a legjobb dolog valahogy a héten nekem!Köszönöm!
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Mivel a zene világnapja volt, gondoltam, írok róla valamit, ha már annyira kitölti az életem, hogy nem tudok meglenni nélküle. Úgy tűnt, ez lesz a megfelelő forma, amiatt választottam.
Örülök, hogy karácsonyt varázsoltam neked, és megtaláltál ebben a történetben.
Nekem is ez a haibun volt legjobb a hetemben. Régen írtam ennyire felszabadultan.
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ilyent és így csak az írhat akinek a zene ´mindene´!
Nagyon tetszettek az ihlettöl átitatott sorok:
" Fürkészőn szemlélődik, türelmesen kutat, bölcsen kivár, amíg meg nem találja azt a kis szegletet, ahol eggyé válhat veled"
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
A zene is.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál vele!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jaj, de nagyon szép volt!
Sokszor átéreztem, átéltem magam is, de nem tudtam volna ilyen szépen megírni.
Nagyon tetszett, a lelkemig hatolt.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
A zene csodákra képes.
Örülök, hogy a lelkedig engedted, köszönöm szépen!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Láttam, több művedben is említetted, de ezen aztán világosan átsugárzik, hogy milyen sokat jelent számodra a zene!
Élveztem olvasni, szerintem gyönyörűen megragadtad a zenehallgatás élményét.
"Halkan füledbe suttog, szétárad sejtjeidben, felébreszti szunnyadó érzékeidet, s amikor már pillekönnyű leszel, megmutatja legyőzhetetlen erejét, akkor elfelejted, ki is vagy valójában."
Felejthetetlenek az olyan dallamok, amelyek így hatnak az emberre!
Szeretettel,
Anna
Szia Anna!
Aki annyi időt tölt zenével, mint én, abban már magas hőfokon jelennek meg a vele kapcsolatos érzések.
A zene minden írásomban szerepet kap. Ha nem is mindig konkrétan róla írok, beleteszem még a prózáimba is a ritmust és a dallamokat, melyek évtizedek alatt belém ivódtak. Ezt már nem tudom (nem is akarom) levetkőzni, és a magyar nyelv szókészlete kiválóan alkalmas ennek közvetítésére.
Olyan szerencsés vagyok, hogy számomra minden dallam feledhetetlen. Egyszer megkérdezték tőlem, milyen zenéket szeretek. Azt feleltem, hogy azokat, amelyek rólam szólnak, és előbb-utóbb mindegyik rólam szól.
Minden stílusnak megvan a maga szépsége, csak időt kell szánni rá, közelebbről is megismerni. Nekem erre mindig lesz időm, mert megtehetem, hogy a vízcsapból is zene folyjon.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmerültél benne!
Szeretettel: Kankalin