Közlekedem (nyári élmény)

Közlekedni, vagyis eljutni A-ból, B-be, gyalog és/vagy tömegközlekedéssel áll módomban. Most ebben a remek trópusi melegben igazi élmény mindkettő.

A minap is szedem, szedegetem a lábaim a buszmegállóhoz. Míg odaérek, leizzadok, egész testemen gyöngyöző vízcseppek landolnak. Felszállok a buszra, hú, de remek a légkondi – állapítom meg – de mire megérkezem a végállomásra a vízcseppek jégcseppekké dermednek testemen. Enyhe hőgutát kapok a napon, de nosza, máris itt a villamos. Azon nincs légkondi, viszont minden ablak nyitva, ha elindul lesz levegő, gondolom naivan. Levegő az van – végül is jól gondoltam – éppen csak az az apró problémácska vele, hogy forró. No, de aki szereti a szaunát – márpedig én igen – az inkább örüljön és élvezze ki ezt az ingyenes lehetőséget, mondom magamnak. Kellőképpen le is izzadtam. Na, tessék meg is van a méregtelenítés. Igen, de a szaunázást követően habtestem lazán beleengedem az úszómedence hűs vízébe, amire most ugye nincs lehetőségem. E helyett le kell szállnom. A következő megállóig elvonszolom magam, majd a tűző napon – mivel ott épp nincs se fa, se fedett buszmegálló – megszáradok, sőt már érzem, hogy lassan beindul az aszalódási folyamat is. Magamban végrendelkezem, miközben dúdolom, hogy „temessetek akáclombos falumba”. Befut a busz. Ezen nincs bekapcsolva a légkondi. Ismét beindul az izzadás. Mindenem csurom víz. Így kellene betenni engem egy centrifugába, fut át agyamon ez a nagyszerű ötlet, mert, mint ahogy mondani szoktam, tele vagyok ötletekkel, már csak kivitelezőre lenne szükség. Végre megérkezem, ahogy a zivatar is. Záporozik fejemen a jeges víz, miközben a villámok játékosan cikáznak körülöttem. Hatalmas durranás, végem van! Mégse belém csapott a villám és már be is értem a lépcsőházba. Már csak három emeletet kell megmásznom és otthon vagyok. Otthon, édes otthon. Mindent ledobok magamról, beállok a kádba és letusolok. Már csak egy gomb, cipzár, csat, patent, gumi és egyéb kényelmetlen és felesleges dologtól mentes, könnyű, lenge ruhát dobok magamra és leülök megírni ezt a nagyszerű közlekedést. Örökös túlélő vagyok, úgy látszik, száz életem van.