Különös kapcsolat (2.rész)

Csak ültem a padon, s hallgattam hosszú percekig. Közben azon járt az agyam, mennyi minden történt az elmúlt néhány év alatt. Azóta nem találkoztunk. Kezében filmeket szorongat, s valami különleges kapcsolatról beszél, ami véget ért. Ekkor egy pillanatra elhallgatott, s felém fordult tanácstalanul.

– Kedves Kirisztám, annyira örülök, hogy végre összefutottunk! – szóltam rég látott barát- nőmhöz. Vele mindig mindent megbeszéltünk gyerekkorunk óta, sőt később együtt lelkiztünk, alaposan átbeszéltük legféltettebb titkainkat. Aztán a munkánk, a távolság közénk állt, de a barátságunk ugyanaz maradt.
– Mesélj el magadról mindent. Hogy vagy? Mit csinálsz? Dolgozol? Fiúk? Van valami komoly? És légyszíves mondd el az elejétől ezt az egészet, mert én semmit sem értek belőle, pedig kíváncsi vagyok rá nagyon. Természetesen csak akkor, ha szeretnéd megosztani velem a részleteket. – zúdítom rá kérdészuhatagomat, cinkosan mosolyogva.
– Van kedved átjönni hozzám? Nem messze lakom. Legalább megmutatom az új lakáso-
mat. Sőt este megnézhetjük azokat is! – mutattam a kazettákra. Most kölcsönözted őket?
Egyáltalán, hova indultál velük?

– Ezekkel? – kérdi zavartan. – Hát , még magam sem tudom. Említettem az előbb, hogy a srác a szemközti kölcsönzőbe ment. Míg odaben volt, elindultam a buszmegálló felé. Mikor visszanéztem, már hazafelé tartott. Gondoltam egy merészet, s a túloldal felé vettem az irányt. Az üzletben a férfi udvariasan megkérdezte: "Milyen filmet szeretne?" Mire én: "Azt a kettőt vinném el, amit az előbb behoztak!". "Legalább nem kell a helyükre vinnem őket!Parancsoljon!"-mondta és közben sejtelmesen mosolygott. Nos így kerültek hozzám.
– Igazán jó ötlet, hogy meghívtál. Máris mehetünk! Húú…, van bőven miről mesélni! El sem fogod hinni, mennyi minden történt velem! Aztán meg rólad sem sem sokat tudok, mióta nem láttalak.
– Veszünk egy üveg bonbon-meggyet, colát, valami rágcsálnivalót, eldumcsizunk, s közben kizokogok magamból mindent neked!