Bár a nap már jócskán nyugat felé jár az égen, augusztus lévén még mindig tikkasztó meleg van. Átsétálunk a parkon. Jól esik az öreg fák összeboruló, sűrű lombjainak árnyékában lenni. Aztán végigmegyünk a Platán soron. Szerencsére nem véletlenül kapta az utca a nevét. Hatalmas platánfák sorakoznak a járda mentén.
A panel, majd a bérházak előtt elhaladva rákanyarodunk a Rózsa útra. Gyorsan feltanko-lunk a közeli ABC-ben. Két perc és meg is érkezünk.
– Ennek a négyemeletesnek a legfelső szintjén lakom. Lift nincs, úgyhogy egy kis combizom-erősítő következik.
A kulcs természetesen a táska alján lakozik. Némi kotorászás után meglelem. Végre bejutot
tunk.
– Gyere, megmutatom a lakást! El sem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy végre sajátomban élhetek. Semmi extra nincs benne, de nekem tökéletesen megfelel. Két szoba, konyha, fürdőszoba, egy kis tároló, meg a közlekedő, ahol az előszobafal van a kabátoknak, cipőknek, meg persze egy hatalmas tükör, és az erkély. Kapsz egy papucsot, bújj bele!
– Egyszerűen, de ízlésesen van berendezve, nagyon szép. Világos, tágas és valószínűleg kényelmes.
– Menjünk, főzzünk egy jó kávét! Csináljunk melegszendvicset? Szereted még? Van minden hozzá: kenyér, vaj, sonka, tojás, sajt, pirosarany.
Hatalmas lendülettel nekiláttunk a munkálatoknak. A melegszendvics bevonult a sütőbe. Jöhet a kávé sok cukorral, tejszínhabbal. Ezt kérdezni sem kell, mindketten azonos véleményen vagyunk: "Legalább a kávé legyen édes, ha már ….."
– Baj van! Tudod, jól esne hozzá egy cigi, úgy az igazi. Az erkélyen rágyújthatok?
– Persze! De várj, megyek én is!
– Ha tudtam volna, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz, …….! Mikor költöztél ide? Barát, férj, család?
– Jó, akkor magamról gyorsan elsorolom a lényeget, utána már tényleg halljam, mi is ez a történet, amit elkezdtél nekem mondani! Szóval volt egy vőlegényem, de ezt te is tudod, vele szakítottunk. Most van egy komoly barátom. Gyerek még nincs, bár lassan azt is szeretnénk, de előbb az esküvőt.
Tirolban dolgoztam két évet felszolgálóként. Ebből, meg a szüleim segítségével sikerült megvenni ezt a lakást. Négy hónapja lakom itt. Egyenlőre egyedül, de úgy néz ki, hogy nem sokáig. Legalábbis remélem. A többit majd legközelebb.
Menjünk, mert érzem a finom illatokat! Szerintem megsült az uzsonnánk.- invitáltam a konyhába barátnőmet.
– Ez finom, bár kicsit csíp, de így az igazi!
– Most pedig koccintunk a bonbonmeggyel! Tekerd csak ki a nyakát, addig hozom a poharakat!
Tehát, elsősorban Rád. Ugyan pár napot késve, de nagyon boldog névnapot kívánok! Másodsorban: ideje lakásavatót tartani!
– Köszönöm, hogy nem feledkeztél meg rólam. Egészségünkre!
– Csüccs! Helyezd magad kényelembe! Mostantól Te beszélsz, én pedig hallgatlak!
4 hozzászólás
Bonbonmeggy a jó – így szólt a reklámja . és volt belöle literes is 🙂
Kérlek szépen írd tovább ! Olyan ,mint a szocreál filmek voltak a 70-80 as években ,mely nosztalgiája ,még sok emberbe él. Tartalmilag rendben.. Formailag ,na ezt nekem nem kell soha sehol kritizálnom …
Üdvözlettel:
Patyolat.
Most megértem miért mondja Kankalin ,hogy jó ha ott a vége is egy történetnek.
Szia Patyolat!
Folytatni fogom, de elő kell keresnem a következő részt a füzetemből. Idő kérdése. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad, azért formailag is várom a véleményedet! 🙂
Üdv.: Zsóka
Várom a következő részt, nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Üdv: Jolcsi
Kedves Jolcsi!
Bár nem mostani írásom, de valahogy mindig elmaradt az évek során.
Ígérem, előkeresem és hamarosan felkerül a folytatás. 🙂
Köszönöm szépen a kitartó olvasást. 🙂
Üdv.: Zsóka