Ládagyári történet 2. rész

Marinak rémálmai voltak. Látta saját magát a bíróságon narancssárga fürdőruhában, fázott és nem találta az igazolványát. Szemben ültek a barátnői kiskosztümben, fehér szandálokban, lakktáskákkal, és sajnálkozva nézték ahogy szégyenkezve kotorászik egy reklámszatyorban.
Ha elítélik Nagyanyjának kell felnevelni a gyerekeit, … csúfolják őket majd az óvodában, Istenem! – ez járt a fejében, de még időben, ítélethozatal előtt felébredt.

Eddig a legnagyobb bűne az volt, hogy az iskolában, ahol könyvtárosok voltak a barátnőjével elemeltek pár régi könyvet. Senki nem olvasta őket rajtuk kívül, lehet, hogy most az is kiderül.
Szerencsére a levélben az állt, hogy őt felmentették.

Aztán eljött a tárgyalás napja . Pechjére pont akkor volt az autóvezetői vizsgája is.
Annyira remegett a félelemtől, hogy börtönbe zárják a férjét, természetesen megbukott.
A bíró elhalasztotta ugyan a döntéshozatalt őszig, de úgy határozott addig ott kell maradniuk és dolgozniuk a vállalat fafeldolgozó üzemében.

Másnap ládaszegelés közben elmesélte a lányoknak az egész történetét.
Ámulva hallgatták, mindegyik hozzáfűzött valamit, volt aki a rendszert szidta vagy a vállalat igazgatóját, olyan is aki a saját férjét és együttérzéséről biztosította.
Bűnöző múltja miatt nagyot nőtt az ázsiója.
Ezután minden nap megkeresték valamivel, jogi tanácsot kértek, bár néha fogalma sem volt róla, vagy csak a véleményét, de próbált segíteni, remélve, hogy nem mond hülyeségeket.
Kérvényeket írattak vele a ’tanácshoz’, de volt olyan is aki felolvasta titkos szerelme leveleit, vagy amelyeket a férje küldött a börtönből.
Mari lassan kezdte megszokni a körülményeket. Párja közel sem érezte olyan jól magát.
A markos parasztlegények között olyan volt, mint Dávid a nagyok között, csak neki a két ölnyi nyárfarönkökkel kellett viaskodnia.
Gyakran tréfálkoztak vele. Gyöngyöző homlokát látva bizonyos leszállóágban lévő testrészeit emlegették, amelyek szintén jól megizzadhattak az nagy igyekezettől.
Ám férje nem panaszkodott, ismerte jól, szerinte olyat csak nő vagy gyerek tehet, egy férfi soha.
Hát csak emelgesd – gondolta Mari, én sem a tapsot számolom egész nap.

Erzsi néni, egy csendes, derűs, negyvenes cigányasszony vette pártfogásába.
Tisztelte mindenki, a lányok hallgattak rá. Inkább mint a művezetőre, akit néha elküldtek melegebb égtájakra, mert mindenki tudta, hogy nem ért sem az emberekhez, sem a munkához.
Számolni sem tudott, de a lányok azt nem bánták, rendre átverték a teljesítmény elszámolásakor. Egyértelmű volt a hatalommal való kapcsolata, ám ezt nem firtatta senki, mert akkor természetes volt, hogy középvezető bárkiből lehetett, akinek volt pártkönyve és marxista gyorstalpalója.

Többnyire négyen dolgoztak együtt, Mari, Erzsi néni, a lánya Györgyi, és unokatestvérük Kati.
Kati szorgalmas, értelmes lány volt, csak néha próbált közéjük állni féltékenységből, azt gondolta, Marit kezdik jobban kedvelni nála. Huszonhárom évével vénlánynak számított a telepen. Bár minden férfi megfordult utána parázsló szeme, hosszú hullámos haja és gömbölyded idomai miatt, de közeledni senki nem mert hozzá. Tudták, hogy minden nap fürdik, fehérneműt vált, és ápolja szép fehér fogait. Itt az ilyesmi gyorsan kiderül, gyorsabban mintha valaki lovat lop.
Legjobban mégis az ijesztette őket, hogy van saját véleménye egy erősen hierarchikus közösségben.

Egyik reggel Pannival osztották be a fenekező gépre, amelyet köztudottan a lustáknak találtak ki.
Kati azért, hogy Erzsi néninek imponáljon reklamált Mari miatt, de a művezető őt is melléjük tette harmadiknak.
Dúlt-fúlt, teljesítménybérben jóval többet keresett volna, de a valódi ok Panni volt.
Panni az oláh nemzetséghez tartozott és mindenki utálta. Nem mosakodott, reggelire babot evett káposztával, jó esetben sonkát fokhagymával. Kövér volt és büdös.
A két lány egész nap próbálta Pannit meggyőzni az egészséges táplálkozásról, de legalább a fürdési szokásainak megváltoztatásával kapcsolatban, persze hiába.
Ezen aztán sokat nevettek és észre sem vették, hogy délután barátnőként váltak el.
Később Kati verekedett is Mari miatt.

Egyik nap munka után, amikor a buszmegállóhoz indult egy rozoga autó fékezett mellette.
Bömbölt a zene, majd kiugrott egy a három férfi közül, kis köpcös, kopasz alak és amíg a többiek füttyögettek, hujjogattak, ő új ruhát, aranyos medált ígért neki egy kis etyepetyéért cserébe.
Szegény Mari megszaporázva lépteit ijedten pillantott hátra.
Kati és Panni pont akkor lépett ki a kapun.
Hála Istennek – gondolta.
Nem sejtette, hogy lihegő hódolója Panni férje, Törpe…