Lassacskán

Ma már péntek. Megpihen a város, az ember, a fű se nő tovább, csak a remény zöldül erősebben. Az ingerküszöböm is óriási, szusszan egyet az akaratom. Buzog bennem a bulizás utáni vágy… valahol hangosan röhög egy pimasz tízenéves, ápolatlan külsejű hobó riadtan nézi. Morog fogatlan szája, tornacsukája kelepel utána, ahogy csoszog végig a téren. Egy kávézó lépcsőjén megpihenne, de elzavarja egy pincér.
"Odébb öreg, még elriasztod a vendégeket!"
Amaz, unottan, szinte felsőbbrendű arccal battyog egy fa árnyékában lévő padhoz. Kipakol szatyrából néhány neylonzacskót. Kenyér  megkezdett szalámi, félig telt borosüveg..
Jó  ez a péntek! Hétvégi hangulattal, nyitottan a szépre, az újra! A mocskos WC-k sem zavarnak, sem a szétdobált  cigarettacsikkek, a mindenütt elhagyott kutyagumik, kifolyt, büzölgő szemetesek felcsapott tetőkkel. Majd hétfőn ráérek mérgelődni újra. Addig is szóljon a "Deszpaszíto", és éljen a salsa!