Légtornászok

Emberünknek volt egy rossz szokása. Nem csak egy volt neki, de talán, ez volt a legfeltűnőbb, és egyben a legveszélyesebb is. Ha elszánta magát, és a körülmények is lehetővé tették, úgy növelte az adrenalin szintjét, hogy felmászott a Szabadság hídra. Rendőrség, tűzoltóság, és pszichiáterek próbáltak segíteni abban, hogy baj nélkül megússza. Órákig tartó küzdelem volt számukra, amíg végül, sikerrel jártak. Többször kapott büntetést is, meg kellett térítenie a költségeket. Egy esetben elzárásra is került, de másnap kiengedték, mert nem találtak alkoholt a vérében, és nem mutatott ellenállást sem az intézkedésekkel szemben. Az elmekórtani vizsgálatok is rendre negatív eredménnyel zárultak, így, még gyógykezelésre sem irányították. Amikor rákérdeztek az okokra, kitért a válaszadás elől. Egy alkalommal, amikor kissé nyitottabbnak mutatkozott, csak annyit mondott, – sok minden szerepet játszik ebben, de minden mögött a nőt kell keresni. – Nem úgy, általában a nőt, ő konkrétan Julira gondolt, aki egyszerűen faképnél hagyta egy légtornásszal.

Na, az is érdekes eset volt. Akkor már két éve jártak, és elhatározták, hogy összekötik az életüket. Meg kellett ünnepelni az eljegyzést. Juli nem akart gyertyafényes vacsorát. Hallott egy német cirkusz vendégszerepléséről, és az egyik akrobatában felismerte egykori szerelmét, aki tíz éve maradt Ausztriában egy turné után. Tehetsége miatt felfigyeltek rá a szakmából. Sok ajánlatot kapott, de a németországi szerződése bizonyult a legkedvezőbbnek, mert lakást is kapott. A fizetése sem volt rossz, meg tudta alapozni az életét. karrierje egyre magasabbra vezetett, és elért a csúcsra, éppen egy évvel ezelőtt, amikor cirkuszigazgató lett. A légtornász mutatványokból már kiöregedett, de a budapesti szereplésre egy új akrobata számmal készült. Pályája csúcsán gondolt rá először, de annyi minden elfoglaltsága volt, hogy nem volt ideje a számmal törődni. Most azonban, szülőhazájába visszatérve, egy igen veszélyes mutatvánnyal akart végleg búcsút venni a porondtól. Biztosítás nélkül fog a magasban egy triplaszaltóval átlendülni az egyik traverzről a másikra, ahol kolléganője fogja majd elkapni a csuklóját, és egy lendülettel maga mögé ültetni. Sokszor gyakoroltak, de mindig biztosítással. Amikor Gábor felajánlotta Julinak a vacsorát, Juli nem várt a válasszal, a férfi be sem fejezte a kérdést, Juli azonnal rávágta.
– Nem, szívem. Ne menjünk vacsorázni, kérlek!
– Akkor, mit szeretnél? – kérdezte a férfi nem titkolt kíváncsisággal.
– Cirkuszt.
– Most, és itt? – kérdezte Gábor, most már kissé ingerülten.
– Jaj, nem. Nem arra gondolok, dehogy. Igazi cirkuszt. Vasárnap lesz egy előadás a Városligetben. Oda vegyünk jegyet!
– Jól van, nem bánom. – mondta Gábor némi habozás után. – Idáig nem szeretted a cirkuszt.
– Valamit nem mondtam el neked. De nem haragszol meg?
– Attól függ, miről van szó.
– Fellép Zoltán is. Ő az a fiú, akiről már meséltem neked. A légtornász.
– Igen, emlékszem. Mi van vele?
– Nem tudom, amióta elment nyugatra, nem beszéltünk. Egyszerűen lelépett, és engem itt hagyott.
– Nyilván, nem akart magával vinni. Ennyi az egész.
– De akkor már hosszabb ideje jártunk, és meg is kérte a kezemet.
– Ezt tényleg nem mondtad még.
– Csak bonyolította volna a dolgot kettőnk között.
– Azért az őszinteség nem ártott volna. Tudod, hogy nincs titkunk egymás előtt?
– Igen, persze. Hülye voltam, ne haragudj!
Gábor ott állt a híd tetején, és várta, mi fog történni. Bármikor le tudott volna jönni, de minden alkalommal kíváncsi volt, hogyan kezelik ezt a dolgot a hatóságok. Hol van a tűrőképességük határa? Leült, kitámasztotta magát, és rágyújtott. Hosszan fújta ki a füstöt, és arra a napra gondolt, amikor Juli elhagyta őt. Az előadás előtt találkoztak Zoltánnal. Julin látszott, mennyire átéli a régi emlékeket, mintha semennyi idő nem telt volna el azóta, hogy Zoltán elment. Nem akart zavarni, hagyta, hogy beszélgessenek, hiszen, az elmúlt évek alatt sok mondanivaló felgyűlhetett, mindkettőjükben. Kiment a folyosóra. Gondolta, iszik egy kávét. Sokan álltak a sorban, nem volt kedve várni. Kiment a bejárat elé, és rágyújtott. Miért nem beszélt Zoltánról, ha már eljegyezték egymást? Ez egy nagyon fontos döntés az életben, erről nem lehet megfeledkezni. Arra gondolt, hogy Juli még szereti Zoltánt, és talán, szégyellte volna ezt Gábor előtt. Fura gondolata támadtak. Ha ez így van, akkor a lány miért fogadta a közeledését, miért boldogok már két éve? Mindketten megalapozottan döntöttek, amikor egymáshoz tartozásuk jeleként a házasságra gondoltak. Juli gyerekeket akart. Legalább kettőt, egy fiút, és egy lányt, így képzelte. Gábor is jónak találta az ötletet, és most, ebben a korban szívesen vállalta volna a gyerek zsivajt a házban. Szülei örökségét is felhasználják, ha kell, hitelt vesznek fel, de elköltöznek egy kertes házba, így tervezték. Eloltotta a cigarettáját, és elindult a nézőtér felé. A lány ott ült már a helyén, és figyelte a bejáratot. Amikor meglátta Gábort, integetett. A férfi leült mellé, de nem szólalt meg.
– Mi a baj? – kérdezte Juli.
– Nem kertelek, elmondom. Azért nem beszéltél Zoltánról, mert még szereted őt?
– Micsoda ostoba kérdés, már ne haragudj. – csattant fel a lány.
– Különben, milyen magyarázat van arra, hogy nem beszéltél róla?
– Nem volt mondandóm vele kapcsolatban. Ennyi, és nem több.
– Ez nem válasz.
A zene felharsant, és megkezdődött a bevonulás. Már nem tudtak beszélni egymással, a zaj felerősödött, még saját szavukat sem hallották. A lány megpróbált közeledni Gáborhoz, a kezét akarta megfogni, de a férfi elhúzódott az érintés elől.
Volt mindenféle érdekesség, bohócok, állatidomárok, és ügyes akrobaták színesítették az előadást. Aztán hirtelen csend lett, kialudtak a fények. Kigyulladt egy reflektor fénye, és a fénykörben megjelent Zoltán, és két kísérője. Lágy, halk muzsika mellett mentek fel a toronyba, ahonnan Zoltán a nagy ugrásra készül. A narrátor az ugrás körülményeiről beszél, a biztosítás hiányának veszélyeiről. Juli kihasználta a helyzete, és Gáborhoz fordult.
– Igen, jól érezted. Zoltán emlékeztetett a jegyességünkre, amit én felrúgtam, természetesen. Kérte, hogy előadás után találkozzunk, és beszéljük meg, hogyan tovább. hazavinne Münchenbe, és ott feleségül vesz. Azt mondta, nem felejtett el, és hogy szeret. Nemet mondtam. Alig fejezte be a mondandóját, ismét felharsant a zene, Gábor már nem tudott válaszolni. Nem érzett haragot, csak azt szerette volna megérteni, Juli miért tagadja le az érzéseit, hiszen, még mindig Zoltánt szereti.

A reflektor fénye megvilágította a légtornászt. Még ilyen messziről is látszott szép, izmos felsőteste, férfias alkata, amit Gábor mindig irigyelt azoktól, akik képesek voltak energiát fektetni saját testük gondozásába. Dobpergés, halk zene, és feszültség a nézőtéren. Zoltán partnere csuklójába kapaszkodott, és elrugaszkodott az toronytól. Egyre gyorsulva lengett, majd egy adott pillanatban elengedte partnerét. Felrepítette a lendület a felső holtpontra, ahol megkezdte a szaltókat. A harmadik átfordulás után elérte a túloldalon várakozó társát, aki lábait a korlátnak támasztva fejjel lefelé várta Zoltánt, kinyújtott kezekkel. Abban a pillanatban, amikor Zoltánnak rá kellett volna fogni a társára, hirtelen, ökölbe zárta kezeit. A zuhanás elkerülhetetlen volt. A nézőtéren döbbent csend, majd egy sikoly hallatszott. Kitört a pánik. Juli felpattant a helyéről, de megszédült, és ájultan esett össze.

A híd megtelt bámészkodókkal. Egyesek biztatták, mások rémüldöztek, felmérve a vállalkozás kockázatát. A tűzoltók is felvonultak. Szirénázva érkeztek, két létrás kocsival. Valaki megafonon keresztül szólította fel, hogy jöjjön le. Amikor Zoltán lezuhant, megértette, miről van szó. Véletlennek próbálták beállítani a balesetet, de ő látta, hogy Zoltánnak ez volt a határozott szándéka. A csodával határoz módon, a férfi életben maradt, de súlyos gerinc sérülést szenvedett. Juli gyakran látogatta őt. Nem szakítottak, de ritkábban találkoztak, és már nem került szóba többé a házasság. Aztán, egy napon Juli összepakolt, és elment. Később levelet kapott tőle, hogy bocsánatot kér mindenért, de Zoltán mellett kell maradnia. A férfi tolókocsiba kényszerül élete végéig, csak ő van neki. Igaza volt Gábornak, elnyomta magában az érzést, mert egy ideig haragudott a férfira, amit elment, de már tudja, hogy mellette kell leélnie az életét. Gábornak nem esett jól a levél, de tudta, nem tehet semmit.

És most itt áll a híd tetején, a mélységet kémleli. Kiválasztja a megfelelő pontot, és elrugaszkodik. Egy tripla szaltóval próbálkozik, de sikertelenül. Testét nagy csobbanással nyeli el a víz.