Napok óta fojtogatja a sírás, minden alkalommal visszanyelte. Mostanra annyira elviselhetetlenül szorít, hogy utat enged a sós folyadéknak, ami úgy tör fel belőle, mint a gejzír. Érzi, és elképzeli az utat, ott bent ahogyan duzzad a fájdalom, először egy kis pocsolya formájában létezik, majd egyre szélesedik. Olykor fodrozódik is, mintha egy kavicsot hajítanának bele. Igen, és árad széjjelebb. A talaj puha, apró szemcsés aljazat, ami képes mélyülni. Kis gödröt alkotva, amely hasonlít ahhoz amikor az arcán jelent meg, még akkor, amikor felhőtlenül tudott nevetni, vagy mosolyogni. A mélység most nagy. Korbácsolja a fájdalom, olyan erővel csapkodja érzékszerveit, hogy érzi nem képes a mederben maradni, nem képes megbirkózni odabent. Ki fog törni, mert perzsel, éget, magas hőfokon nyomaszt . Az utat kifelé, nem torlaszolja semmi, szabadon ereszt, egy nyilallás, és kiszabadul. Felfedez egy rést, majd egy utolsó megrázkódtatás, eredményez egy vibrálást, és horzsol maga körül mindent. Apró könnyekké zúzza, majd formálja gömbölyűvé, hogy gurulni, gördülni, tudjon, kint a felszínen. Napvilágot lát, életre kel, és tódul, patakzik.
elébem terem
Mezítelen arcomon
lelkemnek tükre
33 hozzászólás
Kedves Selanne!
Remélem megkönnyebbültél.. Röviden, tömören hoztad, és nagyon átélhető.
Gratulálok: C.
Szia!
Igen, megkönnyebbültem, amikor készen lettem az írással. Olyankor , mindig felszabadultabb lesz az ember.
Komolyra fordítva, nevetünk, és sírunk is. A sírásba, "belemásztam" kicsit. Az viszont szent igaz, hogy amikor felgyülemlik bennünk valami, ami nem igazán kell oda, azt egy jó nagy bőgés, oldani képes.
Örültem neked! 🙂
Selanne
Na igen, minden könny egy lélekcsepp! Nagyon szép kifejezés!
Tetszett ahogy leírtad! De nem szomorkodni ám!!!!
szeretettel-panka
Írtam róla, szomorúság nélkül. 🙂 Köszi, hogy itt voltál.
Marietta
Kedves Marietta!
Korbácsolja a fájdalom elég kifejező.Attól függetlenül, hogy könnyekről szól nem megrázó még megkönnyebbülés is felfedezhető benne. Mintha más érzésiről szólna úgy kezdődik.
Úgy tűnik.Ma olvastam haibunt is.
Ági
Amikor sír az ember, utána a megkönnyebbülés hoz nyugalmat. Igen, úgy ruháztam fel, illetve szerettem volna, hogy tekintet nélkül bárkire érvényes lehessen.
Marietta
Gyönyörű…nem tudom az időváltozás vagy mi lehet velem, de ezt én átélem mostanában majdnem mindennap …
Nagyon szép:)
szeretettel: Zsu
Nem tudom, Zsu. Talán most érzékenyebb lehetsz. Ez is benne van a pakliban. Sok-sok összetevője lehet. Elmúlik biztosan. 🙂
Köszönöm szépen.
Marietta
Kedves Marietta
Szépen és módszeresen levezetted, ahogyan eljutunk az önsajnálat "végtermékéhez", a könnycseppekhez.
Gratulálok: Noémi
Szia!
Nem biztos, hogy önsajnálat, a sírás. Előfordulhat persze, mert száz, és száz kiváltó oka lehetséges.
Állítólag egészséges is, hiszen a könnycsatornákat tisztítja. 🙂 Amúgy, még olyanról is hallottam, aki kimondottan szeret sírni. Ennyire nem vagyunk egyformák, ennyire változó.
Én amikor a gyerekeimmel filmet néztem anno, és tudták, hogy bőgni lehet rajta, fürkészték az arcomat, és megbökték egymást, hogy elsírtam magam. Másnap újságolták a mamának, hogy "na, anya filmet nézett, és mit csinált? Bőgött rajta. Mondjuk tudok is, ajajj.
Még örömömben is tudok sírni. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! 🙂
Marietta
Kedves Marietta
"Az emberek végül mindig csak maguk miatt ejtenek könnyeket. Még ha úgy is tűnik, hogy valaki más miatt sírnak, valójában csak azért sírnak, mert képzeletben megtapasztalják a másik fájdalmát."
Makino Aoi-val értek egyet. Magunk miatt sírunk, lehet az önsajnálat túlzó kifejezés, de akkor is magunk miatt tesszük, ha mások fájdalmát éljük át. Az örömkönnyek is magunk öröméért gurulnak ki szemünk szögletéből.
Noémi
Értelek, Noémi. Mindennek lehet, és van más-más megközelítése. Mivel a "én" központúság uralkodik bennünk, az érzelmek terén is megnyilvánulnak. Az önsajnálat, mint kifejezés, boncolgatható, kapcsolódása szerteágazó. A megtapasztalás ok-okozati összefüggése, teremt meg mindent, ami reakció.
Jó volt diskurálni. 🙂
Marietta
Kedves Selanne!
Szépen fűzted a szavakat…
Tudod, bár a legtöbb sírást a fájdalom okozza, mégis vannak másfajta sírások. …és érdekes, hogy az emberek valamiért szégyellik a sírást, és még akkor sem engednek utat a könnyeiknek, ha azt nem a fájdalom, hanem a boldogság, a meghatottság, a gyönyör vagy valamiféle olyan érzelem okozza, amit nem lehet tovább "bent tartani".
Az emberek legtöbbje nem mutatja ki az érzéseit. Ez baj. Ha sírnunk kell sírjunk, ha nevetnünk kell nevessünk. Sokkal jobb a lelkünknek így…
Ezek jutottak eszembe az írásodról!
Szeretettel: Gyömbér
Szia!
Igen! Nagyon jól gondolod. Egyébként is szüksége van a szervezetnek rá, egy teljesen normális biológiai folyamat. Valóban vannak, akik szégyenlik, és ezáltal még egy plusz feszültségnek teszik ki magukat azzal, hogy visszanyelik. A férfiaknál, neveltetés és, egyéb szempontok miatt szinte természetes, az elfojtás. Megdöbbenést vált ki, még mindig, amikor egy férfit sírni látunk a környezetünkben.
Ami még érdekes, zárójelben, nevettem én már úgy, hogy folytak a könnyeim. No, ez mi? Nevetve sírunk, és sírva nevetünk…
Örülök, hogy jöttél! Köszönöm!
Selanne
Megpróbálom újra leírni, mert közben kidobódtam.
Csodát írtál, Sel. Többször elolvastam, mert anélkül fájt, hogy bántott volna.
"Felfedez egy rést, majd egy utolsó megrázkódtatás, eredményez egy vibrálást, és horzsol maga körül mindent. Apró könnyekké zúzza, majd formálja gömbölyűvé, hogy gurulni, gördülni, tudjon, kint a felszínen. Napvilágot lát, életre kel, és tódul, patakzik."
Ezt így megfogalmazni… hihetetlen ereje van.
Köszönöm! Azt is, hogy kiragadtál belőle. Megvallom nehéz volt összerakosgatnom ezt az utat. Úgy akartam, hogy aki olvassa, át is érezhesse.
Sosem gondolunk az útjára, csak törölgetjük a könnyeket, pedig, míg felszínre ér , képes oTT belül, sok mindent okozni.
Sel
Ezt nagyon-nagyon szépen megfogalmaztad kedves Marietta. Az út a fogantatástól a megszületésig – mármint a bánat, ha megfogan, így tör utat magának a könny, ami aztán a bánatot enyhíti…
Szeretettel: Klári
Köszönöm szépen, Klári. Örülök, hogy itt voltál, és olvastad.
Marietta
Ezt nagyon szépen leírtad, hiába egy női lélek másképp érzékeli a dolgokat. Akartam valamit mondani egy másfajta könnycseppről, de meggondoltam, mert féltem, hogy elrontom írásod varázsát. Szeretettel: István
Szia!
Köszönöm, hogy olvastad. 🙂
Marietta
Tetszett, szépen fokoztad, építetted, és nagyon jó formát választottál.
aLéb
Köszönöm aLéb, hogy itt jártál.
Marietta
Kedves Marietta!
Meghatóan igaz, szép írás.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, Ica! 🙂
Marietta
Drága Marietta!
Lebilincselő!!! Többször olvasom és mindig megtalál benne valami…
Szeretettel gratulálok remek írásodhoz!!!
Ölellek: Tünde
Nagyon szépen köszönöm! Jó volt nekem is írni róla. Igazán! 🙂
Ölellek:Marietta
Hát ez nagyon szép. 🙂 Ahogy a fájdalom utat tör magának könny formájában…
Komolyan mondom, egy apró könnycseppről még nem olvastam ennyire nyitott gondolatokat.
Szomorúsága ellenére is élményt adott.
Gratulálok Marietta.
pipacs 🙂
Örülök, hogy tetszik neked, és talán azért nem is lepődöm meg, mert tudom, te magad is szereted az efféle gondolatok boncolgatását. Elképzeltem, aztán gondoltam, végig viszem, a folyamatot. 🙂
Köszönöm szépen!
Marietta
Örülök, hogy tetszik neked, és talán azért nem is lepődöm meg, mert tudom, te magad is szereted az efféle gondolatok boncolgatását. Elképzeltem, aztán gondoltam, végig viszem, a folyamatot. 🙂
Köszönöm szépen!
Marietta
Jó írás, főleg a lezárás tetszik 🙂
szeretettel: Delory
Köszönöm, neked , örülök, hogy itt voltál sokadszor is! 🙂
Marietta
Tetszett az írásod.Bár igaz az összes hozzászólás is.Ez is bizonyíték arra hogy mennyire összetett az emberi lélek, és maga az élet is.Bevallom én is szoktam sírni.Én ezt az örökölt génjeimnek tudom be,bár nekem nagyon emberi dolog ..Pl. nekem nagyon szimpatikus volt amikor a Keresztes Ildikó mert sírni, ezzel is érzékeltette a zene hatását.
Persze uralkodni tudok az érzéseimen, de ha egyedül vagyok szeretek sírni.
Szeretettel. Ági
Szia Ági!
Bizony! Az emberi lélek összetett, jó is, hogy így lett megalkotva. A sírás hozzátartozik életünkhöz. Kell, orvosilag is bizonyított. Egyféle tisztulási folyamat. A bensőnket is tisztítani, ápolni kell. A felgyülemlettség, elváltozásokat képes alkotni. Láthatatlanul meglapulhat.
Ha kell, én is sírok. Örömömben, vagy akár bánatomban. A sírás kinyilvánítása, is egyéntől függő. Van aki szégyenli, van aki látványosan teszi. Nem vagyunk egyformák. Ez így a jó.
Köszönöm hozzászólásodat. Örülök, hogy itt voltál! 🙂
Marietta