Ó, te! Te kegyetlen, ki már annyiszor hoztál muzsikaszót csendes világomba. Felemeltél a fellegek felé, hogy együtt lépkedjünk rajta, akár egy puha vattacsomón, lábunk alatt érezve az egész világot. Csak azért, hogy utána a mélybe taszíts! A földi pokolba, a kétségbeesés tengerébe, hol a vadul csapkodó hullámokkal harcot vívva keresselek, kutassalak, hogy újból és újból kínozhass gyermeteg játékaiddal.
Emlékszel még? Emlékszel-e, mikor a szabad éjszaka illatos ege, színes csillaga alatt tettünk szent fogadalmakat? A sötétség szelíd szárnyaival borult fölénk elrejtve hamis arcodat. A csillagok milliónyi szeme ragyogott ránk, de nem világították meg hazug álmaim. Hittem bennük, mert hinni akartam. Szemeimet elkendőzte száz és száz nesztelen fogadalom. Oh, én buta! Gyermeteg szívem ma is hű ezekhez az eskükhöz.
Állandóan eltűntél, és csak bújócskáztunk. Kergettem a hiú álmokat, a reményt, mindaddig, míg újból meg nem leltelek, hogy a Föld megint szelíd nyugalommá, selymes gyönyörűséggé változzon általad. És megint elhagytál, akár napkeltekor a sötétség a Földet, hogy a Nap melege hozzon harmatra szárazságot, égetve mindent, melyet forró sugarai érintenek, lángtengerbe borítva szívem szilánkokra tört darabjait. Összetörve álltam, mégis reménnyel telt szívvel vártam visszatérted. De te nem jöttél. Feküdtem sután akár egy kidőlt fatörzs. Föld fölöttem és alattam. Megfordult a világ, de most már legalább nem aláz. Keserű lelkem kiadtam égnek és földnek, hogy a Teremtővel legyek egyenlő. Mit akarsz? Mondd, mit akartál?
Már a markomban voltál, már enyémnek tudhattalak. Azt hittem, már az enyém vagy. Ha egy pillanatra is, de éreztem minden meleged, melyet magadban hordozol, mert te vagy a fény, az élet. Te vagy, te voltál minden.
12 hozzászólás
Kedves Emilly!
Igen, tulajdonképpen soha semmit sem birtoklunk, és ha mégis úgy tűnik, hogy valami a miénk, akkor egyszer csak huss…, így van ez rendjén, mert az Univerzum amúgy is értünk van, mi pedig érte, ez pedig csodálatos állapot, mindig változó, és egyben örök, csak el kell fogadnunk, szívünkkel meg kell értenünk.
Áldott napot!
Kedves eferesz!
Köszönöm szépen, hogy láttad, érezted azt, amit az írásommal szerettem volna megmutatni, éreztetni. Igen, ez lenne a lényege, a mondanivalója. Bár, személy szerint nem Univerzumot, hanem Istent mondanék 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad, és elmondtad a véleményed!
Üdv.: E. Palton
Kedves Emilly!
Nagyon szép, és megható ez az írásod! Szinte olyan, mint egy prózavers, olyan költői a szövege.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm! Bár eszembe sem jut prózaverset írni. Próbálkoztam a versekkel, aztán rá kellett jönnöm, hogy pici vagyok hozzájuk, így maradok azoknál az érzéseknél, gondolatoknál, mely igazán mélyről szívből, lélekből jön.
Köszönöm, hogy olvastad, hogy írtál!
Emilly
Kedves Emilly!
Hadd kritizálnám meg egy picikét ezen leveled, melyet szerintem egy kissé „túlírtál”. Személyes véleményem, – remélem nem vagy sértődős – egy kissé túl sok fellengzős gondolatot sűrítettél bele, és közben nem vetted észre, hogy pl. az rendben van ha az ember alatt föld van, de amikor felette is az van akkor már nincsenek gondjai, vagy mit jelent annak aki hívő, a Teremtővel egyenlővé lenni, hiszen még Mihály őrangyal is csak Istenhez hasonló!!!
A szárazságot egy kissé elírtad, és szerintem cselekmény híján, a kategória nem igazán megfelelő.
Szeretettel kritizáltam: István
Kedves Istefan!
Nem vagyok sértődős, ezért minden kritikát, véleményt, meglátást szívesen fogadok. Ha senki nem hívja fel a figyelmem a hibákra, akkor azt hiszem, hogy jó, amit írtam. Abból meg nem lesz fejlődés. Szóval, köszönöm, hogy szóltál 🙂
Igazából nem volt szándékom fellengzős gondolatokat beletenni, csak azt írtam,ami éppen jött. Ezért is kerülhettek bele olyan mondatok, illetve ezért eshettem a túlírás hibájába. Köszönöm, hogy szóltál, majd átírom.
Úgy gondolom, hogy minden ember tanulni jön a földre, és ha kijártuk az iskolát, akkor visszatérünk Istenhez, újból vele leszünk egyenlőek, újból összeolvadunk vele. Ez elég fura megfogalmazás lett, elnézést érte, de számomra ezt jelenti a Teremtővel egyenlővé válni.
Oh, most hogy mondod, tényleg elírtam azt a szót, kösz, mindjárt javítom. Így mégsem maradhat.
A kategóriánál vacilláltam, hogy hova tegyem, mert nem igazán találtam neki helyet. Ha van ötleted, hogy hova való, akkor szívesen várom.
Üdv.: E. Palton
Örülök, ha nem vagy sértődős, sajnos manapság majd mindenki az. Mivel eléggé szókimondó ember vagyok, sokan duzzognak rám, de hiába, ha valami nem tetszik azt megmondom, sajnos nem tudom magamban tartani. Egy igaz ember szembe kell tudjon nézni a valós tényekkel. Szerintem Istennel együtt él az ember születésétől fogva, még ha nem is ismeri ezt el. Csak a sok vallás, szekta meg szektácska bolondítja el az embereket a megtéréssel, de hidd el ez csak a perselypénz miatt van. Egyedül hitre van szükség csak, semmilyen vallásra, meg a sok hasdumára.
De hagyjuk ezt.
Én az egyéb kategóriát választottam volna.
Üdv. szeretettel: István
Nem baj, ha szókimondó vagy! Aki szókimondó, az nem hazudik, ami a szívén az a száján! És ez sokat, nagyon sokat számít. Ha gondolod, hozzám jöhetsz, szeretettel várlak, a szókimondásoddal együtt 🙂
Lehet rám követ dobálni, de én különválasztom Istent és az egyházat/szektát. Istenbe hiszek, az egyházban nem. Ahogy olvasom a válaszod, szerintem az okokat nem kell felsorolnom.
Máris átteszem az egyéb kategóriába.
Köszönöm, hogy jártál felém 🙂
Üdv.: Emilly
Kedves Emily! Hogy mi a véleményünk adott esetben egy különben jó írásról, az attól is függ, milyen szemüvegen keresztül nézzük. Én most más szemüvegen át néztem, mint István, akivel általában egyet szoktam érteni….Nekem Csokonai V. Mihály reményhez c. versét idézi. Már csak azért is, mert úgy beszél a Szerelemhez, mint a Cs. vers a Reményhez. Mintha élő személyek lennének. A szerelemhez írt vallomásod tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Én!
Ez az "én" annyira tetszik! Ne kérdezd miért, csak tetszik, és kész.
Nem volt tervemben Csokonaitól lopni, esetleg ötletet meríteni. Hogy is tehetném, hiszen ő sokkal több, és jobb műveket/verseket írt, mint azt én valaha is fogok. Bár, megvannak a kor sajátosságai, azért mégis…
Köszönöm, hogy a szép, a jó, a rózsaszín szemüveged volt rajtad, miközben olvastad!!!
Üdv.: Emilly
Sírok… Meg-ihlettél…
A szerelemhez nekem is lesz egy-két szavam, de csak úgy a magam-módján.
Sid Clever
Bocsánat a késői válaszért, betegeskedtem egy csöppet 🙁
Nagyon szépen köszönöm a véleményed. Kíváncsi vagyok neked milyen szavaid lesznek a szerelemhez. Lehet, azóta meg is írtad, úgyhogy most rohanok, és megnézem.
Üdv.: Emilly P.