Szia, Thomas!
Jónak érezni magam, vagy jól érezni magam, az két különböző dolog. Szerintem. De jó. ha egybe esik!
Amikor írok, nem csak jól érzem magam, hanem jó-nak, is, érzem magam. Jó-ság érzésem van. De nem mindig. Most például zavart, hogy nem az anyagi értelemben vett, hasznos dolgokkal foglalkozom. Lehet, ez összefügg azzal, hogy rossz dolgokat idéztem fel, és hogy átvettem a postástól a 20 ezer Ft-ot, amit a férjem küldött.
Unokatestvérem, N. G. kérdezte, miért nem megyek ki én is, mint a lányom Angliába, s gyűjtök össze annyi pénzt, amiből megélek, míg fel tudom fejleszteni a méhészetemet megélhetési szintre. Gondolkoztam ezen. Úgy érzem, nem akarnék megfelelni semmilyen munkának, mert nincs már rajtam bizonyítási kényszer, nem akaródzik összeszedni magam. Úgy látszik, nem szeretem eléggé a családomat, mert ezáltal, pénzügyileg, főleg rájuk terhelődnek bizonyos tetteim következményei.
Illetve a nekik örökül hagyandó dolgokra. Arra, viszont jó lett volna, egy korábbi időpontban, mikor még volt akaratom érte tenni, egy ilyen pénzfelhalmozás, hogy nyugodtan írhassak. Ez most afféle alkotói fizetett szabadság lenne.
De álmomban sem gondoltam volna kb. 10 hónappal ezelőttig, hogy én mégy egyszer az életben, kedvet fogok érezni, az íráshoz, máshoz pedig nem, s arra, hogy képes is leszek rá, még úgy sem, s arra, hogy lesz mondanivalóm is, pedig pláne nem!
Amióta lejöttem Senki-földjére, csak hagyom, hogy történjenek velem a dolgok. Igazi erőfeszítést nem teszek. Pedig nem engedhetném meg magamnak, és nem is érdemlem meg. Lehet, hogy ez szégyenletes dolog, és sajnálatos, de egy olyan belső áramlat, amit mindig el kellett fojtanom. Ez persze iszonyú munka volt, s egy porcikám se kívánja újra. Most olyan, mintha a tudatalattim tudná előre, mi fog történni! Olyan, mintha az előre megírt sorsom" tölteném be", vagy "le", az élet nagy számítógépének memóriájából. Kíváncsiság, amit érzek! Minden hatás, ami kívülről jön, nem az én életem, s azt akarja, a másokét éljem! Másokat hallgassak, lássak, mások gondolatát fogadjam el, mások érzéseit érezzem, mások hitét higgyem, másoknak tetsződjek, mások kedvéért tűzzek ki célokat, amelyekkel motiválni lehet engem, hogy másoknak dolgozzak, hogy elérjék céljaikat. Mindenféle gondolati, és érzelmi hálókban fennakadtam, s vergődtem, hosszabb, rövidebb ideig. Úgy érzem, azért vagyok most nehéz helyzetben, ha egyáltalán abban vagyok, mert eddigi életemben, mindig másoknak akartam megfelelni, vagy, mert azt akartam, hogy szeressenek. Nem volt egy élettervem, egy életstratégiám, mert nem volt saját életem. Mindig, csak a másokéban szerepeltem. Még a saját hajlamaimat sem ismertem. Nem tudom, ki vagyok valójában!
Úgy érzem, elpazaroltam az életemet!
Maradok szeretettel!
Barátnéd:
V.I.M.
4 hozzászólás
Kedves Ildikó! Most azt kell gondolnom, mintha terhes volna számodra az írás! Pedig ha MÁR IDÁIG ELJUTOTTÁL, HOGY LÁTOD AZT, HOGY VALAMI ARRA KÉNYSZERÍT, HOGY A MÁSOK ÉLETÉT ÉLJED, AKKOR MÉGIS TÖRTÉNT VALAMI JÓ VELED!
Amikor belejön az ember az írásba akkor már nincs menekvés, éld a mások életét , írjál jókat, másról, és csempészd bele az életed mozaikjait, úgysem tudjuk, hogy mi az ami az életedből kiemelt szikra -e vagy sem.
Szeretettel gratulálok, Zsófia.
Kedves Zsófia!
Nagyon köszönöm a látogatást!
Látom földik vagyunk, Békés megyeiek. Ennek külön örülök!
Többször elolvasva a hozzászólásodat, nagyon el kellett gondolkoznom, hogy is van ez?
Először is, igen történt valami jó velem! Nem is egy! Például hogy voltak felismeréseim.
Azért nem írom hogy vannak, mert ami annyira megemelt, hogy rálátásom legyen dolgokra, leginkább saját magamra, egy váratlan szerelem volt, ami az írást, az ifjú kori fellángolás után, újra elindította nálam, sőt, szokásommá, szenvedélyemmé tette, most csillapulni látszik, de nem szeretnék, visszasüppedni régi önmagamba.
Az írhatnékom maradt. Ahogy te is írod, nincs menekvés!
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó! A levél, mint műfaj sztem az egyik legnehezebb, de ezt gondolom Te is tudod. Nagy önbizalomra vall, h belevágtál. Van mire, eddigi írásaiddal bizonyítottad. Jól írsz és ezt tudod! Az elejére nekem kívánkozna valami, ami meggyőzne arról, h tényleg levélről van szó: pl.: "Szia T. biztos emlékszel még azokra az időkre, amikor arról vitatkoztunk, hogy…." – s utána a téma. És a bevezetést is hasonlóképpen. De ez lehet, h csak az én mizériám….Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Jaj, de örülök, hogy újra itt vagy, hogy írtál nekem, és fontos dologra hívtad fel a figyelmemet!
Nem-nem! Egyáltalán nem tekintem mizériának, azt az igényt, hogy egy levél, legyen levél, amúgy istenigazából, és formailag is.
Éreztem, hogy valahogy, csonka ez az írás, de a tartalom teljesen lekötötte minden vegyértékemet.
S mivel tervezek további leveleket írni,(valószínűleg csak megéreztem a kihívást, ami benne rejlik, s amire fel is hívtad a figyelmemet) nagyon hasznos lesz számomra az észrevételed.
Hálásan köszönöm a hozzászólásodat, és a kitüntető figyelmedet.
Bevallom, kicsit árva voltam a jelenléted nélkül, a számomra soknak tűnő utóbbi néhány napban.
Maradok, sok-sok szeretettel:
Ildikó