Drága Febe!
Nem tudom Drágám (ami ugye nem Te vagy, mint ahogy a Szívem sem, mint nemrég írtad), mit csinálnék, ha szólnál, este ráérsz.
Leeresztettem már rég, de az útiköltségre valót még nem költöttem el, de jelen állapotomban, én prímán beérném néhány laza, kedves napi üzenetváltással köztünk. Rengeteg energiát merítenék belőle, ami a munkához és az íráshoz is nagyon jól jönne, több pénzem lenne, többször tudnék leutazni, s nem menne el minden energiám és időm arra, hogy a neked küldött, válasz nélkül hagyott, kipipált üzeneteim után, helyreállítsam írással, az integritásomat, a sértetlenségemet, a lelki békémet. Szerintem a vágyamnak, ami ugye kell a szexhez, sem tenne rosszat.
Ha megírnám ezt neked, nem tudom, hogyan vennéd, nem vennéd e követelőzésnek. S azt sem tudom, nem-e félsz attól, hogy újra rád kattannék, mint ajtóra a lakat, s érzelmileg nehézzé válnék a számodra.
Szóval, egy nagy kérdőjel vagy a számomra megint, s ez tesz téged még mindig izgalmassá.
Ez a vagy, és „nem vagy” egyszerre, állapot. A „biztos vagy”, a mindig elérhető állapot olyan unalmas lenne, pedig, a barátság köztünk, amit az elején éreztem, egyáltalán nem volt unalmas! Az maga volt a paradicsom, amibe még mindig visszavágyom. Ha volt egy perced feljöttél a fészre, és írtál, édes voltál, semmiségekről beszélgettünk, és persze engem akartál. (megdugni)
Mégis, a barátomnak éreztelek!
Olyan szívmelengető, bizsergető, olyan izgalmas érzés volt!
De mára olyan lettél nekem, mint egy ritkán látott férj, aki távol él, s nincs semmi mondanivalója,
s csak a „házastársi kötelességét” teljesítené, ha nem lenne távolság.
Pedig, még így is, egymástól távol, tudnánk ketten nagyot alkotni!
Mindkettőnkre ráférne az egymásnak nyújtható inspiráció, azaz, sugallat, ihlet, ötlet.
Össze kéne hoznunk, azt az egymilliót is! Meg a többit! Amin Te szerintem, már keményen dolgozol!
Most végre, maradék nélkül meg tudtam fogalmazni, hogy mire vágyom, és miért?
Megjegyzés:
(a. m. a kezdetnek állj ellent), Ovidiusból (Remed. amoris 91) vett idézet, melynek értelme az, hogy minden bajt és rosszat csirájában kell elfojtani, mert: sero medicina paratur (u. o., a. m. késő az orvosságot készíteni).
Forrás: Pallas Nagylexikon
7 hozzászólás
Szia Ildikó! Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy megd.gják talán? És, ha így van? Kinek mi köze hozzá? A barátság ezen felül álló! És – d.gás ide vagy oda – tényleg kell, kellene egy sugallat. meg a milla is! Ennél jobban nem lehet megfogalmazni, mi kell egy nőnek! Klassz!!! Szeretettel: én
Szia Bödön!
Hát, mit mondjak? Igyekeztem, na!
Gondoltam, majd csak lesz valaki, aki ért hozzá!
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó!
Nem értek hozzá……..:)
De jó még nekem is jó, aki konyítani keveset, azt sem teljesen 🙂
Adott,megint sokat ehhez a naphoz.
Kôszönöm.
Különben is Bödön már megfogalmazta…..
SzeretettelEdit
Szívből örülök, kedves Edit, ha adni tudtam a napodhoz, és köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Az én őszinte véleményem az, hogy ez egy kissé kusza levél. Ha ezt nekem írtad volna, bizonyára rákérdeztem volna egy párszor: ezzel mit akarsz mondani? Szerintem a „Drágám”, vagy „Kedvesem” semmiképp nem tárgy, tehát „aki nem Te vagy” nem „ami”. Szóval én nem úgy érzem, hogy maradék nélkül fogalmaztad meg, hogy mire vágyik a levél írója. Remélem nem haragszol meg egy véleményért, sajnos én csak azt tudom leírni amit érzek. Emiatt sokan nem kedvelnek, és bizonyára sosem lesz szenior belőlem, de ezen nem tudok, és nem is akarok változtatni. Szeretettel: István
Hacsak, fantáziájával nem véli felfedezni az értelmüket az olvasó.
Lehet, hogy ezt a kapcsolatot is a csírájában kellett volna elfojtani, s akkor nem okozna szenvedést,
amit később el nem küldött levelekkel kell kompenzálni. De akkor, ami benne jó volt, sem történhetett volna meg; és mivel a jó, még mindig túlsúlyban van,( s persze, hogy így is maradjon), próbálkozom el nem küldött levelekkel, hogy úgy is maradjon. Köszönöm neked az őszinte visszajelzést, ami megerősít abban, hogy magamban igencsak időszerű rendet rakni. A továbbiakban is örömmel veszem bárminemű kritikádat.
Szeretettel: Ildikó
Kedves István!
Igazad van, tényleg "aki" kell oda, az "ami" helyett. Köszönöm, hogy szóltál.
Néhány, kedves, napi, üzenetváltásra vágyom semmiségekről, és persze, hogy azt érezzem közben, amit régen, amikor ez még meg volt.
Ennyi. S van néhány indoklás arra, hogy miért. Ezeket, valami csali félének szántam.
Igen, valahol, a szívem mélyén sejtettem, hogy amíg az egész történetet nem írom meg készre, a részletei önmagukban, érthetetlenek lesznek.