Lili aznap már nem ment ki. Lent ült a konyhában, és nézte, ahogyan Hanna, és a Nagymama főzték a vacsorát. Mind hármójuknak jó kedve volt, és össze, összemosolyogtak, ha Alf a hosszúra nyúlt képével keresztülmasírozott a konyhán.
– Nagymama, szerinted, tudja, hogy megtaláltam a kulcsot?
– Ha igen, nagy veszélyben van a kisasszony – súgta Hanna.
– Nem lesz semmi baj – nyugtatta mag őket a nagymama. – Vigyázunk rád. Minden esetre, ahogy megjön a férje, Hanna, küldje azonnal hozzám.
Bejött Alf a kitisztított ezüst evőeszközzel. Kihúzta a konyhaszekrény fiókját, és hatalmas csörömpölés közepette, beledobálta őket a tartóba. Hanna Lilihez hajolt, és a fülébe súgta:
– Na ezeket kivégezte.
Alig bírtak a feltörő nevetéssel, de Lili megijedt, amilyen szemmel nézett rá a komornyik.
– Most mit csináljak? – kérdezte a Nagymamához fordulva, az pedig törte a fejét, hogy milyen feladatot adjon neki, amit kint kell elvégezni, de nem jutott eszébe semmi.
– Pucolja meg kérem a burgonyát, aztán menjen teríteni, nemsokára eszünk.
Alf, így leült a konyhaasztal mellé, és el kezdte a krumplit pucolni. Ügyesen járt a keze, és közben le nem vette volna a szemét Liliről. A kislány ettől hallgatag lett, és egyre jobban félt. Érezte, hogy a varázsló, mágikus erővel fogja bilincsbe a testét, arra kényszerítve őt, hogyha kettesben lesznek, megmondja neki, hogy hol a kulcs. Szerencsére hamar kész lett, és ismét kiment a konyhából.
– Nagymama, sajnos valahonnan megtudta, hogy a kulcs megvan. Félek tőle.
– Nem kell félned. A kulcs nem nálad van, így amíg nem mondod meg hová tettük, nem eshet bajod.
A vacsora kész lett, feltálalták, és megették. Közben Tom is megérkezett, és félrevonult a Nagymamával, megbeszélni a teendőket.
Végül elérkezett a lefekvés ideje. Hanna befűtött az emeleti fürdőbe, és Lili belecsobbant a hatalmas, régi kádba. Nagyon tetszett neki ez a kád. Négy oroszlánkörömbe végződő lábon állt. És az egyik végéből, egy hosszúnyakú hattyúfej ágaskodott ki. A csőre pirosra, a szeme pedig feketére volt festve. Ha beleült az ember, olyan volt mintha a hátán utazott volna.
Lili tehát élvezte a meleg fürdőt, és közben hallgatta a Nagymamát.
– Reggel ötkor keltek majd. Tommal mész a barlangokhoz. Alfot bezárjuk addig a kamrába, de azért vigyázzatok magatokra.
– Jó, Nagymama.
– De jó is lesz, megint gyönyörű lesz a kert, és lesz pénzünk mindenre – mondta a Nagymama, aki egy kiszéken ült.
Lili befejezte a fürdést, és kimászott a kádból, megtörölközött, és felvette a hálóingét. A Nagymama bekísérte a szobájába, megvárta, amíg lefekszik, betakargatta, és jó éjt puszit nyomott az arcára, Lili pedig az átélt élmények miatti fáradtságtól azonnal elaludt.
Arra ébredt, hogy valaki matat az éjjeliszekrényében. Alf volt az. Lili az ijedtségtől megmerevedett, a varázsló pedig feléfordult:
– Á, szóval felébredt a kisasszony – vigyorgott a kislányra. Lili jól látta, hogy nagy mancsaival felé nyúl, mert a férfi teste foszforeszkáló, zöld fényt árasztott. Lili remegve mondta:
– Nincs nálam.
– Megtaláltad, tehát nálad kell, hogy legyen.
– Nem, a Nagymama máshová dugta – nyöszörgött a kislány.
– Az átkozott vénasszony, már megint túl akar járni az eszemen – kiáltott fel, aztán ismét a reszkető áldozata felé fordult.
– Hová tette az a furfangos banya azt a kulcsot? Az az én kulcsom!
– Nem tudom, – sírt most már Lili.
– Dehogy nem, mond meg amíg szépen beszélek!
Ekkor Alf színe halványulni kezdett, és a Nagymama belépett az ajtón.
– Mit keres maga itt hajnali ötkor? – kérdezte a hálóköntösben lévő asszony a csalódott képű férfit.
– Ó, csak megnéztem, hogy be van-e takarózva a kisasszony – tódított.
– Akkor most menjen a kamrába, és vegye elő a lekvárokat a reggelihez! – szólt mérgesen Alfra a Nagymama. Amikor kiment, Nagymama Lilihez fordult.
– Keljél kisbogaram, és öltözzél. Indultok Tommal. Alfot, meg Hanna szerintem már be is zárta a lekvárok közé. Ezen jót nevettek, aztán Lili álmosan bár, de gyorsan öltözködni kezdett.