Liza Wheat naplója- 4,5,6

4. Fejezet

Rühellem a csöveseket!

Másnap már a saját kocsimmal mentem az iskolába. Persze mindenki megbámulta, de pont ezt szeretem az egészben.

Rögtön mindenki kölcsön akarta kérni a kocsimat.

– Szó sem lehet róla! Még összetörnétek! – ellenkeztem.

– Bezzeg Marynek odaadnád! – bosszankodott egy fiú.

– Neki oda is, mert tudom, hogy vigyázna rá.

De a barátaimnak azért megengedtem, hogy megnézzék, és nekik ez elég is volt.

Láttam, ahogy Johanna a kerítésnek támaszkodik, és rosszallóan néz a csődületre. Majd egyenesen rám emelte a tekintetét. Mondott valamit, de nem hallatszott el idáig. Viszont így is tudtam. ,, Mért muszáj neked mindig felvágnod? '' olvastam le a szájáról.

Fölényesen sétáltam el mellette.

– Csak – vetettem oda. Ám hirtelen visszafordultam hozzá – Mert én megtehetem. Veled ellentétben. – suttogtam, majd sarkon fordultam, és bementem a kapun. Mary utánam futott.

– Miről beszéltetek Johannával?

– Semmi különösről. Csak irigyli a kocsimat.

– Tényleg? Mondta?

– Nem mondta. De gondolta. Tudom, és ez elég.

Kettőkor együtt sétáltunk a suliparkoló felé, amikor a járda szélén megpillantottunk egy csövest.

– Jesszusom, de büdös! – fogtam be az orrom.

Nagy ívben elkerültük a srácot, aki elég furcsán nézett ránk. De azt hiszem, főleg rám.

Amikor hallótávolságon kívül kerültünk, Mary megkérdezte:

– Te rúgtál már bele csövesbe?

– Teljesen hülye vagy!? Hogy bemocskoljam a cipőmet? Fejezd be a témát, mert mindjárt hányok!

– Jó, bocsi. Akk holnap talizunk. Szia!

– Várj! Ma én viszlek haza.

Egyvalami biztos: Rühellem a csöveseket. Csak ülnek, és néznek maguk elé. Mért nem mennek inkább dolgozni?!

5. Fejezet

A ,,fontos'' kérdés

Betettem egy lemezt, és Maryvel együtt énekeltük a dalt.

– Megyünk shoppingolni? – kérdeztem Marytől, amikor a lemez véget ért.

– Aha! Szupi lesz!

Vettünk magunknak pár cipőt, topot, miniszoknyát, és még néhány kalapot is.

– Imádok vásárolni – mondtam, amikor bevásárlószatyrokkal megrakodva kiléptünk az üzletből.

– Az hiszed, én nem? – kérdezte Mary.

Gyorsan bevágtuk a szatyrokat a hátsó ülésre, aztán bepattantunk mi is. Egy ideig némán autózgattunk, és élveztük a tavaszi napsütést, és a menetszelet.

Hirtelen Mary törte meg a csendet.

– Liza! – mondta, de nem nézett rám. Nem szokása Lizának szólítani. Mi történhetett?

– Igen?

Végre rám nézett.

– Te szeretnél szerelmes lenni?

Bakker! Én meg azt hittem már, hogy valami olyan fontos dologról akar beszélni, mint… na mindegy.

– Ez miért olyan fontos? – kérdeztem mérgesen, mert majdnem nekimentem egy közlekedési táblának.

– Csak. De őszintén!

– Az isten szerelmére, Mary! Dehogy! Mi ütött beléd? – kiabáltam.

– Csak kérdeztem – védekezett Mary.

– Oké. Bocs, hogy így kiakadtam. – mondtam, amikor láttam, mennyire megijedt.

– Nem történt semmi.

– Nem tudom, miért olyan fontos ez.

– Semmi, csak eszembe jutott.

– Jó, felejtsük el. És kapcsold be a biztonsági övedet. Az előbb majdnem kiestél az ablakon.

– Oké, de akkor kapcsold be te is!

– Máris! – mosolyogtam

6. Fejezet

Kocsi kölcsönbe

Egy héttel ezután:

Csodálatos idő volt, minden ember örült a tavaszi napsütésnek.

Én is. Szolgálatba is vettem a legmenőbb napszemüvegemet. Délután átjött hozzám Mary. Izgatottnak tűnt, ami az ő esetében ritka.

– Mizujs? – kérdeztem tőle.

– Jaj, Lizzy! Muszáj segítened! A legmenőbb pasi, aki csak létezik, azt mondta nekem, hogy szeretne a parkban találkozni velem. Nem ebben, hanem a távolabbiban. És minden nap. Két hétig, mert utána elköltöznek. Jaj, és….. szeretném arra a két hétre kölcsönkérni a kocsidat.

– Két hétre? – egy ideig gondolkoztam – Egye fene, de csak mert jó barátok vagyunk! De aztán vigyázz rá, hallod?

– Persze, úgy vigyázok rá, mintha a sajátom lenne!

– Akkor jó.

Nagyon boldog voltam. Még soha senkivel nem tettem ekkora jót.

– Köszönöm! – kiáltotta Mary, és a nyakamba ugrott, szó szerint.

– Hé, nem bírlak el! – mindketten jól feldőltünk. – Letörött a műkörmöm!

– Jaj, bocsi!

– Semmi baj.

– Olyan jó, hogy te vagy a legjobb barátnőm!

– Szerintem is!