Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Meseországban egy kis tündér, akit Makrancoskának hívtak.
-Tündérkéim, kezdődik a tanítás!-szólt a Főtündér.
-Itt vagyunk!
-Ki tudja megmondani…. Hát Makrancoska hol van?
Mi még ma nem láttuk-kiáltoztak a kistündérek.
-Keressük meg!
-Makrancoska hol vagy? Merre bujkálsz?
(Álmosan előkerül.)
– Álmos vagyok, nem akarok tanulni!
-Jól van, ülj le szépen.
(Elkezdődött a tanítás. Makrancoska egy óvatlan pillanatban kiszökött az osztályból.)
– Elegem van, mindig csak tanulni, jónak lenni! Elmegyek egy kicsit körülnézni.
Erdő, virágok.
-Ó de gyönyörű virágok, szedek egy csokorral.
-Ne bánts minket!Mi itt vagyunk szépek!
-Ha leszedsz, akkor nem sokáig élünk tovább. Elhervadunk!
(A fák is bólogatnak. Egy kis gomba kerül elő, ő is szorgalmasan bólogat.)
-Tudod az erdőben lévő fákba van aki bicskával mindenfélét belevés.
-Nézd az oldalamat!!
-Ó ki tesz ilyet?
:Háát néhány rossz gyerek- szólt a gomba.
-Te ki vagy?
-Én vagyok a gomba. Engem leszednek, ha nem vesznek észre, akkor rám taposnak….lehajtja a fejét.
-Hát egyik se jó. Egyedül vagy?
(A gomba hevesen bólogat.)
Eljössz velem?Te jól ismered az erdőt, s legalább nem árválkodsz itt árván.
-Jó menjünk együtt.
Vidáman ugrándozva elindulnak.
-Hát ez meg mi?
(Elbújnak egy bokor mögé. Két nyuszi kergetőzik, játszik.)
-Megfoglak!
-Én is kérek abból a finom répából!!
-Nem adok! -Futkosnak. (Egyszer csak az egyik nyuszi feljajdul.)
-Au…a mancsom megbökte valami!-sírni kezd.
(Makrancoska odalép a gombával együtt.)
-Mutasd, majd én segítek!-kiszedi a tüskét.
-Te ki vagy?
-Makrancoskának hívnak, ő a barátom a gomba.
-Köszönjük, hogy segítettél. Nagyon jó vagy.
(Elszökdécselnek. Újabb hangokat hallanak, ismét elrejtőznek. Két medvebocs osztozkodik egy csupor mézen.)
-Mindjárt elosztom.
-Ez így nem igazságos!
-Ki akar igazságos lenni? Még fér a bendőmbe.
-Megmondalak a mamának!
(Odaér Makrancoska és a Gomba.)
– Nem szép dolog, ha valaki irigy.
-Mi az hogy irigy?
– Irigy, aki nem ad a másiknak, ha ilyen szépen kérik, és nem egyformán osztja el a mézet, magának többet ad.
-Na gyere te pupák! Itt van, egyél te is.
(Makrancoskáék tovább sétálnak. Egyszer csak gyerek zsivajt hallanak. A gyerekek lepakolnak, esznek, eldobálják a papírt. Makrancoska és a Gomba odamennek hozzájuk.)
-Miért dobáljátok szét a szemetet?Ne tépjétek le a virágokat, a fákat se bántsátok! Az erdőt védeni kell, itt kirándulhattok, pihenhettek. Ha mindenki szemete, letépi a virágokat, akkor előbb-utóbb elpusztulnak a virágok, a fák…
(A gyerekek elszégyellik magukat, s elkezdik szedni a szemet. Kiabálás hallatszik.)
-Makrancoska hol vagy?
(Makrancoska elbújik a Gombával.)
– Itt sincs. Én már olyan fáradt vagyok! Nem bírom tovább!
-Menjünk keressük tovább! Félek, hogy valami baja esett!
(Makrancoska bejön a Gombával együtt. Jön a Főtündér is.)
– Makrancoska, de jó, hogy látunk! Annyit mentünk, oly sokáig kerestünk!
-Nagyon hiányoztál!
(Ölelgetik a kistündérek.)
-Na te rosszcsont! Hát itt vagy? Nem szabad ilyen engedetlennek lenni! Annyira aggódtunk érted!
-Nem is gondoltam, hogy ennyire féltettetek. Csak körül szerettem volna nézni egy kicsit a világban. De már bánom. Mehetünk, s ígérem többet szó nélkül nem megyek el.
(Elindulnak a kistündérek. A Gomba lehajtott fejjel áll. Mielőtt kiérnének a színpadról, Makrancoska észbe kap. )
-Jaj! Kis Gomba, majdnem itt felejtettelek!
Nézzétek ő a barátom, a Gomba. Ő is velünk jön.
Közrefogják, együtt mennek el. Visszatérnek Tündérországba.
4 hozzászólás
Nagyon aranyos mese, tanulságos a kisgyerekeknek, de jobban is ki lehetett volna fejteni, hoyg mit miért nem szabad…úgy jobban megértenék…ettől függetlenül nagyon aranyos, tetszett!
Köszi a véleményedet!
Igen, én is a kidolgozottságot hiányoltam egy kicsit. Egyébként nagyon kedves kis történet, és akár azt is el tudom képzelni, hogy gyerekek eljátsszák. Tetszett, gratulálok!
Kedves Hundido! Tetszett a meséd. Gratulálok. Túri Imre