Malacka pazarol

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. Hét testvérével együtt túrtak az ól körül.

Mamájuk az ebédet készítette, apukájuk fát vágott tüzelőnek. Amikor elkészült az ebéd megmosakodtak. Malacka nagyon szeretett pacsálni. Most is azt tette. Testvérei már mind az asztalnál ültek, de ő még nyomkodta a szappant, folyatta a vizet és tetszett neki, hogy minden csupa hab. Az anyukája ment utána. – Gyere gyermekem ebédelni, már mindenki az asztalnál ül!- mondta kedvesen. Malacka ekkor elzárta a csapot, szárazra törölte a kezét és leült az asztalhoz. Anyukája tett is egy adag ételt a tányérjába, úgy, ahogy a többieknek is, majd jóétvágyat kívánt. Már mindenki befejezte az evést, Malacka még mindig csak turkált benne.

– Egyél gyermekem, mert éhes maradsz!

– Fújj, én ezt nem szeretem! – Az ennivalóra ilyet sose mondunk, inkább azt, hogy ezt nem szeretem. De talán nem ízlik? Kóstold meg legalább.

– Nem! – dohogta tovább a kicsit. Ekkor befejeződött a közös evés és az anyuka leszedte a terítéket. Mindenki ment tovább a dolgára. Ahogy telt- múlt az idő Malackának korogni kezdett a gyomra. Eljött a vacsoraidő. Amikor elkészült a vacsora megmosakodtak. Malacka nagyon szeretett pacsálni. Most is azt tette. Testvérei már mind az asztalnál ültek, de ő még nyomkodta a szappant, folyatta a vizet és tetszett neki, hogy minden csupa hab. Az anyukája ment utána.

– Gyere gyermekem vacsorázni, már mindenki az asztalnál ül!- mondta kedvesen. Malacka ekkor elzárta a csapot, szárazra törölte a kezét és leült az asztalhoz. Anyukája tett is egy adag ételt a tányérjába, úgy, ahogy a többieknek is, majd jóétvágyat kívánt. Már mindenki befejezte az evést, Malacka még mindig csak turkált benne.

– Egyél gyermekem, mert éhes maradsz!

– Fújj, én ezt nem szeretem!

– Az ennivalóra ilyet sose mondunk, inkább azt, hogy ezt nem szeretem. De talán nem ízlik? Kóstold meg legalább.

– Nem! – dohogta tovább a kicsi. Kérek inkább kenyeret- folytatta. Édesanyja adott neki egy szelet kenyeret. Malacka elkezdte morzsálni, tördelni. Már a fele az asztal alatt volt, a maradékot végül megette, de csak azért, mert már nagyon éhes volt, viszont a héját meghagyta.

– Gyermekem! A héját miért nem eszed meg? Finom, ropogós, most sütöttem.

– Mert beletörik a fogam! Ekkor befejeződött a közös evés és az anyuka leszedte a terítéket. Mindenki ment tovább a dolgára. Malacka is elment még egy kicsit hancúrozni a testvéreivel. Aztán leültek társasjátékozni. Malacka minduntalan csalni akart. Egy ideig csak figyelmeztették a testvérei, de aztán úgy döntöttek, hogy inkább abbahagyják a játékot és ott hagyták Malackát. Malacka nagyon okos volt, így teljesen felmérte a helyzetet. Egy ideig magában búslakodott, de aztán úgy döntött, hogy bocsánatot kér testvéreitől helytelen viselkedése miatt. Természetesen megbocsájtottak neki és egészen lefekvésig együtt játszottak tovább. Közben nagyokat nevettek, viccelődtek, mókáztak. Másnap reggel a mamájuk a reggelit készítette, apukájuk fát vágott tüzelőnek. Amikor elkészült a reggeli megmosakodtak. Malacka készült el elsőnek. Anyukája tett is egy adag ételt a tányérjába, úgy, ahogy a többieknek is, majd jóétvágyat kívánt. Malacka nekilátott és pillanatok alatt megevett mindent, majd szépen megköszönte. Mindenki meglepetten, jóérzéssel, derűs mosollyal nézte, de nem szóltak semmit. Ekkor befejeződött a közös evés és az anyuka leszedte a terítéket, közben megcirógatta Malacka buksiját és egy cuppanós puszit adott a homlokára. Malacka elmosolyodott.

Aztán mindenki ment tovább a dolgára. Malacka is elment még egy kicsit hancúrozni a testvéreivel.