Más világ

Bármennyire is hihetetlen, nekem nincsenek halottaim.

Olyan hatesztendős lehettem, amikor először hallottam a halálról. Mit tudtam én, mi az? Édesanyám állapotos volt éppen az öcsémmel, amikor Mama meghalt. Anyám nagyon sírt és arra is tisztán emlékszem, ahogyan kért bennünket, az öt lányát:
– Legalább most legyetek kicsit csendesebben! Anyám meghalt.
De mi nem fogadtunk szót.

Én 17 voltam, te 19 éves. Úgy mentél el, hogy előtte üvöltöttél velem:
– De ide ne gyere többet!
Szégyellted megváltozott külsőd vagy soha nem is szerettél? Talán tudtad, hogy menned kell a hosszú útra? Velem meg a vonat messze robogott. Ott hagytalak egyedül az utolsó időszakra. Amikor annyi idős lett a fiam, mint útra-kelésedkor te voltál, megváltozott valami bennem. Elkezdtem neheztelni rád. Mondván: – Te soha nem öregszel.

Hittem az utolsó pillanatig, hogy maradsz, mindig is leszel számomra. Akkor még 20 évesen nem igazán értettem, az erőd véges lesz egyszer. Ezer dologról elmeneteled után értesültem. Nekem örökké megmaradsz annak, akit ismertem, akivel annyit beszélgettem, akit-annyit hallgattam a lugas alatt. Mindig is igyekszem úgy élni, hogy ne hozzak szégyent a nevedre, amit tőled kaptam.

Amikor elmentél vitted magaddal az én emlékeim is. Vitted a közösen megélt perceket – órákat. Egyik nyáron, – amikor láttam az unokáid, – ismét eszembe jutottál. Nyugodt legyél felőlünk! Azóta is hallgatok, mint a sír.

Említettelek benneteket valakinek minap éjjel egy beszélgetés alkalmával. Nem tudom én azokat az eseményeket feledni. Azóta sem hozott össze az élet, ennyire egyenes jellemű emberekkel, mint ti voltatok számomra.

Nem ismerhettem önt személyesen. Nem lettem bemutatva, mert nem volt szabad. Szerintem nem is tudta azt, hogy én létezem neki. Képzelje! Még ma is. Hosszasan mesélt nekem önről egyszer, amikor a teraszon ültünk, csak mi ketten. Nem tudom feledni a szemét azóta sem, ahogyan könnybe szökve mindent megosztott velem. Nem baj, ha olykor lopva gondolok önre én is?

Annyira friss még és egyszerűen hihetetlen is egyben. Megvan ám még a számod a telefonomban. Meg-meg! Az összes SMS-sel együtt őrzöm. Nincs szívem megválni tőlük. Emlékszel? Mi voltunk az öt szép Márki lány a faluban. Erre te elrontottad ezt az idillt.

Bármennyire is hihetetlen, de nekem nincsenek halottaim. Ameddig élek, bennem életre keltek, amikor csak én akarom. Lehet augusztus vagy február, akár május is. Nem kell hozzá sírhalom, kőkereszt, virág, koszorú se gyertyaláng. Elég egy gondolat, egy pillanat, egy illat, egy szó, egy mozdulat, s az visszahoz benneteket számomra az élők sorába.