Mass Effect – Mindoir gyermekei VI.

Anita Goyle nagykövet kimért léptekkel haladt végig a Prezidencia csodás függőkertjei, szökőkútjai és közösségi parkjai között. A Prezidenciai Torony felé tartott, a Fellegvári Tanács üléstermét magában rejtő monumentális épületegyüttes felé, ahol világok életéről és sorsáról döntöttek a tanácsnokok, a galaxis három legfejlettebb fajának vezető gondolkodói.
A három legfejlettebb faj az aszári, a szalári és a turián volt. Az aszárik fedezték fel elsőként a Fellegvárat, ezt a protián eredetűnek tartott állomást, amelynek betelepítését szinte azonnal meg is kezdték. Kizárólag női egyedekből álló fajként ők szűznemzés útján is szaporodhattak, de bármely aszári képes volt idegrendszerével ráhangolódni bármely faj bármelyik nemű egyedére a fajfenntartás érdekében. Ez a képességük aztán több valótlan pletykát és előítéletet szült az aszári faj szexuális szokásairól.
Az aszárik több mint ezer évig éltek, eközben három életcikluson mentek keresztül: a Szűz, az Anya és a Mátriárka fázison. Szüzekként állandóan úton voltak, tudást és tapasztalatot gyűjtve. Amikor az Anya fázis elkezdődött, "egyesültek" az erre méltó partnerekkel, hogy gondoskodjanak az utódokról, és minél változatosabbá tegyék az aszári génállományt. Ennek a Mátriárka szakasz vetett véget, életük utolsó szakasza, amikor tudásuk és tapasztalataik révén vezetőkké és tanácstagokká válhattak.
A szalári volt a második faj, mely felfedezte a Fellegvárat, és csatlakozott a Tanácshoz. Haplodiploid, kétéltű tojásrakók voltak. Ez azt jelentette, hogy évente egyszer egy szalári nőstény akár több tucatnyi tojást is képes volt rakni, melyeket utólag termékenyítettek meg. Azokból a tojásokból, melyeket nem termékenyítettek meg, hímek, amelyeket igen, azokból pedig nőstények keltek ki. Szigorú társadalmi szabályok szerint csak a tojások egy bizonyos hányadát lehetett megtermékenyíteni, így a faj nagyjából kilencven százalékban hím egyedekből állt. Jellegzetességük volt még az is, hogy gyors anyagcseréjüknek hála beérték napi egy óra alvással is. Testük és elméjük sokkal gyorsabban működött a többi fajénál, így állandóan nyugtalanok és hiperaktívak voltak. Szintén gyors anyagcseréjük miatt élettartamuk nagyjából negyven földi évnek felelt meg.
Mivel nőnemű szalári tíz esetből mindössze egyben születhetett, a hagyományok tisztelete és a túlélés miatt külön erre a célra létrehozott kolostorokban nevelték őket. Leginkább népük irányítására, politikai életének egyengetésére, ezért bár a szalári hímek eléggé magas rangot szerezhettek az üzleti vagy tudományos életben és a fegyveres erők kötelékében, illetve jóval többen is voltak, csak ritkán volt befolyásuk a politikai események menetére.
A turiánok rendelkeztek a legnagyobb flottával a Fellegvári Fennhatóság területén, valamint ők alkották a tanács haderejének legnagyobb részét. Ahogy terjedt a területi fennhatóságuk, a turiánok úgy támaszkodtak egyre biztosabban szövetségeseik szakértelmére: a szalárik a hírszerzésben, az aszárik pedig a diplomáciában segítették őket. Annak ellenére, hogy a galaxis egyre inkább kolonális jelleget öltött, a turiánok tudták, hogy többet veszítenének, mint nyernének azzal, ha a fellegvári hierarchiából eltávolítanák a másik két fajt.
A turián kultúrában olyan katonai alapokon nyugvó egyeduralmi rendszer működött, melyben a fegyelem, a személyi és kollektív becsület erényei érvényesültek igazán. A belső békét egyedül a turiánok körében csak a 314-es Relé Incidensként ismert Első Kapcsolat Háború óta a köztük és az emberek között kitapintható gyűlölet lengte körbe. Hivatalosan viszont a két faj szövetséges volt, és békés, ugyanakkor hűvös diplomáciai kapcsolat kötötte őket össze.
Az a faj, mely nagykövetséget létesíthetett a Fellegvárban, formális társtagságot kapott, így vállalta, hogy mindig eleget tesz a Fellegvári Egyezményben foglalt feltételeknek. A társtagok nagykövetségeket nyithattak a Fellegvárban és felhívhatták a Tanács figyelmét bizonyos dolgokra, de a döntési folyamatba nem szólhattak bele.
Goyle nagykövet pedig tökéletesen tisztában volt ezzel a ténnyel.
A Szövetség 2165-ben nyerte el a fellegvári társtagságot, és azóta igyekezett megszilárdítani pozícióját a galaktikus politikában. A többi faj egyáltalán nem nézte jó szemmel ezt a fajta magatartást: legtöbbjük több száz éve felvette már a kapcsolatot a Tanáccsal, de még mindig nem kapta meg a jogot nagykövetség létrehozására. Az emberiséget törtető, agresszív fajként beállító idegen közvélemény azonban nem állította meg a Szövetségi Parlamentet abban, hogy újabb és újabb szeleteket vágjon magának a galaktikus politika tortájából.
Goyle ezt is jól tudta, és komoly aggályai voltak a dologgal kapcsolatban. A Mindoir ellen intézett batári támadás óta elmúlt években több kisebb-nagyobb határvidéki kolóniára csaptak le kalózok és rabszolgavadászok, többségükben szintén a Hegemónia jóváhagyásával. A szövetségi politika jelenlegi iránya azonban azt sejtette a nagykövettel, hogy a Tanács vajmi keveset törődik majd a Vonalon fekvő kolóniákkal és a telepesekkel.
A nő felment a Tanácsteremhez vezető széles lépcsőkön és megpillantotta Jath’Amont, a Batári Hegemónia fellegvári nagykövetét, amint a Tanács színe elé vezető széles, dísztelen beugrón állt. Az egyetlen olyan batári volt, akire még ő is azt mondta volna, hogy elhízott. A Fellegvár kényelme kétségtelenül nála is megtette a magáét. Két pár szeme körül apró hurkák alakultak ki, arca két oldalán megereszkedett bőre minden mozdulatára megrezzent. Szinte egymaga elfoglalta a platform felét. – Na remek – morogta magában a nő. – Ha ő is itt lesz, szinte borítékolható, hogy a Tanács döntése felé hajlik majd.
– Goyle nagykövet, örülünk, hogy megérkezett – kezdte az ülést Tevos tanácsnok, az aszárik képviselője. Ránézésre alig lehetett több harmincnál, de a nagykövet tudta, talán már ezer is elmúlt. Légies megjelenésű nő volt, finom vonású arcát fehér minták díszítették kékes árnyalatú bőrén. Mélykék szemei az ember leglényegébe láttak. Igazán vonzó jelenség volt, még úgy is, hogy az emberekkel ellentétben nem haj borította fejét, hanem hat hosszú, polipkarra emlékeztető nyúlvány.
– Úgy értesültünk, fontos ügyben kíván konzultálni a Tanáccsal – hadarta Valern, a szalárik tanácsnoka. Azon kevés hímek egyike volt, aki képes volt karriert csinálni a politikában, ráadásul rendkívül fiatalon; már tizennyolc éves korában is fajának egyik legprominensebb képviselője volt. Ráncos, szürke bőrén Tevoshoz hasonlóan fehér minták húzódtak, nagy szemei kissé beesetten csillogtak apró arcában. Ő volt a Tanácsban az egyetlen, aki – népe szokásainak megfelelően – hosszú, csuklyás köpenyt viselt.
– Így van, tanácsnokok – válaszolta Goyle és igyekezett elnyomni hangja remegését. – Az utóbbi években megszaporodtak az emberi kolóniákat ért támadások, szerte az Attikai Vonalon. Az elkövetők majdnem minden esetben batárik, vagy általuk pénzelt kalózok voltak.
– Mit nem hallok! – Jath’Amon felháborodottan, már-már ellenségesen nézett a nőre. Öblös, érdes hangja visszhangzott a teremben. – A Batári Hegemónia a Tanács törvényeit szem előtt tartva, annak rendje és módja szerint kérvényezte a Szküllai Határvidék batári befolyási övezetté nyilvánítását! Úgy gondolom továbbá, hogy épp elég bizonyítékot nyújtottunk be a Tanácshoz ahhoz, hogy láthassák, nincs közünk a támadásokhoz! Jobb lenne, ha követelőzés és vádaskodás helyett fel is mutatna valamit, nagykövet!
– Így igaz – szólt közbe ridegen Sparatus, a turián tanácsnok. Oldalsó két, az alsótól függetlenül mozgatható állkapcsa szüntelenül remegett, így mindig ugrásra kész ragadozó benyomását keltette. Szürkésbarna, csontkeménységű bőrén tetoválásokat viselt, melyek az Egységháborúk óta minden turiánon láthatóak voltak: ezek jelölték az egyed származását és hovatartozását. – A Tanács döntései kizárólag szilárd bizonyítékokra támaszkodhatnak, így ha ezek nincsenek…
– Van bizonyítékom! – vágott a szavába Goyle. A teremben minden szem rá szegeződött. – Az öt évvel ezelőtti, Mindoir ellen végrehajtott támadáskor a Szövetség Ötödik Flottája a bolygó közelében tartózkodott, és maga is látta a batári felségjelzést viselő hajókat, melyek érkezésükkor azonnal elhagyták a rendszert. Ezen felül az egyik őrjáratozó csapat nem sokkal a támadás után tűzharcba keveredett egy komoly harcértékű batári alakulattal, majd szintén nem sokkal ez után túlélőkre bukkant. Már minden, az ezen esetekről készült jelentést továbbítottam Önök felé – hajolt meg egy kissé a tanácsnokok irányába.
Jath’Amon egy szót sem szólt, de alig titkolt ellenségességgel méregette a nagykövetet. Goyle állta a tekintetét. Érezte: azzal, hogy a batári előtt cselekedett, most ő van nyeregben. A tanácsnokok lekapcsolták hangemulátoraikat és láthatóan roppant elmélyült szóváltásba bonyolódva vitatták meg a jelentésekkel kapcsolatos gondolataikat. Végül hosszas tanácskozás után visszafordultak a nagykövetek felé, és bekapcsolták az emulátorokat.
– A Goyle nagykövet által bemutatott bizonyítékok ugyan nem elégségesek ahhoz, hogy elmarasztaljuk a Batári Hegemóniát az elmúlt években az emberi kolóniák ellen végrehajtott minden támadás megszervezéséért, továbbá az Ön bizonyítékai sem utalnak ilyesmire, ezek mégis rendkívüli súlyú vádak, melyeket mielőbb tisztázni kell – mondta Tevos, tekintetét a batári nagyköveten nyugtatva.
– Azt világosan kijelenthetjük, hogy a jelentések valódisága kétségbevonhatatlan – vette át a szót rövid vizsgálat után Valern. – Ami azt jelenti, hogy magyarázattal tartozik, nagykövet. Ha nem támadták, úgy valójában miért tartózkodtak Mindoirnál az Önök hadihajói éppen a kolónia elpusztításakor, miért nem értesítették a Szövetséget, és miért menekültek el, amikor a kolóniáról kiküldött segélyhívást befogó szövetségi Ötödik Flotta megjelent?
– Tisztelt tanácsnokok! – Jath’Amon lassan, megfontoltan kezdett neki a feleletnek. – Fennállása óta a Tanács csupán olyan dokumentumokat fogadott el bizonyíték gyanánt, melyek több szemszögből nézve is megdönthetetlenek voltak. A nagykövet asszony által átadott jelentések azonban csupán az emberek nézőpontjából mutatnak be egy borzalmas eseményt, amelyről így azt sem tudhatjuk pontosan, úgy történt-e, ahogy azt rögzítették. A bizonyítási eljárás ezzel elvesztette objektivitását, kérdem én tehát: van-e bármilyen bizonyítéka arról, hogy hajóink tevékenyen is részt vettek a kolónia megtámadásában?
– Nem ez volt a kérdés, nagykövet – vágott közbe Sparatus. Oldalsó állkapcsai, ha lehetett, még jobban remegtek. – A jelentések valódisága már megállapításra került, bármennyire is azt akarja sugalmazni, hogy koholmányok. Képes bármilyen kielégítő választ adni a feltett kérdésekre?
A batári nem válaszolt. Goyle számára egyértelművé vált a győzelem, a kérdés már csak az volt, mennyire súlyos büntetést szabnak ki a tanácsnokok.
– Ez esetben úgy hiszem, megállapíthatjuk, hogy a Batári Hegemónia felelőssége az öt évvel ezelőtt végrehajtott támadásban elvitathatatlan. Mielőtt még arra hivatkozna, hogy az említett kolónia nem a Tanácsi Űrben található, felhívjuk a figyelmét arra, hogy tisztában vagyunk vele – mondta Tevos, megelőzve Jath’Amont. – Viszont a batárik ugyanannyira részei a Fellegvár közösségének, mint az emberiség, vagy bármely más faj, amelynek nagykövetsége van az állomáson, így a galaxis békéjének fenntartása ugyanannyira az ő felelősségük is, mint másoké.
– Ezen tényekből kiindulva tehát úgy határozunk, hogy a következő standard galaktikus évre minden, a Tanácsi Űr területén történő batári kereskedelmet felfüggesztünk – folytatta Sparatus. A batári felszisszent; ez övön aluli ütés volt a Tanács részéről. Az ilyesfajta büntetések könnyedén tönkretehették bármely faj gazdaságát. – Mindenesetre szeretnénk felhívni Goyle nagykövet figyelmét is, hogy a Tanács általában nem avatkozik be a fennhatósága alá eső területeken kívüli eseményekbe. Éppen ezért továbbra sem tudjuk garantálni az Attikai Vonalon és a Szküllai Határvidéken alapított emberi kolóniák biztonságát.
Goyle újra meghajolt.
– Természetesen megértem. Köszönöm a tanácsnokok nagylelkűségét – felelte. Tevos könnyed intésére sarkon fordult és elhagyta a Prezidenciai Tornyot. Tudta, az emberiség jelentős előnyre tett szert most, hogy a batári gazdaságot ilyen csúnyán megvágták és tisztában volt egy esetleges agresszió kockázatával is, de bízott a megérzéseiben.
És most azt érezte, hogy ez az ügy még koránt sincs rendezve.