MÁSODIK FEJEZET
A felderítőhajó teljes észrevétlenségben kapcsolta le FFS-hajtóműveit. Célja a közelben sodródó romboló volt. Könnyedén berepült a nyitva hagyott hangárkapukon, kinyitotta futóműveit és hamarosan mozdulatlanul állt a hangár közepén. Batári technikusok és mérnökök szaladtak felé, ellenőrizték a hajótestet, az elektronikát és minden létfontosságú felszerelését, miközben ajtaja hangtalanul kinyílt.
Elanos Haliat kényelmes léptekkel ballagott végig a hangáron. Csúcstechnológiás kék páncélján stilizált fehér napot formázó festés díszelgett: a Kék Napok jelképe. Nem foglalkozott a hajója körül sürgölődőkkel, gondolatai feladata végrehajtása körül keringtek.
Ahogy sejtette, Balak Ka’hairal szinte azonnal megjelent. Határozott tempóban tartott felé, ráadásul bosszúsnak tűnt. Haliat produkált egy mosolyfélét arckifejezése láttán, de oldalsó állkapcsai különállósága végett a külvilág felé ebből semmi sem látszott.
– Nocsak, Balak, valami gond van? – kérdezte, ahogy a batári odaért.
– Azt gondoltam, Santiago maga jön el a tárgyalásokra – felelte az. – Azok után, amit hallottam róla, nem feltételeztem volna, hogy valamelyik lakáját küldi.
A turián egy szót sem szólt. A batári nyilvánvaló célja az volt, hogy megsértse őt, de Vido Santiagónak a Kék Napok alapítójaként neve volt; az, hogy nem személyesen jelenik meg a találkozón, azt volt hivatott kifejezni, hogy nem tekinti az eseményt arra érdemesnek. Ezzel minden zsoldos tisztában volt, de a Hegemónia számára új dolognak és hatalmas arcátlanságnak számított.
Haliat mindezek ellenére elégedett volt. Santiago őt bízta meg a találkozón való képviselettel, ezzel megadva a lehetőséget a kitörésre a Napok skatulyájából, amibe évek óta kényszerült. Ha pedig beválik a terve, azzal egy életre megalapozhatja a jövőjét, gondolta. Ennél most semmi sem lehet fontosabb.
– A többi ügyfél már megérkezett – folytatta Balak, tovább játszva szerepét. – Hamarosan előadhatod a mondanivalódat. Kövess.
Végighaladtak a hangáron, néhány szűkebb folyosón és fellifteztek a következő szintre. Balak a liftből nyíló hosszú folyosó vége felé intett. A folyosóból kisebb oldalajtók nyíltak: a személyzeti szállások kabinjai. Haliat kimérten lépkedett végig az ajtók előtt, elkanyarodott jobbra, és kilépett a parancsnoki hídra. A híd központi eleme egy holografikus kivetítő volt, amely felett a Batári Hegemónia címere lebegett. Kisebb csoportosulás állta el Haliat útját: különböző, kisebb-nagyobb, neves és annyira nem ismert kalóz- és zsoldoscsoportok, valamint bűnszövetkezetek képviselői. Félhangos beszélgetésüket megszakította a romboló kapitányának érkezése.
Sosk Kar’gadrak méltóságteljes léptekkel érkezett. Fogadta a hídon dolgozó batári katonák, köztük Balak tisztelgését, és elfoglalta helyét a kivetítő mellett. A Mindoir elleni sikeres támadás levezénylése után a Hegemónia hadserege igazán kegyes volt hozzá: rá bízták a egyik legpusztítóbb romboló parancsnokságát, és alá rendeltek két tucatnyi fregattot és nyolc cirkálót. Három szeme végigpásztázott az összegyűlteken; megköszörülte torkát és határozott hangon megszólalt.
– Igazán nagy öröm számunkra, hogy ilyen szép számban jöttetek el. Biztos vagyok abban, hogy a mai nap fordulópontot jelent a batári kormányzat és a Terminus Rendszer kapcsolatában.
A hallgatóság feszülten figyelt.
– Néhány napja kapcsolatba lépett velünk a Kék Napok csoport vezetője, Vido Santiago. Javaslatot tett nekünk, amelyet mindenképpen megfontolandónak ítéltünk. Ezért vagytok most itt. – Sosk enyhén Haliat felé biccentett. – Santiago úr volt olyan nagylelkű, hogy magát az ötletgazdát, a javaslat megalkotóját küldte el a megbeszélésre, azért, hogy mindannyian a lehető legátláthatóbb tájékoztatást kaphassuk.
Tucatnyian hördültek fel; minden szem a turiánra szegeződött. Az fel sem vette a nyilvánvaló sértést, továbbra is a feladatára koncentrált. A kivetítőhöz lépett, és mindenesét afelett elhúzva egy Föld-típusú bolygó hologramját vetítette a jelenlévők elé.
– Ahogy azt mindannyian tudjuk, az emberiség alig húsz éve vette fel a kapcsolatot a többi fajjal, legelőbb is velünk. Az azóta eltelt években pedig csak terjeszkedik és terjeszkedik, kiszorítva szinte mindenki mást az élhető bolygókról – kezdte. A hallgatóság némán figyelt. – Ez a bolygó az Elízium, itt található az egyik legnagyobb emberi kolónia. Lakossága a legfrissebb adatok szerint nyolc és fél milliós is lehet. A bolygó körül több állomás is van, legtöbbjük katonai, de máris építenek egy újabbat, egy mindnél nagyobbat. Nincs információnk a rendeltetését illetően.
Körbenézett, de néhány rosszalló és dühös tekintettől eltekintve semmilyen reakciót nem tapasztalt.
– Mindannyiunk jól felfogott érdeke, hogy az emberiség terjeszkedése megálljon, de legalábbis lelassuljon. A mi fajaink rovására kap egyre-másra engedményeket a Tanácsban. Emlékezzetek, nyolc évvel az érkezésük után már nagykövetséget nyithattak a Fellegvárban. Nektek évtizedeket, vagy évszázadokat kellett várnotok ugyanerre. – Haliat elhallgatott. Egy Fogyatkozás-tag szalári hím emelkedett szólásra.
– Mit tehetünk? – kérdezte. – Tanács emberiség mellett, ellenőriz jelentős területet galaxisban. Offenzív fellépés Tanácsi Űr ellen teljes galaktikus háborút jelent.
– Így van, viszont a Tanács kezét megkötik a saját törvényei – felelte a turián, miközben újabb mozdulatával a galaxis térképét vetítette ki. – A Tanácsi Űr jelenleg két részre tagolódik, a Belső és a Külső Űrre. Minden más, ami ezeken kívül esik, kívül esik a Tanács befolyási övezetein is; ezekért beszédnél és meghallgatásoknál többet nem tehetnek. Ugyanez áll a Szövetségi Felségűrre is – folytatta, a Tanácsi Űrrel határos szövetségi területre mutatva, mire az villogni kezdett a térképen. – A Tanács arra kényszeríti az emberiséget, hogy az Attikai Vonalon és a Határvidéken, a Terminus és a batári felségűr felé terjeszkedjenek, így távolítva el őket a Tanácsi Űrtől. Egyenesen a mi nyakunkba küldik a kolóniáikat, míg ők hátradőlnek, mint akik jól végezték a dolgukat.
Egyetértő morajlás hallatszott. – És az emberek miatt felfüggesztették a kereskedelmi jogunkat is! – kiáltott közbe egy batári tiszt, mire mindenki heves bólogatásba és zajongásba kezdett. Mindannyian hallottak a Tanács döntéséről, és tudták, hogy ez szinte háborús lépéssel ért fel.
– A javaslatom tehát, hogy mérjünk megelőző csapásokat az emberi kolóniákra. – Haliat körbenézett a hídon. Mindenki feszülten figyelt. – A Terminus lakóinak támogatásával a batári erők képesek lehetnek felmorzsolni a Szövetség tartalékait, így visszaszorítva őket a Vonalról, és biztosítva a Határvidéket a maguk számára. Ezen túlmenően biztosra veszem, hogy amennyiben az érdekükben áll, az emberiség területéből is tudnak majd kivágni innen-onnan. A Tanács pedig a saját maga által megalkotott szabályok miatt mindvégig tehetetlen lesz.
Utolsó szavai elvesztek a hirtelen kitörő lelkes hangzavarban.