MatekMesék: Kövérfi Gyárfás és a manó

Kövérfi Gyárfás, a leendő Hős még nem gondolt se a sárkányokra, se a gyönyörű Kármenre, csak a marhákra, amikor egyszer egy különös eset esett meg vele.
Éppen összehajtogatta a virágos szalvétát, és megtörülte a száját a jófajta vereshagymás kakastejes cipó után, amikor fojtott zokogás ütötte meg a fülét az egyik rekettyebokor alól.
Gyárfás jólelkű legény volt, ezért nem is habozott, bekukkantott a bokor alá. Ott egy apró manócskát látott, aki a szemét törölgette apró kis ökleivel, és csak úgy záporoztak a könnyei. A manócska ruhája eltért a rendes manóruhától, merthogy hosszú fekete kabátja volt (talán ballonkabát), rajta élénkrózsaszín csíkokkal. A legkülönösebb azonban az volt, hogy a haja egyik oldalt fekete volt, míg a másikon teljesen ősz.
Ahogy Gyárfás nézte, mintha az ősz rész lassan, de kitartóan nőtt volna.
Mivel a manó észre sem vette, Gyárfás szólt oda neki:
– Mondd, te manó, miért sírsz? És miért nem zöld-piros rövid kabátban vagy, ahogy a manók járni szoktak?
A manó egy pillanatra abbahagyta a zokogást, és illendően, ám enyhén szipogva válaszolt:
– Azért ilyen a ruhám, mert én vagyok a híres manódivat-tervező, a nagy Giovanni. Egész pontosan Erdőszéli Gombaházú Giovanni… hüpp. És azért sírok, mert nagy tragédia ért… hüpp… hüpp. Én voltam, és persze vagyok is minden idők legsikeresebb, legnagyszerűbb tervezője, de két hónapja megérkezett az undok Sergio, egészen pontosan Erdőközepi Csigaházú Sergio, és azt kezdte hirdetni, hogy ész nélkül tervező se lehetek… hüpp. Sokan hittek neki, pedig sokan védtek is, mondván, hogy miért ne lehetnék, mégis harmadára csökkent a rajongótáborom. Végül a kegyelemdöfés az volt, hogy egy álnok álimádóm vitashow-t rendezett közöttem és Sergio között. Akkor még… hüpp… azt hittem, hogy segíteni akar, de aztán kiderült, hogy dehogy! Mindenféle gonosz… hüpp… hüpp… hüpp… kérdéseket tettek fel, és aztán azt mondták, hogy üsse kavics, bizonyíthatok: ha megmondom 9 héten belül, hogy hányféleképpen lehet az 1989-et egymást követő… hüpp… pozitív egészek összegeként előállítani, elhiszik, hogy van eszem, ha nem is sok. Én már 62 napja gondolkodok, de még mindig fogalmam sincs. A végén beleőszülök a töprengésbe, és stílust kell váltanom… hüpp… hüpp… hüpp.
Gyárfás megsajnálta a szerencsétlen manót, és megmondta neki a megfejtést.
Giovanni harmadszorra megértette, tizedszerre megjegyezte, és boldogan elrohant a tévébe, hogy helyreállítsa a karrierjét. Persze előtte megígérte Gyárfásnak, hogy mindig kedvezményesen vásárolhat a stúdiójában. Gyárfás megköszönte, aztán visszament a marhákhoz.
Mi volt a manó feladatának a megfejtése?